Luke 5
1 Történt pedig, hogy amikor a nép hozzá tódult (sereglett, nyomult), hogy az Isten szavát hallgassa, és Ő a Genezáret tava mellett állt,
2 meglátott két hajót állani a tó szélén, a halászok pedig (már) kiszálltak belőlük, és öblítették a hálókat.
3 Belépett az egyik hajóba, amely Simoné volt, megkérte őt, hogy evezzen egy kicsit beljebb a (száraz)földtől (parttól), azután leült és a hajóból tanította a tömeget,
4 amint pedig megszűnt beszélni, (abbahagyta a beszédet), így szólt Simonnak: evezz a mélyre, és eresszétek le a hálóitokat (hal)fogásra.
5 és válaszul Simon ezt mondta: Mester, egész éjszaka fárad(oz)tunk, semmit sem fogtunk, de a te beszédedre leeresztem a hálókat,
6 és amikor ezt megtették, (tömérdek) sok halat rekesztettek be (zártak együvé), a hálóik pedig szakadoztak,
7 és fejjel intettek a másik hajóban lévő társaiknak, hogy jöjjenek segíteni nekik, oda is jöttek és megtöltötték mind a két hajót annyira, hogy csaknem elmerültek (elsüllyedtek).
8 Ennek láttán pedig Simon Péter Jézus térdeihez hullott (esett), és ezt mondta: menj el tőlem, mert bűnös (vétkes, céltévesztett) ember vagyok Uram!
9 mert a halfogás miatt döbbenet fogta el (fogta körül) őt és mindazokat, akik vele együtt voltak és segítettek
10 hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simonnal részestársak voltak, és így szólt Simonhoz Jézus: nehogy félj! mostantól embereket fogsz (életrehalászó leszel)
11 és kivonták a hajókat a szárazra (a partra), elhagyták mindenüket, és nyomába szegődtek (követték)
12 és történt, (hogy) amikor az egyik városban volt, és lám, egy ember tetőtől-talpig tele leprával, meglátta Jézust, arcra borulva könyörgött, és ezt mondta: Uram, ha akarod, te képes vagy megtisztítani (megtisztíthatsz) engem,
13 és (Jézus) kinyújtotta kezét, megérintette őt, és mondta: akarom, tisztulj meg! és mindjárt eltűnt róla a lepra,
14 és Ő megparancsolta (meghagyta) neki, nehogy valakinek elmondja, hanem: menj el, mutasd meg magadat a papnak, és vígy (mutass be) áldozatot a megtisztulásodért, ahogy Mózes elrendelte, tanú(bizony)ságul nekik.
15 De annál inkább (el)terjedt a szó (beszéd) felőle, és nagy tömeg gyűlt (verődött) össze, hogy (Őt) hallgassa, és kigyógyítsa őket betegségeikből (általa nyerjenek gyógyulást gyengélkedéseikből).
16 Ő maga pedig félrevonult a pusztába és imádkozott,
17 és történt az egyik napon (e napok egyikén), amikor tanított, farizeusok és törvénytanítók is ültek ott, akik Galilea és Júdea minden falvából és Jeruzsálemből jöttek, és az Úr ereje volt vele (ösztönözte), hogy gyógyítson,
18 és lám, férfiak hoztak hordágyon egy embert, aki béna volt, és módot kerestek, hogy bevigyék és eléje tegyék,
19 a tömeg miatt azonban nem találtak utat, amerre bevigyék őt, fölmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át bocsátották le a fekhelyével együtt Jézus elé a középre,
20 és (Ő) látta a hitüket (azok hitét), és így szólt: ember, meg vannak bocsátva a bűneid (vétkeid),
21 és tanakodni kezdtek az írástudók és a farizeusok, és ezt mondták: ki ez, aki ily káromlást szól? ki más bocsáthatja meg a bűnöket (vétkeket), ha nem egyedül az Isten?
22 Jézus pedig átlátta okoskodásukat, így szólt hozzájuk: mit tanakodtok a szíveitekben?
23 mi könnyebb, ezt mondani: meg vannak bocsátva a bűneid (vétkeid), vagy ezt mondani: kelj fel és járj?
24 hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket (vétkeket) megbocsátani (ezzel a bénához fordult) és ezt mondta: neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!
25 és (az) szemük láttára rögtön felkelt, felvette (a hordágyat), amin feküdt, és elment haza dicsőítve az Istent,
26 és ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, és félelemmel megtelve mondták: megfoghatatlan (különös) dolgokat láttunk ma.
27 Ezek után kiment, és szemügyre vett egy Lévi nevű vámszedőt, amint a vámnál ült, és ezt mondta neki: kövess engem!
28 és az mindent otthagyott, felállt, és csatlakozott hozzá,
29 és Lévi nagy lakomát csapott (vendégséget csinált) neki az otthonában, és a vámszedőknek és másoknak nagy tömege volt ott, akik velük asztalhoz telepedtek,
30 és a farizeusok és az írástudók zúg(olód)tak, és a tanítványoknak ezt mondták: miért esztek és isztok (együtt) a vámszedőkkel és bűnösökkel?
31 és válaszolt Jézus, így szólt hozzájuk: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem akik rosszul vannak,
32 nem azért jöttem, hogy megigazultakat, hanem bűnösöket (céltévesztetteket) hívjak észretérésre (gondolkozás-megváltozásra)
33 azok pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és végeznek könyörgéseket, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek és isznak.
34 Jézus pedig így szólt hozzájuk: netán képesek volnátok a násznépet böjtre fogni, amikor (még) velük van a vőlegény?
35 de jőnek majd napok, amikor elveszik tőlük (elhurcolják) a vőlegényt, akkor majd böjtölnek azokban a napokban.
36 Egy példázatot (példabeszédet) is mondott nekik: senki sem hasít ki foltot új ruhából az ócska ruhára, ha netán mégis, az újat is elszakítja, és az ócskára se illenék (nem lenne összhangban) az újból való folt,
37 és senki sem tölti az új bort régi (ócska) tömlőkbe, vagy ha netán mégis, az új bor szétrepeszti a tömlőket és a bor kiömlik, a tömlők pedig tönkremennek,
38 hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni (akkor mind a kettő tartósan megmarad),
39 és senki, aki óbort ihat, nem akar újat inni, mert ezt mondja: jobb az ó.