Luke 4
1 Jézus pedig Szent Szellemmel telve visszatért a Jordántól, és Szellemben vezetést nyert (kapott) a pusztában
2 negyven napon át, megkísértette az ördög (diabolosz), és nem evett semmit azokban a napokban, és amikor azok bevégződtek, megéhezett.
3 Ekkor azt mondta neki az ördög (a diabolosz, azaz szétdobáló): ha Fia vagy az Istennek, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.
4 Jézus így válaszolt neki: meg van írva, hogy nem csak kenyéren él az ember,
5 és felvezette Őt egy magas hegyre, és megmutatta neki a lakott földkerekség minden királyságát egy szempillantásnyi időben,
6 és ezt mondta neki az ördög: neked adom mindezt a hatalmat és dicsőségüket, mert én kaptam (nekem lett átadva) és annak adom, akinek akarom,
7 azért, ha te leborulva hódolsz előttem, a Tiéd lesz mindez.
8 De Jézus válaszul ezt mondta neki: meg van írva, az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki adj Isten(nek járó) tiszteletet.
9 Azután Jeruzsálembe vezette, és a templomépület párkányára állította és ezt mondta neki: ha Fia vagy az Istennek, vesd alá magad innét,
10 mert meg van írva, hogy hírvivő angyalainak parancsol felőled, hogy megőrizzenek
11 és hogy tenyerükön (kezeiken) hordoznak téged, nehogy kőbe üsd a lábadat,
12 És Jézus ezt a választ adta neki, hogy megmondatott: ne kísértsd Uradat, Istenedet
13 és amikor bevégzett minden kísértést az ördög (diabolosz), egy időszakra félreállt,
14 és visszatért Jézus a Szellem hatóerejében Galileába, és híre (ki)ment az egész környéken
15 és tanított a zsinagógáikban (összejöveteleiken) és mindenki dicsőítette.
16 és elérkezett Názáretbe, ahol felnevelkedett, és bement szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és felállt (fel)olvasni.
17 És odaadták neki Ézsaiás próféta könyvtekercsét, és szétbontotta (felnyitotta) a könyvtekercset, és arra a helyre talált, ahol ez volt írva:
18 az Úr Szelleme (van) rajtam, aki felkent engem, hogy a koldusszegényeknek örömhírt (evangéliumot) vigyek, elküldött engem, hogy meggyógyítsam az összetört szívűeket, hogy szabadulást hirdessek a raboknak és a vakoknak újralátást, szabadon bocsássam a megtörteket,
19 és hirdessem az Úr kedves (szívesen fogadott) esztendejét,
20 és összegöngyölte az írástekercset, odaadta a parancsvégrehajtó szolgának és leült. És mindenkinek a szeme a zsinagógában rászegeződött.
21 Ő pedig szólni kezdett hozzájuk, hogy: ma teljesedett be ez az írás, fületek hallatára,
22 és mindnyájan tanúbizonyságot tettek mellette (tanúskodtak) és csodálkoztak a kegyelem szavain (a kedves Igéken), amelyek ajkáról fakadtak (szájából jöttek) és azt mondták: hát nem a József fia ez?
23 és így szólt hozzájuk: bizonyára ezt a példabeszédet fogjátok nekem mondani: orvos, magadat gyógykezeld: amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, tedd meg itt is, a hazádban,
24 de ezt mondta: Ámen, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves (szívesen fogadott) a hazájában.
25 De valóban (igazán) mondom nektek, sok özvegyasszony volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett (támadt) az egész földön,
26 és közülük egyikhez sem volt Illésnek küldetése, csak a szidóni Seraptában élő özvegyasszonyhoz,
27 és sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében (korában) és egyikük sem tisztult meg közülük, csak a szír Naámán,
28 és a zsinagógában mind haragra gerjedtek (beteltek haraggal), amikor hallották ezeket
29 és felpattantak, kikergették a városon kívülre, és felvonszolták a hegy peremére, (a szakadék széléig), amelyen városuk épült, hogy onnan letaszítsák,
30 de Ő áthaladt közöttük és eltávozott.
31 És lement Kapernaumba, Galilea városába és tanította őket szombatnapokon,
32 és ámulatba ejtett (megdöbbentett) mindenkit az Ő tanítása, mert a szavának hatalma volt,
33 és volt a zsinagógában egy ember, akit egy tisztátalan démoni szellem tartott hatalmában, és felkiáltott nagy hangon:
34 hagyd abba, mi közünk nekünk hozzád (mi dolgunk egymással) Názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? (A vesztünkre jöttél?) Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.
35 és megdorgálta őt (rászólt) Jézus, ezt mondta neki: némulj el és menj ki belőle! és a démont odavetette középre (a középre vágta), kiment belőle, és semmi bajt nem okozott (semmit sem ártott) neki,
36 és döbbenet támadt mindenkiben, és így szóltak egymáshoz, ezt mondták: micsoda szó ez, hogy hatalommal és erővel ráparancsol még a tisztátalan szellemekre is úgy hogy kimennek?
37 és híre ment a környék minden helyére.
38 Amikor pedig felkelt a zsinagógából, bement Simon házába. Simon anyósa pedig nagy lázban feküdt, és könyörögtek az érdekében,
39 és megállt fölötte, megdorgálta a lázat és az alábbhagyott, az pedig rögtön felkelt és szolgált nekik (szolgálatukra állt).
40 Amikor pedig a nap leszállt, mindazokat, akik különféle bajokban gyengélkedők voltak, odavitték (odavezették) őhozzá, Ő pedig mindegyikre rátette a kezeit, gyógykezelte (kigyógyította) őket.
41 Sokakból pedig démonok is jöttek ki, így kiáltozva: te vagy az Isten Fia! és ő rájuk szólt és nem hagyta szóhoz jutni őket, mert tudták, hogy Ő a Krisztus.
42 Amikor pedig nappal lett kiment, egy puszta helyre vonult, és a tömeg megkereste (rátalált), odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük.
43 de Ő ezt mondta nekik: más (egyéb) városokban is hirdetnem kell az Isten Királyságának örömhírét, mert ezért küldettem (ez a küldetésem)
44 és hirdette az Igét Júdea zsinagógáiban.