Romans 9
1 Való(igaz)ságot mondok Krisztusban, nem hazudok, együtt tesz tanú(bizony)ságot velem a lelkiismeretem a Szent Szellemben,
2 hogy szomorúságom nagy és szüntelen a fájdalma a szívemnek,
3 mert kívánnám, hogy én magam legyek kiátkozva, Krisztustól (elszakítva) az én testvéreimért, (hús)test szerinti rokonaimért,
4 akik izraeliták, akiké a fiúvá fogadás és a dicsőség és a szövetségek és a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek,
5 akiké az atyák és akikből van Krisztus a (hús)test szerint, Aki mindenek felett áldott Isten, a világkorszakokha (aionba) nyúlóan. Ámen.
6 Nem úgy van, mintha megdőlt volna Isten Igéje, mert nem mindenki, aki Izraelből való, izraelita,
7 és nem mindnyájan gyermekek azért, mert Ábrahám magva (leszármazottja), hanem: Izsákban hívják el a te magodat,
8 azaz: nem a hústest gyermekei az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit számítják magnak,
9 mert az ígéret szava ez: ez időszakban eljövök és Sárának fia lesz,
10 de nemcsak ő, hanem Rebeka is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait,
11 mert mielőtt megszülettek, sem jót, sem rosszat nem tehettek, hogy az Isten kiválasztásának előzetes végzése megmaradjon,
12 nem a tettekből, hanem az elhívó akaratából megmondatott neki: a nagyobb rabszolgája lesz a kisebbnek,
13 amint meg van írva: Jákobot megszerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem,
14 mit szóljunk hát ehhez? nem igazságtalanság ez Istennél? Szó sincs róla! (Távol legyen!)
15 mert Mózesnek ezt mondja: könyörülök, akin könyörülök és megszánom azt, akit megszánok.
16 Azért hát nem azé, aki erőlködik (akarja), sem azé, aki törtet (fut), hanem a könyörülő Istené,
17 mert ezt mondja az írás a fáraónak: éppen ezért keltettelek életre téged, hogy megmutassam benned a hatalmamat és így hirdessék nevemet a föld minden táján,
18 azért tehát akin akar, könyörül, és akit akar, megkeményít,
19 ezt mondod tehát nekem: akkor meg mit hibáztat? hiszen az Ő szándékának ki állhat ellent?
20 ó, ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? vajon mondja-e az (agyagminta)készítmény az (agyagminta)készítőnek: miért csináltál engem így?
21 vagy nincs hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az agyagból egyiket értékes edénynek csinálja, másikat pedig közönségesre (tisztességtelenre)?
22 és ha meg akarja az Isten mutatni haragját és megismertetni (tudatni) hatalmát, elhordozza sok hosszútűréssel a harag pusztulásra elkészített edényeit?
23 másfelől azért is, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre alkotott,
24 akiket el is hívott, nemcsak bennünket a zsidók közül, hanem a nemzetekből is,
25 amint Hóseásnak is mondja: népemnek hívom, amely nem az én népem, és a nem-szeretettet szeretettnek
26 és azon a helyen, ahol megmondták nekik: ti nem vagytok a népem! ott az élő Isten fiainak hívják majd őket.
27 Ézsaiás pedig ezt kiáltja Izrael felől: ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, akkor is csak a maradék üdvözül,
28 mert szavát beteljesíti (véghez viszi) és teljes mértékben valóraváltja a földön,
29 ahogyan előre megmondta Ézsaiás: ha a seregek Ura, nem hagyott volna magot (utódot) nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma és Gomorrához lettünk volna hasonlóvá.
30 Mit mondjunk tehát? hogy a nemzetek, akik igazságosságra nem törekedtek, megkapták a megigazulást, mégpedig a hit(hűség)ből való igazzá nyilvánítást,
31 Izrael pedig, mely az igazságosság törvényére törekedett, a megigazulás törvényére nem jutott el.
32 Miért? mert nem hit(hűség)ből, hanem tettekkel kereste, beléütközött a megütközés kövébe,
33 amint írva van: lám, leteszem Sionban a megütközés kövét és a botrány (kő)szikláját és aki hisz benne (magát rábízza), nem szégyenül meg.