1És bement ismét a zsinagógába és volt ott egy elszáradt kezű ember,
2és szemmel tartották (figyelték), vajon szombaton gyógykezeli-e azt, hogy vádat emelhessenek ellene (bevádolhassák Őt),
3és ezt mondta az elszáradt kezű embernek: állj ki a középre!
4és ezt mondta nekik: szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, lelket menteni, vagy veszni hagyni? Azok pedig hallgattak.
5És haraggal körültekintett rajtuk, elszomorodva szívük kérgessége miatt és ezt mondta az embernek: nyújtsd ki a kezedet! és az kinyújtotta és helyreállt a keze,
6és kimentek a farizeusok tüstént és a Heródes-pártiakkal együtt tanácskozni kezdtek ellene, hogy miképpen veszítsék el Őt.
7És Jézus tanítványaival együtt visszavonult a tenger mellé és nagy sokaság követte Galileából és Júdeából.
8és Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról, Tírus és Szidón környékéről, nagy sokaság jött hozzá mikor hallották, hogy milyen nagy dolgokat tesz (visz véghez)
9és szólt a tanítványainak, tartsanak készenlétben egy csónakot, nehogy a tolongó tömeg szorongassa (agyonnyomja),
10mert sokakat gyógykezelt, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, megrohanták, hogy érinthessék,
11és a tisztátalan szellemek, amikor Őt meglátták, eléje borultak és kiáltozva mondták: Te vagy az Isten Fia!
12de Ő szigorúan (keményen) rájuk szólt, nehogy nyilvánvalóvá tegyék Őt (felfedjék kilétét),
13és felment a hegyre, és magához szólította (hívta) azokat, akiket akart, és odamentek hozzá.
14És tizenkettőt választott ki (rendelt arra), hogy vele legyenek és hogy elküldje őket hirdetni az evangéliumot (örömhírt),
15és hogy legyen hatalmuk kihaj(í)tani a démonokat
16és kiválasztotta a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta,
17és Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét és ezeknek a Boanérgesz nevet adta, ami azt jelenti: az égzengés fiai,
18és Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát és Tádét és a kánanei Simont,
19és az (is)kárióti Júdást, aki el is árulta Őt.
20(Azután) hazatért és ismét tömeg gyűlt össze, úgyhogy még kenyeret sem ehettek,
21és amikor az övéi ezt meghallották, kijöttek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy magán kívül van.
22A Jeruzsálemből jött írástudók ezt mondták: Belzebub szállta meg, és hogy a démonok fejedelme által haj(í)tja ki a démonokat
23és miután magához hívta őket, példázatokban mondta nekik: hogyan képes egy sátán kihaj(í)tani egy sátánt?
24és ha egy királyság meghasonlik önmagával, nem képes megállni az a királyság,
25ha egy ház (család) meghasonlik önmagával, az a ház (család) nem állhat meg,
26és ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem vége van.
27Senki sem mehet be az erős ember házába és nem rabolhatja el holmiját, ha csak előbb meg nem kötözi az erős embert és (csak) akkor rabolja ki házát.
28Ámen, mondom néktek, hogy minden bűn és káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek, bocsánatot nyer,
29de aki a Szent Szellemet káromolja, nem nyer bocsánatot a (világ)korszakra, hanem bűne egy (világ)korszakra megmarad
30mivelhogy ezt mondták róla: tisztátalan szellem vette birtokába,
31és jött az anyja és testvérei és kívül megálltak, beküldtek érte és hívatták.
32És körülötte a tömeg ült és mondták neki: nézd, anyád és testvéreid kint vannak és keresnek téged,
33és Ő így válaszolt nekik, ezt mondta: ki az én anyám és kik az én testvéreim?
34És végighordozta tekintetét azokon, akik körülötte körben ültek és ezt mondta: lám, az én anyám és az én testvéreim!
35aki cselekszi (megteszi) az Isten akaratát, az az én testvérem és nővérem és anyám.