1Közeledett pedig a kovásztalan kenyér ünnepe, amelyet páskának (húsvétnak) mondanak,
2és keresték a módját a főpapok és az írástudók, hogyan végezhetnék ki Őt, mert féltek a néptől.
3Bement pedig a sátán Júdásba, akit iskariótinak hívnak, aki a tizenkettő egyike volt (közé számított)
4és elment, megtárgyalta a főpapokkal meg a templomőrség vezetőivel, hogyan tudná nekik átadni őt.
5és azok megörültek (örömmel fogadták) és megegyeztek, hogy ezüstpénzt adnak neki,
6és megígérte, és egy alkalmas időszakot keresett, hogy a tömeg tudta nélkül kezükbe adhassa őt.
7Elérkezett pedig a kovásztalan kenyér ünnepének napja, ezen kellett leölni (feláldozni) a húsvéti bárányt,
8és Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta: menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskát (a húsvéti bárányt), hogy megehessük.
9Azok pedig ezt mondták neki: hol akarod, hogy elkészítsük?
10Ő pedig ezt mondta nekik: lám! Amikor bementek a városba, egy emberrel találkoztok, aki egy korsó vizet visz, kövessétek (menjetek utána) a házba, ahová bemegy,
11és mondjátok meg a házigazdának: azt mondja neked a Tanítómester: hol az a szállás (teherleoldó hely), ahol a páskát (a húsvéti bárányt) az én tanítványaimmal megehetem (elfogyaszthatom)?
12és az mutatni fog nektek egy nagy, étkezésre berendezett emeleti helyiséget (felházat), ott készítsétek el,
13elmentek tehát, és úgy találták, ahogyan mondta nekik, és el is készítették a páskát (húsvéti bárányt),
14és amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett, és a tizenkét apostol vele együtt,
15és így szólt hozzájuk: vágyva vágytam rá, hogy ezt a páskát (húsvéti bárányt) megegyem veletek, mielőtt szenvedek,
16mert mondom nektek, hogy soha többé nem eszem azt, amíg be nem teljesedik az Isten Királyságában.
17Azután felvett egy poharat, hálát adott és ezt mondta: vegyétek ezt és osszátok el magatok közt,
18mert mondom nektek, hogy egyáltalán nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, míg Isten Királysága el nem jön.
19És kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és nekik adta ezt mondva: ez a testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre,
20és ugyanígy az estebéd után fogta a poharat és ezt mondta: ez a pohár az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontok!
21de lám, (nézzétek) annak keze, aki kiszolgáltat (átad) engem, (az enyémmel együtt) rajta van az asztalon,
22mivelhogy az Emberfia ugyan, amint el lett határozva, elmegy, de jaj annak az embernek, aki kiszolgáltatja
23és elkezdtek vitatkozni egymással, hogy ki lehet közülük az, aki ilyet fog cselekedni,
24versengés is támadt, hogy ki tekintendő közülük nagyobbnak,
25Ő pedig ezt mondta nekik: a nemzetek királyai uralkodnak azokon, és akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőknek hívatják magukat,
26de ti ne így legyetek, hanem aki nagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan, mint aki felszolgál,
27mert ki nagyobb, aki asztalhoz telepszik, vagy az, aki felszolgál? nemde az, aki az asztalhoz telepszik? de én köztetek úgy vagyok, mintha a felszolgálótok volnék,
28ti viszont megmaradtatok (kitartottatok) megpróbáltatásaimban,
29és én királyságot adok néktek, mint ahogy Atyám nekem adta,
30hogy majd egyetek és igyatok asztalomnál a királyságomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.
31Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
32én azonban könyörögtem érted, nehogy kifogyjon a hited, és te amikor (egykor) visszatérsz, megszilárdítsd a testvéreidet,
33ő pedig ezt mondta neki: Uram, veled kész vagyok börtönbe is, halálba is menni.
