Mark 1
1 Jézus Krisztus, Isten Fia örömhírének (evangéliumának) kezdete,
2 amint meg van írva Ézsaiás prófétánál: lám! elküldöm a követemet (angyalomat) előtted, hogy előkészítse utadat,
3 segélykiáltó hang a pusztában: készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.
4 Így lett Bemerítő János a pusztában, hirdette a gondolkodásmód megváltoztatására való bemerítést a bűnök megbocsátása végett
5 és kiment hozzá Júdea egész vidéke (tartománya) és a jeruzsálembeliek mindnyájan, és bemerítkeztek általa a Jordán folyamában miközben megvallották bűneiket
6 és János ruhája teveszőrből volt és bőröv volt a derekán és sáskát meg vadmézet evett,
7 és ezt hirdette: jön utánam, aki erősebb nálam, én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva megoldjam a saruszíját.
8 Én vízben merítlek be titeket, de Ő majd Szent Szellemben merít be titeket,
9 és ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből és bemeríttette magát a Jordánba Jánossal,
10 és mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy meghasadtak az egek és a Szellem galamb alakjában, leszállt Rá,
11 és hang hallatszott az egekből: te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem (gyönyörűségem)
12 és a Szellem mindjárt a pusztába hajtotta (kivetette),
13 és ott volt a pusztában negyven napig, közben megkísértette (próbára tette) a sátán és együtt volt a vadállatokkal és az angyalok szolgáltak neki,
14 és miután Jánost fogságba vetették, Jézus Galileába ment, hirdette az Isten evangéliumát (örömhírét),
15 és (ezt) mondta: betelt az idő és (már) közel van az Isten királyi uralma, változtassátok meg gondolkodásmódotokat és higgyetek az evangéliumban (örömhírnek)
16 és mikor a Galileai tenger partján járt, látta Simont és testvérét Andrást, amint kerítőhálót dobtak a tengerbe, mert halászok voltak,
17 és azt mondta nekik Jézus: gyertek utánam (kövessetek) és emberhalászokká teszlek titeket
18 és mindjárt otthagyták a hálókat, csatlakoztak hozzá,
19 és kissé tovább ment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét Jánost, amint ők is a hajóban a hálókat kötözgették,
20 és mindjárt hívta őket, és otthagyták apjukat, Zebedeust a hajóban a napszámosokkal és elmentek utána,
21 és bementek Kapernaumba és mindjárt szombaton bement a zsinagógába, tanított,
22 és elálmélkodtak (megdöbbentek) tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók.
23 Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan szellemben levő ember (aki) felkiáltott,
24 ezt mondta: mi közünk egymáshoz, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts. Tudom, hogy ki vagy: az Isten Szentje.
25 Jézus rászólt: hallgass és menj ki belőle!
26 és a tisztátalan szellem össze-vissza rázta az embert és hangos kiabálással kiment belőle,
27 és elcsodálkoztak mindnyájan, annyira, hogy egymástól kérdez(get)ték: mi ez? Tanítása (egészen) új és akkora a hatalma, hogy a tisztátalan szellemeknek is tud parancsolni, és hallgatnak is rá.
28 És mindjárt elterjedt a híre mindenüvé, Galilea egész környékére.
29 És amint a zsinagógából kijöttek, Jézus egyenesen Simon és András házába ment Jakabbal és Jánossal együtt.
30 A Simon anyósa pedig lázas betegen feküdt és mindjárt szóltak is neki felőle.
31 Oda is ment hozzá, kézen fogva felsegítette és (mindjárt) elhagyta (megszűnt) a láza és szolgált nekik.
32 Amikor lement a nap és este lett odahozták hozzá a rosszullévőket és a démontól megszállottakat mind
33 és az egész város odagyűlt az ajtó elé,
34 és sok rosszullévőt gyógykezelt különféle betegségekből és sok démont kihajított és nem engedte, hogy a démonok szóhoz jussanak, mert tudták, hogy kicsoda Ő (mivelhogy felismerték)
35 és kora hajnalban, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, elindult és elment egy elhagyatott, puszta helyre, és ott imádkozott,
36 és Simon és akik vele voltak utána mentek (hogy megkeressék),
37 és amikor megtalálták, ezt mondták neki: mindenki keres téged,
38 és ezt mondta nekik: menjünk máshová, a közeli városokba, hogy ott is hirdessem az evangéliumot (örömhírt), mert azért jöttem,
39 és kiment, hirdette az Igét a zsinagógákban az egész Galileában és a démonokat kihaj(í)totta,
40 odajött hozzá egy leprás is, segítségét kérte és térdre borulva ezt mondta neki: hogy ha akarnád, van rá hatalmad, hogy megtisztíts engem!
41 És Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, megérintette és ezt mondta neki: akarom, tisztulj meg!
42 és (amint ezt mondta) mindjárt elmúlt a leprája és megtisztult,
43 és Jézus dörgő hangon ráparancsolt és azonnal szigorúan elküldte,
44 és azt mondta neki: vigyázz, senkinek semmit ne szólj, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amit Mózes rendelt, tanúbizonyság-tételül nekik.
45 Az pedig elment, elkezdte híresztelni és terjeszteni a dolgot úgy, hogy Jézus nyíltan be sem mehetett (a) városba, hanem inkább távolabbi, csendesebb (lakatlan) helyeken tartózkodott és mégis tódultak hozzá mindenfelől.