1és történt, amikor a farizeusok egyik vezetőjének házába ment szombaton kenyeret enni, azok figyelték (szemmel tartották) Őt,
2és lám, egy vízkóros ember volt előtte,
3és Jézus szólt a törvénytudókhoz és a farizeusokhoz, ezt kérdezte: szabad-e (megengedett-e) szombaton beteget gyógykezelni, vagy nem?
4Azok pedig hallgattak, erre Ő rátette kezét, meggyógyította, és elbocsátotta (elküldte),
5hozzájuk pedig így szólt: ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azt mindjárt?
6És nem bírtak válaszolni erre,
7mondott pedig a meghívottaknak egy példázatot (példabeszédet), miközben megfigyelte, hogyan válogatják az első asztali helyeket, és így szólt hozzájuk:
8amikor valaki meghív lakodalomba, nehogy letelepedj a főhelyre, mert hátha nálad előkelőbbet is meghívott,
9és odajön, aki meghívott téged is meg őt is, és felszólít: add át neki a helyedet és akkor kezded szégyenszemre az utolsó helyet elfoglalni,
10hanem ha meghívnak, menj és telepedj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: barátom, jöjj feljebb, akkor megtiszteltetésben lesz részed minden asztaltársad előtt, akik együtt telepedtek asztalhoz veled,
11mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megalázzák, és aki megalázza magát, felmagasztalják.
12annak pedig, aki meghívta Őt, azt mondta: amikor reggelit vagy estebédet adsz, ne hívd meg arra barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se jómódú (gazdag) földieidet, nehogy (esetleg ők is) visszahívjanak, és viszonozzák neked,
13hanem, amikor vendégséget rendezel, hívd a koldusszegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat,
14és boldog leszel, mivelhogy nincs miből viszonozniuk, de te viszonzásban részesülsz (visszaadják neked) majd az igaz(ságos)ak feltámadásakor,
15meghallotta pedig valaki az asztaltársaságból ezeket, és ezt mondta neki: boldog, aki kenyeret eszik Isten Királyságában.
16Ő pedig ezt mondta neki: egy ember nagy estebédet csinált, és sokakat meghívott,
17és elküldte a rabszolgáját az estebéd órájában, hogy mondja meg a meghívottaknak, gyertek, mert már minden készen van.
18És elkezdtek mind mentegetőzni, az első ezt mondta neki: szántóföldet vásároltam, és ki kell mennem, hogy megnézzem, kérlek téged, ments ki engem (fogadd el mentségemet),
19és a másik ezt mondta: öt iga ökröt vásároltam, és megyek, hogy kipróbáljam őket, kérlek téged, fogadd el mentségemet,
20ismét egy másik ezt mondta: megnősültem (feleséget vettem) és ezért nem mehetek,
21és visszatért a rabszolga, jelentette az urának ezeket. Akkor megharagudott a házigazda és ezt mondta a (rab)szolgájának: menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és a (koldus)szegényeket és a nyomorékokat, a vakokat és a sántákat hozd (vezesd) be ide.
22És ezt mondta a (rab)szolga: Uram, megtörtént, amit elrendeltél, és még van hely,
23ekkor az úr ezt mondta a rabszolgának: eredj ki az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam,
24mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki meg nem kóstolja az én estebédemet
25Nagy tömeg ment vele együtt, megfordult és így szólt hozzájuk:
26ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg az apját és az anyját, a feleségét és a gyermekeit, a fi(test)vérét és a nő(test)vérét, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványon,
27és aki nem hordozza (veszi vállára) a keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet nékem tanítványom,
28mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből (lesz-e annyija) hogy kivitelezze?
29nehogy azután, hogy az alapot lerakta, nem bírja bevégezni, és mind, akik szemlélik, kicsúfolják,
30és ezt mondják: ez az ember elkezdett építkezni, és nem bírta bevégezni
31vagy melyik király az, aki háborúba indul (hadba vonul) egy másik király ellen, és nem ül le előbb és nem tart tanácsot, vajon képes-e tízezer katonával szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32Ha pedig nem: követséget küld hozzá amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket.
33Így tehát mindenki, aki nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.
34Kitűnő tehát a só, de ha a só elveszti ízét, mivel ízesítik? Se a földbe, se trágyának nem alkalmas, kidobják. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.
35- - -