Luke 13
1 Jelen voltak pedig abban az időszakban néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus az áldozatuk vérével keverte össze,
2 és válaszul ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivelhogy ezeket elszenvedték?
3 nem, mondom nektek, hanem ha gondolkozást nem változtattok (észre nem tértek), mindnyájan hasonlóképpen elvesztek,
4 vagy az a tizennyolc, akikre rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, azt gondoljátok, hogy azok vétkesebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bármelyik ember?
5 mondom nektek: nem! de ha nem változtattok gondolkozásmódotokon, mindnyájan éppen úgy elvesztek.
6 Azután pedig ezt a példázatot mondta: egy fügefa volt valakinek a szőlőjébe ültetve, és odament, hogy gyümölcsöt keressen rajta, és nem talált,
7 erre ezt mondta a vincellérnek: nézd, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki, miért foglalja a földet hiába?
8 az pedig így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom,
9 hátha terem (gyümölcsöt hoz) jövőre, ha pedig mégsem, akkor majd kivágod.
10 Tanított pedig az egyik zsinagógában szombatonként,
11 és lám, volt ott egy asszony, akiben a gyengélkedés szelleme volt tizennyolc éve, és össze volt görbedve, és nem volt képes teljesen felegyenesedni.
12 Amikor pedig Jézus meglátta őt, magához szólította (odahívta) és ezt mondta neki: asszony, fel vagy old(oz)va a betegségedből,
13 és rátette a kezeit és rögtön felegyenesedett és dicsőítette az Istent.
14 Erre válaszul a zsinagóga előljárója fölháborodott (méltatlankodott) mivelhogy szombaton gyógyított Jézus, ezt mondta a tömegnek: hat nap van amelyen dolgozni kell, tehát azokon jöjjetek gyógykezeltetni magatokat és ne a szombat napján.
15 Az Úr pedig így válaszolt neki: kétszínűek, szombaton nem oldja-e el mindenitek az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e el megitatni?
16 de Ábrahámnak ezt a lányát, akit a sátán lám, tizennyolc éve megkötözött, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből a szombat napján?
17 És amikor ezeket mondta, elszégyellték magukat (mind), akik ellene voltak, és a tömeg mind örült azoknak a dicsőséges dolgoknak, amelyek általa történtek.
18 Azután ezt mondta: mihez hasonlít az Isten Királysága, (és) mihez hasonlítsam?
19 hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjébe, és fel is nőtt, és (élő)fává lett, és az ég madarai fészket raktak az ágai közé,
20 és ismét szólt: mihez hasonlítsam Isten Királyságát?
21 hasonlít a kovászhoz, amelyet vett egy asszony, bele keverte három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt.
22 És városokon és falvakon áthaladva tanított, és így tette meg az utat Jeruzsálembe (így folytatta útját Jeruzsálem felé)
23 ezt mondta pedig valaki neki: Uram, ugye kevesen üdvözülnek? Ő pedig így szólt hozzájuk:
24 Küzdjetek (tusakodjatok) bemenni a szűk kapun, mivelhogy sokan - mondom nektek -, igyekeznek bemenni, és nem bírnak,
25 attól fogva, hogy a házigazda felkelt és bezárta az ajtót, és ti kívül állva kopogtatni kezdtek az ajtón és ezt mondjátok: Uram, nyisd ki nekünk, és ezt válaszolja majd nektek: nem tudom, ti honnan valók vagytok,
26 akkor elkezditek mondani: a szemed láttára ettünk és ittunk, és az utcáinkon (tereinken) tanítottál,
27 erre Ő ezt mondja nektek: nem tudom, honnan vagytok, távozzatok tőlem mind(nyájan), ti, akik igazságtalanságot műveltek,
28 ott lesz sírás és fogak csikorgatása, amikor látjátok Ábrahámot és Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten Királyságában, magatokat pedig kirekesztve (kitaszítva) belőle,
29 és eljönnek keletről és nyugatról, északról és délről és asztalhoz telepednek az Isten Királyságában,
30 és lám, vannak utolsók, akik elsőkké lesznek, és vannak elsők, akik utolsókká lesznek.
31 Még abban az órában néhány farizeus jött hozzá, akik ezt mondták neki: menj, távozz el innét, mert Heródes meg akar téged ölni,
32 és ezt mondta nekik: menjetek, mondjátok meg annak a rókának, lám, démonokat haj(í)tok ki és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap elérkezek a végcélba (bevégzem)
33 csakhogy nekem ma és holnap és a következő (hátralevő) napokon folytatnom kell utamat, mert nem lehetséges, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni a gyermekeidet, ahogy a madár a fiókáit a szárnyai alá, és nem akartátok,
35 meglátjátok, elhagyatott lesz a házatok, de mondom nektek, nem láttok engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!