1Volt pedig egy gyengélkedő, Lázár, Betániából, Máriának és a nővérének falujából.
2Ez a Mária pedig az volt, aki megkente az Urat kenettel és hajával törölte meg a lábait, akinek a testvére, Lázár gyengélkedett.
3Üzenetet küldtek tehát a nővérek hozzá, ezt mondták: Uram, látod, akit kedvelsz, gyengélkedik.
4Mikor meghallotta ezt Jézus, ezt mondta: ez a gyengélkedés nem halált okozó, hanem az Isten dicsőségéért van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
5Szerette pedig Jézus Mártát, annak nővérét és Lázárt.
6Amint tehát meghallotta, hogy gyengélkedik, akkor még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
7de azután ezt mondta tanítványainak: menjünk el Júdeába ismét.
8A tanítványok ezt mondták neki: Rabbi, most szándékoztak téged megkövezni a zsidók és ismét odamégy?
9Ezt válaszolta Jézus: nem tizenkét órája van a nap(pal)nak, ha valaki nappal járkál nem botlik meg (ütközik meg ), mivelhogy e világnak fényét látja,
10ha pedig valaki éjszaka jár, megbotlik (megütközik), mivelhogy nincs benne a fény.
11Ezeket mondta és azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk, elszunnyadt, de elmegyek, hogy az álomból fölköltsem őt.
12A tanítványok ezt mondták neki: Uram, ha elszunnyadt, meggyógyul (megmenekül majd),
13pedig Jézus ezt annak haláláról mondta, de ők azt vélték, hogy az alvásról (szunnyadásáról) mondja.
14Akkor megmondta nekik Jézus nyíltan: Lázár meghalt,
15és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek, de menjünk el hozzá.
16Ekkor így szólt Tamás, akit Ikernek (kettősnek) mondanak, a tanítványtársaihoz: menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele!
17Megérkezett (eljött) tehát Jézus (és) úgy találta őt, hogy már négy napja volt a sírboltban.
18Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiumnyira.
19Sokan jöttek a zsidók közül Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt.
20Márta amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment. Mária pedig a házban maradt (otthon ült).
21Így szólt Márta Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem,
22de most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
23Jézus ezt mondta neki: feltámad a testvéred.
24Márta ezt mondta neki: tudom, hogy feltámad, a feltámadáskor, az utolsó napon.
25Jézus ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog,
26és mindenki, aki él és hisz énbennem, semmiképpen nem hal meg a (világ)korszakban: hiszed-e ezt?
27Igen, Uram - mondta neki - én elhiszem (hívő lettem), hogy Te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, Aki a világba jöttél.
28Ezt mondván elment és szólította Máriát, a nővérét és titkon ezt mondta: a Tanítómester itt van, és hív (szólít) téged.
29Az pedig, amint meghallotta, felkelt gyorsan és odajött Hozzá.
30Jézus pedig még nem ment be a faluba, hanem még azon a helyen volt, ahová elébe ment Márta.
31A zsidók pedig akik vele voltak a házban és vigasztalták őt, amikor látták, hogy Mária gyorsan felállt és kiment, követték (utána mentek), azt vélték, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
32Mária tehát amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta Őt, a lábaihoz borult (esett), ezt mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
33Jézus pedig amint látta, hogy sír és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült szellemében és megindultan (felkavarodva)
34ezt mondta: hova helyeztétek őt? Azt mondták neki: Uram, jöjj és lásd.
35Jézus könnyezett.
36A zsidók pedig ezt mondták: lám, hogyan kedvelte őt.
37Egyesek közülük ezt mondták: Ő, aki a vaknak szemeit felnyitotta nem lett volna képes megtenni azt is, hogy ez (esetleg) ne haljon meg?
38Jézus azonban újra megrendült belsejében, odament a sírbolthoz: barlangsír volt és egy kő volt rátéve.
39Jézus így szólt: vegyétek el (emeljétek fel és vigyétek el) a követ. Így szólt hozzá az elhunytnak nővére, Márta: Uram, már szaga van, mert már negyednapos.
40Jézus ezt mondta: nem mondtam neked, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?
41Elvették (felemelték és elvitték) a követ. Jézus pedig felemelte a tekintetét és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem,
42én pedig tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, de a körülálló tömegért mondtam, azért, hogy elhiggyék, hogy Te küldtél engem.
43És miután ezeket mondta nagy hangon kiáltott: Lázár, jöjj ide ki!
44Kijött a halott, kezei és lábai pólyával megkötözve és az arca kendővel volt körülkötve: ezt mondta nekik Jézus: oldjátok fel és engedjétek őt elmenni (hadd járjon )!
45A zsidók közül pedig sokan akik eljöttek Máriához és látták mit tett Jézus, hittek benne.
46Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz és elmondták nekik, amiket Jézus tett.
47A főpapok pedig és a farizeusok összehívták a tanácsülést és ezt mondták: mit tegyünk? mivelhogy ez az ember sok csodajelt tesz,
48ha (tovább) így hagyjuk Őt, mindenki hinni fog benne és eljönnek a rómaiak és elveszik tőlünk a helyet is, a nemzetet is.
49Egy pedig közülük Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: ti nem tudtok semmit,
50ne gondoljátok, hogy előnyösebb nekünk, ha egy ember hal meg a népért, mintsem az egész nemzet elvesszen.
51Ezt azonban nem magától mondta, hanem mint annak az esztendőnek főpapja, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért
52és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Istennek szétszórt gyermekeit összegyűjtse (egybegyűjtse).
53Attól a naptól kezdve tehát elhatározták, hogy megölik Őt.
54Jézus tehát többé nem jár(kál)t nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre (térségbe), egy Efraim nevű városba és ott maradt tanítványaival.
55Közel volt pedig a zsidók húsvétja (pászkája) és sokan felmentek Jeruzsálembe a vidékről, a húsvét (pászka) előtt, hogy megszentelődjenek.
56Keresték Jézust és mondogatták egymásnak a templomépületben állók: mit gondoltok, hogy nem jön-e el az ünnepre?
57A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy így elfogják Őt.