Bible

1 És eljutottak a tenger túlsó partjára, a gerazaiak vidékére 2 és amint kiszállt a hajóból, a sírboltok közül mindjárt elébe ment (egy) tisztátalan szellemtől megszállott ember, 3 akinek a sírboltokban volt lakása és láncokkal sem tudta őt senki fogva tartani, 4 mert sokszor volt békókkal és láncokkal megkötve, de a láncokat széttépte és a bilincseket összetörte és senkinek sem sikerült megfékeznie. 5 És mindenkor, éjjel és nappal a sírboltokban és a hegyekben volt, kiáltozott és kövekkel vagdosta (ütötte-verte) magát. 6 Amikor pedig távolról meglátta Jézust, odafutott hozzá, és leborult előtte, 7 és nagy hangon kiabálva ezt mondta: mi dolgunk van egymással Jézus, a magasságos Istennek Fia? az Istenre kérlek, nehogy gyötörj engem, 8 mert ezt mondta neki: menj ki tisztátalan szellem ebből az emberből. 9 És megkérdezte őt: mi a neved? és az így felelt Neki: Légió a nevem, mivelhogy sokan vagyunk. 10 És rimánkodva segítségét kérte, hogy ne zavarja el őket erről a vidékről. 11 Volt pedig ott a hegyoldalon egy nagy legelésző disznónyáj. 12 És rimánkodva kérték: küldj minket a disznókba, hogy beléjük menjünk 13 és megengedte nekik, és kijöttek a tisztátalan szellemek, bementek a disznókba (megszállták) és a csürhe lerohant a meredekről a tengerbe, mintegy kétezren és belefulladtak a tengerbe. 14 Akik pedig legeltették, elmenekültek és elvitték a hírét a városba és a tanyákra, és kitódultak, hogy lássák, mi történt. 15 Jézushoz érve látták, hogy akit a démonok légiója megszállva tartott, ott ül felöltözve és eszénél van: és félelem fogta el őket. 16 És akik látták (a szemtanúk) elbeszélték nekik, mi történt a démoni megszállottal és a disznókkal. 17 És kérni kezdték Őt, hogy menjen el a határaikból. 18 Amikor beszállt a hajóba az, aki az imént még démoni megszállott volt, kérte, hogy vele lehessen, 19 de Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: menj haza a tieidhez és add hírül nekik, mily nagy dolgokat tett veled az Úr, és hogy megkönyörült rajtad, 20 és elment és hirdetni kezdte a Tízvárosban, mily nagy dolgokat tett vele Jézus és mindenki elcsodálkozott. 21 Amikor ismét átért Jézus a hajóval a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt oda Hozzá, Ő pedig a tenger partján volt, 22 és jött egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró és amikor meglátta, lábaihoz borult 23 és nagyon kérte (esedezett Hozzá), és ezt mondta: a kislányom halálán van, jöjj azért, tedd rá kezedet, hogy megmeneküljön és éljen, 24 és elment vele és nagy tömeg követte és tolongott körülötte, 25 egy asszony pedig, aki már tizenkét esztendeje vérfolyásos volt 26 és sokat szenvedett sok orvostól, és mindenét rájuk költötte, de semmi hasznát nem vette, sőt még inkább rosszabbra fordult az állapota, 27 hallott Jézusról, a tömegben háta mögé furakodott, megérintette a ruháját, 28 mert az gondolta: ha érinthetem akárcsak a ruháját is, megmenekülök. 29 És mindjárt kiapadt a vérzés forrása, érezte testén, hogy kigyógyult kínzó bajából, 30 és Jézus mindjárt észrevette magán, hogy erő áradt ki belőle, megfordult a tömegben és ezt mondta: ki érintette meg a ruhámat? 31 a tanítványai ezt mondták neki: látod, hogy körülötted tolong a tömeg, és ezt mondod: ki érintett engem? 32 és Ő körültekintett, hogy meglássa azt, aki ezt tette, 33 az asszony pedig félve és remegve, mert tudta mi történt vele, előjött és leborult előtte és elmondta neki a való(igaz)ságot. 34 Ő pedig ezt mondta neki: leányom, a te hit(hűség)ed megmentett: menj el békében és légy egészséges, mentes a te kínzó bajodtól. 35 Még Ő beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házától odaérkezők azt mondták: a leányod meghalt, mit zaklatod (fárasztod) még a Tanítómestert? 36 Jézus pedig, amikor meghallotta, amit mondtak, így szólt a zsinagóga elöljárójához: nehogy félj, csak higgy! 37 és nem engedte meg senkinek, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. 38 Amikor odaértek a zsinagóga elöljárójának a házához és látta a zűrzavart és a sok siránkozót és jajveszékelőt, 39 bement és ezt mondta nekik: mit zajongtok és siránkoztok, a (kis)gyermek nem halt meg, hanem csak alszik, 40 erre kinevették Őt, Ő pedig kiküldte (kihajtotta) mindannyiójukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és azokat, akik vele voltak és bement oda, ahol a (kis)gyermek volt, 41 megfogta a (kis)gyermek kezét és ezt mondta neki: talitha kum, ami annyit jelent: kisleány, neked mondom, ébredj (kelj) fel! 42 és mindjárt felállt a kislány és járt, mert tizenkét éves volt, és azok elámultak nagy álmélkodással, 43 de szigorúan meghagyta nekik, hogy senki ezt meg ne tudja, és azt mondta, adjanak enni a kislánynak.