34Ő pedig ezt mondta: mondom neked, Péter, mielőtt ma felhangzik a kakasszó, háromszor letagadod, hogy ismersz engem,
35és ezt mondta nekik: amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok? Ők pedig ezt mondták: semmiben,
36majd ezt mondta nekik: most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanígy tarisznyáját is, és akinek (netán) nincs, adja el a felöltőjét, és vásároljon egy (harci) kardot,
37mert mondom nektek, hogy be kell teljesedni rajtam annak, ami meg van írva (rólam): és törvénytelenek közé számították, ugyanis ami rám vonatkozik, az végbemegy,
38azok pedig mondták: Uram, lám, itt van két (harci)kard. Ő pedig ennyit mondott: elég!
39és elindult, szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, elkísérték pedig őt a tanítványok is.
40Amikor pedig a helyszínre ért, ezt mondta nekik: imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
41és ő eltávozott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott,
42(ezt) mondta: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a pohárt, de ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg!
43Megjelent pedig neki egy angyal az égből, és megerősítette,
44és a halállal tusakodva legnagyobb erőfeszítéssel imádkozott, verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott le a földre,
45majd felállt az imádkozástól, (vissza)ment a tanítványokhoz, alva (elszunnyadva) találta őket a szomorúságtól,
46és ezt mondta nekik: miért szunyókáltok? álljatok föl, imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek (megpróbáltatásba jussatok)
47és amikor még beszélt, lám! tömeg jött és a tizenkettő egyike, a Júdás nevű vezette őket, és Jézushoz közellépett, hogy megcsókolja.
48Jézus pedig ezt mondta neki: Júdás, csókkal szolgáltatod ki az Emberfiát?
49Látva pedig a körülötte levők, hogy mi történik, ezt mondták: Uram, közéjük vágjunk (harci)karddal?
50és rácsapott egy valaki közülük a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét,
51válaszul pedig Jézus ezt mondta: hagyjátok abba! (eddig és ne tovább) és megérintette annak fülét, és meggyógyította.
52Szólt pedig Jézus az ellene kivonult főpapoknak és a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: mint egy rablóra, úgy jöttetek ki (harci)kardokkal és furkósbotokkal?
53(Amikor) naponként veletek voltam a templomépületben, kezeteket sem nyújtottátok ki rám, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.
54Elfogták, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
55Tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is odaült közéjük.
56Meglátta őt egy szolgálóleány a fénnyel szemközt ülni, jól megnézte (szemügyre vette) őt, ezt mondta: ez is vele volt!
57Ő pedig letagadta, ezt mondta: nem ismerem Őt, asszony!
58és röviddel ezután más is észrevette őt, és ezt állította: te is közülük való vagy! de Péter ezt mondta: ember, nem vagyok!
59és alig telt egy óra, másvalaki erősítette, ezt mondva: valóban ez is vele volt, mert galileai is,
60(ezt) mondta pedig Péter: ember, nem tudom, mit mondasz! és rögtön, még mialatt beszélt, felhangzott a kakasszó.
61és megfordult az Úr, rátekintett Péterre, és eszébe jutott Péternek az Úr szava, amint megmondta neki, hogy: mielőtt a kakasszó felhangzik ma, megtagadsz engem háromszor!
62és kiment Péter, künn keserves sírásra fakadt,
63és azok a férfiak, akik közrefogták Jézust, csúfolták, verték őt,
64és letakarták (körülburkolták) a fejét, és megkérdezték: prófétáld meg (találd el) ki ütött meg?
65(és) sok másféle szidalmat (mindenféle szitoközönt) is szórtak rá,
66és amikor megvirradt (nappal lett), összegyűlt a nép véneinek tanácsa (presbitériuma), a főpapok meg az írástudók, és elvezették őt a gyűlésükbe,
67(ezt) mondták: ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! de ezt mondta nekik: ha megmondom is nektek, egyáltalán nem hiszitek,
68ha pedig én kérdezlek, egyáltalán nem válaszoltok,
69de mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni.
70Erre egyszerre mind ezt mondták: Hát Te vagy az Isten Fia? Ő pedig hozzájuk így szólt: ti mondjátok, hogy én vagyok
71ők pedig ezt mondták: mi szükségünk van még tanú(bizonyságo)kra? Hiszen mi magunk hallottuk saját szájából.