1És bement ismét Kapernaumba napok múlva és híre ment, hogy otthon van
2és oly sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem fértek el, és hirdette nekik az Igét.
3Akkor hozzá jöttek egy bénát hozva, akit négyen cipeltek.
4De nem tudták a nagy tömegtől hozzá vinni, (ezért) kibontották a háztetőt, ahol Ő volt és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt.
5És látva Jézus a hithűségüket, ezt mondta a bénának: gyermekem, meg vannak bocsátva a bűneid.
6De ott ültek néhányan az írástudók közül és így okoskodtak (tanakodtak) szívükben:
7miért beszél ez így? Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bűnt, hacsak nem egy, az Isten?
8és mindjárt felismerte Jézus szellemével, hogy így okoskodnak (tanakodnak) magukban, s ezt mondta nekik: miért gondoltok ilyeneket (tanakodtok így) szívetekben?
9Mi könnyebb: azt mondani a bénának, meg vannak bocsátva neked a bűneid: vagy azt mondani: kelj föl, fogd a hordágyadat és járj?
10tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására, és így szólt a bénához:
11neked mondom, kelj föl, fogd a hordágyadat és menj haza!
12És az fölkelt és mindjárt fogta a hordágyát, mindenki szeme láttára kiment, úgy, hogy magukon kívül voltak mind és dicsőítették az Istent, ezt mondva: ilyet még nem láttunk soha.
13És ismét kiment a tenger mellé és a tömeg mind kiment utána, és tanította őket.
14Ahogy a vámnál elhaladt, meglátta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia és ezt mondta neki: kövess engem! és az felállt és követte,
15és történt, hogy mikor asztalhoz telepedett Lévi házában, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézussal és tanítványaival együtt az asztalhoz, mert sokan voltak kik nyomába szegődtek (követői)
16és a farizeusok közül való írástudók látván, hogy a bűnösökkel és vámszedőkkel (együtt) eszik, ezt mondták a tanítványainak: hogy-hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt eszik (és iszik),
17és mikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta nekik: a jóerőben lévőknek nem kell (az) orvos, hanem azoknak, akik rosszul vannak. Nem azért jöttem, hogy a (meg)igaz(ult)akat hívjam, hanem, hogy a bűnösöket (céltévesztetteket).
18Amikor pedig a János tanítványai és a farizeusok böjtöltek, odamentek Hozzá és ezt mondták neki: miért van az, hogy a János tanítványai és a farizeusok tanítványai is böjtölnek, a tieid pedig nem böjtölnek?
19és ezt mondta nekik Jézus: vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek,
20de jönnek napok, amikor kiragadják a vőlegényt körükből, akkor böjtölnek majd azon a napon.
21Senki sem varr új posztóból foltot ó(cska) ruhára, ha pedig (netán) mégis, akkor a toldás kiszakítja a régit és még nagyobb szakadás lesz,
22és senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, vagy ha mégis, a bor szétrepeszti a tömlőt és a bor is, a tömlő is tönkremegy: új bor új tömlőbe való.
23És úgy történt, hogy szombaton a vetések közt vitt keresztül az útja és a tanítványok útközben tépdesni kezdték a búzakalászokat
24és a farizeusok ezt mondták Neki: nézd miért tesznek olyat szombaton, amit nem szabad?
25és ezt mondta nekik: sosem olvastátok, mit csinált Dávid, amikor szükséget szenvedett és a társaival (vele lévőkkel) együtt éhezett?
26(Hogyan) ment be az Isten házába Abiátár főpap idejében, és ette meg a kitett szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak szabad megenniök és adott a vele lévőknek is?
27És ezt mondta nekik: a szombat az emberért lett és nem az ember a szombatért.
28Így ura az Emberfia a szombatnak is.