1És ismét tanítani kezdett a tenger partján és igen nagy tömeg gyűlt Hozzá, azért hajóba szállt és így Ő a tengeren, a tömeg szemközt a tenger partján, a szárazföldön volt.
2És sokra tanította őket példabeszédekben, ezt mondta nekik a tanításában:
3halljátok: lám! kiment a magvető vetni,
4és magvetés közben történt, hogy némely szem az útfélre hullott és jöttek a madarak és felcsipegették
5és más szemek a köves helyre hullottak, ahol nem volt elég földje, és mindjárt kikelt, mivelhogy nem volt mély földje,
6és mikor a nap felkelt, megsütötte és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7Más szemek a tövisek közé estek, amint a tövisek felnőttek, megfojtották és termést nem hozott,
8de volt mag, amely kitűnő földbe esett és termést hozott mikor felnőtt és gyarapodott és az egyik harminc annyit hozott és a másik hatvan annyit és ismét a másik száz annyit,
9azután ezt mondta nekik: akinek van füle a hallásra, hallja meg,
10és amikor egyedül maradt, megkérdezték Őt a példázat felől azok, akik a tizenkettővel együtt körülötte voltak,
11és megmondta nekik: nektek adatott, hogy megtudjátok Isten Királyságának titkát, a kivülvalókhoz pedig minden példabeszédben jut el, hogy
12nézvén nézzenek, de ne lássanak, hallván halljanak, de ne értsék, nehogy megtérjenek és bocsánatot nyerjenek
13és ezt mondta nekik: nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet?
14A magvető az Igét hinti (veti),
15akikben útszélre hull az Ige, amikor meghallják, mindjárt jön a sátán, és kiragadja a beléjük (szívükbe) vetett Igét,
16és hasonlóképpen, akiknél köves helyre hull a mag, amikor hall(gat)ják az Igét, mindjárt örömmel fogadják,
17de nem ereszt bennük gyökeret, hanem ideig-óráig tart, de ha nyomorúság (szorongatás) vagy üldözés éri őket az Ige miatt, mindjárt eltántorodnak.
18És mások, akikben a tövisek közé esik, hall(gat)ják az Igét,
19de e (világ)korszaknak tépő gondjai és a csalóka (félrevezető) gazdagság és a többi dolgokat körülrajzó vágyak belopóznak (behatolnak) a szívükbe, megfojtják az Igét és terméketlen marad
20és akikben kitűnő földbe hullott a mag, olyanok, akik hallgatják az Igét és befogadják (magukévá is teszik) és harminc- és hatvan- és százszoros termést hoznak
21és ezt mondta nekik: vajon azért van a mécs, hogy a mérővéka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a mécstartóra helyezzék?
22mert nincs elrejtve semmi, ami nyilvánvalóvá ne lenne, nincs semmi titok, ami napfényre ne kerülne.
23Akinek füle van a hallásra, hallja meg,
24és ezt mondta nekik: figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is és ráadást is adnak hozzá nektek.
25Mert akinek van, még kap hozzá és akinek nincs, azt is elfogják venni tőle, amije van
26és ezt mondta: úgy van az (ember) Isten Királyságá(val), mint mikor az ember magot vet a földbe
27és akár alszik és akár felkel, éjjel és nappal, a mag kikel és szárba szökik, maga sem tudja, hogyan,
28magától terem a föld, először szárat, azután kalászt, majd telt (gabona) szemet a kalászban.
29Mikor pedig a termés beérett, mindjárt nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás
30és ezt mondta: mihez hasonlítsuk az Isten Királyságát? Vagy milyen példázatba foglaljuk?
31Olyan, mint a mustármag, amelyet mikor a földbe vetnek, kisebb minden magnál a földön,
32de azután, hogy elvetették, felnő és minden kerti veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgy, hogy árnyékában fészkelhetnek az égi madarak,
33és sok ilyen példázattal szólta nekik az Igét, hogy képesek legyenek megérteni.
34Példázat nélkül pedig nem szólt nekik, de mikor (tanítványaival) magukra maradtak, a tanítványainak mindent részletesen megmagyarázott,
35és azt mondta nekik aznap, amikor este lett: menjünk át a túlsó partra!
36és elengedték (szétoszlatták) a tömeget, Őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy éppen volt a hajóban, de más hajók is voltak vele.
37És nagy szélvihar támadt és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy már-már megtelt a hajó.
38Ő pedig a hajó végében a vánkoson elaludt, de felköltötték és ezt mondták neki: Tanítómester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
39és fölkelt, megdorgálta a szelet és ezt mondta a tengernek: csendesedj, némulj el! és a szél elült és nagy csend lett,
40és ezt mondta nekik: miért vagytok ennyire gyávák? Hogyan van az (hogy) nincs hithűségetek?
41és megfélemlettek nagy félelemmel és így szóltak egymáshoz: kicsoda hát ez, hogy a szél is, tenger is engedelmeskedik neki?