1Nincs azért most már kárhoztató ítélet azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak,
2mert az élet Szellemének törvénye Krisztus Jézusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől,
3mert amire a törvény nem volt képes, mert gyenge volt a hústest miatt, az Isten saját Fiát küldte el a bűn (hús)testének hasonlóságában a bűn miatt elítélte a bűnt a hústestben,
4hogy a törvény igazságossága betel(jesed)jék bennünk, akik (már) nem (hús)test szerint járunk, hanem Szellem szerint,
5mert akik (hús)test szerint vannak, azok a (hús)test dolgain gondolkodnak (jár az eszük), akik pedig Szellem szerint, azok a Szellem dolgaival törődnek,
6mert a (hús)test gondolatvilága: halál, a Szellem gondolatvilága: élet és békesség,
7ezért a hústest gondolatvilága ellenségeskedés Isten iránt, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, mert nem képes rá,
8mert, akik (hús)testben vannak, Istennek tetszését nem képesek elnyerni,
9de ti nem vagytok (hús)testben, hanem Szellemben, ha valóban Isten Szelleme lakozik bennetek, ha pedig valaki Krisztus Szellemét nem birtokolja, az nem az Övé,
10de ha Krisztus bennetek (van), a test ugyan halott a bűn miatt, de a Szellem él az igazzá nyilvánítás által,
11ha pedig Annak Szelleme, Aki életre keltette Jézust a halottak közül, bennetek lakozik, akkor az, Aki életrekeltette Krisztus Jézust, megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lak(oz)ó Szellem által,
12ezért tehát testvérek, nem vagyunk adósai (lekötelezettjei) a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk,
13mert ha (hús)test szerint éltek, meghaltok, ha pedig a Szellemmel a hústest tetteit megölitek (a halálba viszitek), éltek (majd),
14mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok mind Isten fiai.
15Mert nem kaptátok a rabszolgaság szellemét, hogy újra féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, amelyben kiáltjuk: Abba, ó Atya!
16maga a Szellem tesz tanú(bizony)ságot a mi szellemünkkel együtt, hogy gyermekei vagyunk Istennek,
17ha pedig gyermekek, (sors)részesek is, Isten (sors)részesei, Krisztusnak pedig (sors)részes társai vagyunk, és ha (valóban) együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk,
18mert azt gondolom, hogy nem mérhetők (méltók) a mostani időszak szenvedései az eljövendő dicsőséghez, amely majd láthatóvá lesz rajtunk,
19mert a teremtett világ epedő sóvárgása az Isten fiainak megjelenését várja,
20mert a hiábavalóságnak (mulandóságnak) vettetett alá a teremtett világ, nem önként, hanem Azért, aki alávetette, abban a reményben,
21hogy maga a teremtett világ is meg fog szabadulni a romlandóság rabszolgaságából az Isten gyermekei dicsőségének szabadságára,
22mert tudjuk, hogy a teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig,
23de nemcsak az, hanem mi magunk is, akik a Szellem első termésének (zsengéjének) csíráit magunkban (bensőnkben) hordjuk, sóhajtozunk magunkban és várjuk a fiúvá fogadást, a testünknek megváltását,
24mert megmentésünk reménységre szól: a meglátott reménység pedig nem reménység, mert amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?
25ha pedig amit nem látunk reméljük, kitartással várjuk.
26Ugyanígy a Szellem is segít(ségére siet) a mi gyengeségünknek, mert amit imában kérünk, ahogyan tennünk kell, nem tudjuk, hanem maga a Szellem jár közben érettünk szavakba nem önthető (kimondhatatlan) sóhajtozásokkal,
27aki pedig a szíveket fürkészi, tudja, hogy mi a Szellem gondolata (elgondolása), mert Isten (tetszése) szerint jár közbe a szentekért,
28tudjuk pedig, hogy azoknak, akik szeretik az Istent, minden együttmunkál a javukra, mint olyanoknak, akik előzetes terv szerint elhívottak,
29mert azokat, akiket előre ismert, előre el is rendelte, hogy hasonlók legyenek a Fia képmásához, hogy legyen Ő elsőszülött a sok testvér között,
30akiket pedig előre elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulná tett, azokat meg is dicsőítette,
31mit mondjunk hát ezekhez? ha az Isten értünk, ki ellenünk?
32hisz, aki a saját Fiát nem kímélte, hanem értünk, mindnyájunkért odaadta Őt, hogyne ajándékozna (kegyelemből) vele együtt minden(eke)t nékünk?
33ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki megigazít,
34ki ítél el? Krisztus Jézus, Aki meghalt, sőt életre is kelt, Aki az Isten jobbján van és közbenjár értünk,
35ki szakíthat el a Krisztus szeretetétől? nyomorúság vagy szükség, vagy üldözés, vagy éhinség vagy mezítelenség, vagy (élet)veszély, vagy (harci)kard?
36Amint meg van írva, hogy: miattad visznek halálba minden nap, vágójuhoknak számítanak,
37de mindezekben diadalmaskodunk mód felett is azáltal, Aki minket szeret,
38mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem hírvivők (angyalok), sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok,
39sem magasság, sem mélység, sem másféle (egyéb) teremtmény nem szakíthat (választhat) el minket az Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézus Urunkban van.