1Való(igaz)ságot mondok Krisztusban, nem hazudok, együtt tesz tanú(bizony)ságot velem a lelkiismeretem a Szent Szellemben,
2hogy szomorúságom nagy és szüntelen a fájdalma a szívemnek,
3mert kívánnám, hogy én magam legyek kiátkozva, Krisztustól (elszakítva) az én testvéreimért, (hús)test szerinti rokonaimért,
4akik izraeliták, akiké a fiúvá fogadás és a dicsőség és a szövetségek és a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek,
5akiké az atyák és akikből van Krisztus a (hús)test szerint, Aki mindenek felett áldott Isten, a világkorszakokha (aionba) nyúlóan. Ámen.
6Nem úgy van, mintha megdőlt volna Isten Igéje, mert nem mindenki, aki Izraelből való, izraelita,
7és nem mindnyájan gyermekek azért, mert Ábrahám magva (leszármazottja), hanem: Izsákban hívják el a te magodat,
8azaz: nem a hústest gyermekei az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit számítják magnak,
9mert az ígéret szava ez: ez időszakban eljövök és Sárának fia lesz,
10de nemcsak ő, hanem Rebeka is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait,
11mert mielőtt megszülettek, sem jót, sem rosszat nem tehettek, hogy az Isten kiválasztásának előzetes végzése megmaradjon,
12nem a tettekből, hanem az elhívó akaratából megmondatott neki: a nagyobb rabszolgája lesz a kisebbnek,
13amint meg van írva: Jákobot megszerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem,
14mit szóljunk hát ehhez? nem igazságtalanság ez Istennél? Szó sincs róla! (Távol legyen!)
15mert Mózesnek ezt mondja: könyörülök, akin könyörülök és megszánom azt, akit megszánok.
16Azért hát nem azé, aki erőlködik (akarja), sem azé, aki törtet (fut), hanem a könyörülő Istené,
17mert ezt mondja az írás a fáraónak: éppen ezért keltettelek életre téged, hogy megmutassam benned a hatalmamat és így hirdessék nevemet a föld minden táján,
18azért tehát akin akar, könyörül, és akit akar, megkeményít,
19ezt mondod tehát nekem: akkor meg mit hibáztat? hiszen az Ő szándékának ki állhat ellent?
20ó, ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? vajon mondja-e az (agyagminta)készítmény az (agyagminta)készítőnek: miért csináltál engem így?
21vagy nincs hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az agyagból egyiket értékes edénynek csinálja, másikat pedig közönségesre (tisztességtelenre)?
22és ha meg akarja az Isten mutatni haragját és megismertetni (tudatni) hatalmát, elhordozza sok hosszútűréssel a harag pusztulásra elkészített edényeit?
23másfelől azért is, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre alkotott,
24akiket el is hívott, nemcsak bennünket a zsidók közül, hanem a nemzetekből is,
25amint Hóseásnak is mondja: népemnek hívom, amely nem az én népem, és a nem-szeretettet szeretettnek
26és azon a helyen, ahol megmondták nekik: ti nem vagytok a népem! ott az élő Isten fiainak hívják majd őket.
27Ézsaiás pedig ezt kiáltja Izrael felől: ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, akkor is csak a maradék üdvözül,
28mert szavát beteljesíti (véghez viszi) és teljes mértékben valóraváltja a földön,
29ahogyan előre megmondta Ézsaiás: ha a seregek Ura, nem hagyott volna magot (utódot) nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma és Gomorrához lettünk volna hasonlóvá.
30Mit mondjunk tehát? hogy a nemzetek, akik igazságosságra nem törekedtek, megkapták a megigazulást, mégpedig a hit(hűség)ből való igazzá nyilvánítást,
31Izrael pedig, mely az igazságosság törvényére törekedett, a megigazulás törvényére nem jutott el.
32Miért? mert nem hit(hűség)ből, hanem tettekkel kereste, beléütközött a megütközés kövébe,
33amint írva van: lám, leteszem Sionban a megütközés kövét és a botrány (kő)szikláját és aki hisz benne (magát rábízza), nem szégyenül meg.