Bible

1 Közeledett pedig a kovásztalan kenyér ünnepe, amelyet páskának (húsvétnak) mondanak, 2 és keresték a módját a főpapok és az írástudók, hogyan végezhetnék ki Őt, mert féltek a néptől. 3 Bement pedig a sátán Júdásba, akit iskariótinak hívnak, aki a tizenkettő egyike volt (közé számított) 4 és elment, megtárgyalta a főpapokkal meg a templomőrség vezetőivel, hogyan tudná nekik átadni őt. 5 és azok megörültek (örömmel fogadták) és megegyeztek, hogy ezüstpénzt adnak neki, 6 és megígérte, és egy alkalmas időszakot keresett, hogy a tömeg tudta nélkül kezükbe adhassa őt. 7 Elérkezett pedig a kovásztalan kenyér ünnepének napja, ezen kellett leölni (feláldozni) a húsvéti bárányt, 8 és Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta: menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskát (a húsvéti bárányt), hogy megehessük. 9 Azok pedig ezt mondták neki: hol akarod, hogy elkészítsük? 10 Ő pedig ezt mondta nekik: lám! Amikor bementek a városba, egy emberrel találkoztok, aki egy korsó vizet visz, kövessétek (menjetek utána) a házba, ahová bemegy, 11 és mondjátok meg a házigazdának: azt mondja neked a Tanítómester: hol az a szállás (teherleoldó hely), ahol a páskát (a húsvéti bárányt) az én tanítványaimmal megehetem (elfogyaszthatom)? 12 és az mutatni fog nektek egy nagy, étkezésre berendezett emeleti helyiséget (felházat), ott készítsétek el, 13 elmentek tehát, és úgy találták, ahogyan mondta nekik, és el is készítették a páskát (húsvéti bárányt), 14 és amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett, és a tizenkét apostol vele együtt, 15 és így szólt hozzájuk: vágyva vágytam rá, hogy ezt a páskát (húsvéti bárányt) megegyem veletek, mielőtt szenvedek, 16 mert mondom nektek, hogy soha többé nem eszem azt, amíg be nem teljesedik az Isten Királyságában. 17 Azután felvett egy poharat, hálát adott és ezt mondta: vegyétek ezt és osszátok el magatok közt, 18 mert mondom nektek, hogy egyáltalán nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, míg Isten Királysága el nem jön. 19 És kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és nekik adta ezt mondva: ez a testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre, 20 és ugyanígy az estebéd után fogta a poharat és ezt mondta: ez a pohár az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontok! 21 de lám, (nézzétek) annak keze, aki kiszolgáltat (átad) engem, (az enyémmel együtt) rajta van az asztalon, 22 mivelhogy az Emberfia ugyan, amint el lett határozva, elmegy, de jaj annak az embernek, aki kiszolgáltatja 23 és elkezdtek vitatkozni egymással, hogy ki lehet közülük az, aki ilyet fog cselekedni, 24 versengés is támadt, hogy ki tekintendő közülük nagyobbnak, 25 Ő pedig ezt mondta nekik: a nemzetek királyai uralkodnak azokon, és akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőknek hívatják magukat, 26 de ti ne így legyetek, hanem aki nagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan, mint aki felszolgál, 27 mert ki nagyobb, aki asztalhoz telepszik, vagy az, aki felszolgál? nemde az, aki az asztalhoz telepszik? de én köztetek úgy vagyok, mintha a felszolgálótok volnék, 28 ti viszont megmaradtatok (kitartottatok) megpróbáltatásaimban, 29 és én királyságot adok néktek, mint ahogy Atyám nekem adta, 30 hogy majd egyetek és igyatok asztalomnál a királyságomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. 31 Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, 32 én azonban könyörögtem érted, nehogy kifogyjon a hited, és te amikor (egykor) visszatérsz, megszilárdítsd a testvéreidet, 33 ő pedig ezt mondta neki: Uram, veled kész vagyok börtönbe is, halálba is menni. 