1És eljutottak a tenger túlsó partjára, a gerazaiak vidékére
2és amint kiszállt a hajóból, a sírboltok közül mindjárt elébe ment (egy) tisztátalan szellemtől megszállott ember,
3akinek a sírboltokban volt lakása és láncokkal sem tudta őt senki fogva tartani,
4mert sokszor volt békókkal és láncokkal megkötve, de a láncokat széttépte és a bilincseket összetörte és senkinek sem sikerült megfékeznie.
5És mindenkor, éjjel és nappal a sírboltokban és a hegyekben volt, kiáltozott és kövekkel vagdosta (ütötte-verte) magát.
6Amikor pedig távolról meglátta Jézust, odafutott hozzá, és leborult előtte,
7és nagy hangon kiabálva ezt mondta: mi dolgunk van egymással Jézus, a magasságos Istennek Fia? az Istenre kérlek, nehogy gyötörj engem,
8mert ezt mondta neki: menj ki tisztátalan szellem ebből az emberből.
9És megkérdezte őt: mi a neved? és az így felelt Neki: Légió a nevem, mivelhogy sokan vagyunk.
10És rimánkodva segítségét kérte, hogy ne zavarja el őket erről a vidékről.
11Volt pedig ott a hegyoldalon egy nagy legelésző disznónyáj.
12És rimánkodva kérték: küldj minket a disznókba, hogy beléjük menjünk
13és megengedte nekik, és kijöttek a tisztátalan szellemek, bementek a disznókba (megszállták) és a csürhe lerohant a meredekről a tengerbe, mintegy kétezren és belefulladtak a tengerbe.
14Akik pedig legeltették, elmenekültek és elvitték a hírét a városba és a tanyákra, és kitódultak, hogy lássák, mi történt.
15Jézushoz érve látták, hogy akit a démonok légiója megszállva tartott, ott ül felöltözve és eszénél van: és félelem fogta el őket.
16És akik látták (a szemtanúk) elbeszélték nekik, mi történt a démoni megszállottal és a disznókkal.
17És kérni kezdték Őt, hogy menjen el a határaikból.
18Amikor beszállt a hajóba az, aki az imént még démoni megszállott volt, kérte, hogy vele lehessen,
19de Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: menj haza a tieidhez és add hírül nekik, mily nagy dolgokat tett veled az Úr, és hogy megkönyörült rajtad,
20és elment és hirdetni kezdte a Tízvárosban, mily nagy dolgokat tett vele Jézus és mindenki elcsodálkozott.
21Amikor ismét átért Jézus a hajóval a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt oda Hozzá, Ő pedig a tenger partján volt,
22és jött egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró és amikor meglátta, lábaihoz borult
23és nagyon kérte (esedezett Hozzá), és ezt mondta: a kislányom halálán van, jöjj azért, tedd rá kezedet, hogy megmeneküljön és éljen,
24és elment vele és nagy tömeg követte és tolongott körülötte,
25egy asszony pedig, aki már tizenkét esztendeje vérfolyásos volt
26és sokat szenvedett sok orvostól, és mindenét rájuk költötte, de semmi hasznát nem vette, sőt még inkább rosszabbra fordult az állapota,
27hallott Jézusról, a tömegben háta mögé furakodott, megérintette a ruháját,
28mert az gondolta: ha érinthetem akárcsak a ruháját is, megmenekülök.
29És mindjárt kiapadt a vérzés forrása, érezte testén, hogy kigyógyult kínzó bajából,
30és Jézus mindjárt észrevette magán, hogy erő áradt ki belőle, megfordult a tömegben és ezt mondta: ki érintette meg a ruhámat?
31a tanítványai ezt mondták neki: látod, hogy körülötted tolong a tömeg, és ezt mondod: ki érintett engem?
32és Ő körültekintett, hogy meglássa azt, aki ezt tette,
33az asszony pedig félve és remegve, mert tudta mi történt vele, előjött és leborult előtte és elmondta neki a való(igaz)ságot.
34Ő pedig ezt mondta neki: leányom, a te hit(hűség)ed megmentett: menj el békében és légy egészséges, mentes a te kínzó bajodtól.
35Még Ő beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házától odaérkezők azt mondták: a leányod meghalt, mit zaklatod (fárasztod) még a Tanítómestert?
36Jézus pedig, amikor meghallotta, amit mondtak, így szólt a zsinagóga elöljárójához: nehogy félj, csak higgy!
37és nem engedte meg senkinek, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38Amikor odaértek a zsinagóga elöljárójának a házához és látta a zűrzavart és a sok siránkozót és jajveszékelőt,
39bement és ezt mondta nekik: mit zajongtok és siránkoztok, a (kis)gyermek nem halt meg, hanem csak alszik,
40erre kinevették Őt, Ő pedig kiküldte (kihajtotta) mindannyiójukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és azokat, akik vele voltak és bement oda, ahol a (kis)gyermek volt,
41megfogta a (kis)gyermek kezét és ezt mondta neki: talitha kum, ami annyit jelent: kisleány, neked mondom, ébredj (kelj) fel!
42és mindjárt felállt a kislány és járt, mert tizenkét éves volt, és azok elámultak nagy álmélkodással,
43de szigorúan meghagyta nekik, hogy senki ezt meg ne tudja, és azt mondta, adjanak enni a kislánynak.