34 Ő pedig ezt mondta: mondom neked, Péter, mielőtt ma felhangzik a kakasszó, háromszor letagadod, hogy ismersz engem, 35 és ezt mondta nekik: amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok? Ők pedig ezt mondták: semmiben, 36 majd ezt mondta nekik: most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanígy tarisznyáját is, és akinek (netán) nincs, adja el a felöltőjét, és vásároljon egy (harci) kardot, 37 mert mondom nektek, hogy be kell teljesedni rajtam annak, ami meg van írva (rólam): és törvénytelenek közé számították, ugyanis ami rám vonatkozik, az végbemegy, 38 azok pedig mondták: Uram, lám, itt van két (harci)kard. Ő pedig ennyit mondott: elég! 39 és elindult, szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, elkísérték pedig őt a tanítványok is. 40 Amikor pedig a helyszínre ért, ezt mondta nekik: imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! 41 és ő eltávozott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott, 42 (ezt) mondta: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a pohárt, de ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg! 43 Megjelent pedig neki egy angyal az égből, és megerősítette, 44 és a halállal tusakodva legnagyobb erőfeszítéssel imádkozott, verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott le a földre, 45 majd felállt az imádkozástól, (vissza)ment a tanítványokhoz, alva (elszunnyadva) találta őket a szomorúságtól, 46 és ezt mondta nekik: miért szunyókáltok? álljatok föl, imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek (megpróbáltatásba jussatok) 47 és amikor még beszélt, lám! tömeg jött és a tizenkettő egyike, a Júdás nevű vezette őket, és Jézushoz közellépett, hogy megcsókolja. 48 Jézus pedig ezt mondta neki: Júdás, csókkal szolgáltatod ki az Emberfiát? 49 Látva pedig a körülötte levők, hogy mi történik, ezt mondták: Uram, közéjük vágjunk (harci)karddal? 50 és rácsapott egy valaki közülük a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét, 51 válaszul pedig Jézus ezt mondta: hagyjátok abba! (eddig és ne tovább) és megérintette annak fülét, és meggyógyította. 52 Szólt pedig Jézus az ellene kivonult főpapoknak és a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: mint egy rablóra, úgy jöttetek ki (harci)kardokkal és furkósbotokkal? 53 (Amikor) naponként veletek voltam a templomépületben, kezeteket sem nyújtottátok ki rám, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma. 54 Elfogták, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. 55 Tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is odaült közéjük. 56 Meglátta őt egy szolgálóleány a fénnyel szemközt ülni, jól megnézte (szemügyre vette) őt, ezt mondta: ez is vele volt! 57 Ő pedig letagadta, ezt mondta: nem ismerem Őt, asszony! 58 és röviddel ezután más is észrevette őt, és ezt állította: te is közülük való vagy! de Péter ezt mondta: ember, nem vagyok! 59 és alig telt egy óra, másvalaki erősítette, ezt mondva: valóban ez is vele volt, mert galileai is, 60 (ezt) mondta pedig Péter: ember, nem tudom, mit mondasz! és rögtön, még mialatt beszélt, felhangzott a kakasszó. 61 és megfordult az Úr, rátekintett Péterre, és eszébe jutott Péternek az Úr szava, amint megmondta neki, hogy: mielőtt a kakasszó felhangzik ma, megtagadsz engem háromszor! 62 és kiment Péter, künn keserves sírásra fakadt, 63 és azok a férfiak, akik közrefogták Jézust, csúfolták, verték őt, 64 és letakarták (körülburkolták) a fejét, és megkérdezték: prófétáld meg (találd el) ki ütött meg? 65 (és) sok másféle szidalmat (mindenféle szitoközönt) is szórtak rá, 66 és amikor megvirradt (nappal lett), összegyűlt a nép véneinek tanácsa (presbitériuma), a főpapok meg az írástudók, és elvezették őt a gyűlésükbe, 67 (ezt) mondták: ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! de ezt mondta nekik: ha megmondom is nektek, egyáltalán nem hiszitek, 68 ha pedig én kérdezlek, egyáltalán nem válaszoltok, 69 de mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni. 70 Erre egyszerre mind ezt mondták: Hát Te vagy az Isten Fia? Ő pedig hozzájuk így szólt: ti mondjátok, hogy én vagyok 71 ők pedig ezt mondták: mi szükségünk van még tanú(bizonyságo)kra? Hiszen mi magunk hallottuk saját szájából.