John 12
1 Jézus tehát húsvét (pászka) előtt hat nappal Betániába ment, ahol az a Lázár volt, akit Jézus életre keltett a halottak közül.
2 Készítettek tehát neki estebédet ott és Márta felszolgált, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Vele együtt asztalhoz telepedtek.
3 Mária pedig vett egy font valódi drága nárduszolajat, megkente (vele) Jézus lábait és megtörölte a saját hajával annak lábait: a ház pedig megtelt a (fűszer)olaj illatával.
4 A karióti Júdás pedig, a tanítványai közül egy, aki azon volt, hogy kiszolgáltassa (átadja) Őt, ezt mondta:
5 miért nem adták el ezt az olajat háromszáz dénárért és adták oda a koldusszegényeknek?
6 Ezt pedig nem azért mondta, mivelhogy a koldusszegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt és őnála volt a pénztár és amit abba adtak (dobtak) azt hord(oz)ta,
7 ezt mondta tehát Jézus: hagyd őt, az én temetésem napjára tartotta azt,
8 mert koldusszegényeitek mindenkor lesznek, de én nem vagyok mindenkor veletek (nálatok).
9 Megtudta pedig a nagy tömeg a zsidók közül, hogy ott van, és odajöttek nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, aki életre keltett a halottak közül.
10 A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
11 mivelhogy sokan miatta mentek oda a zsidók közül és hittek is Jézusban.
12 Másnap a nagy tömeg, amely eljött az ünnepre, meghallotta, hogy jön Jézus Jeruzsálembe,
13 pálmaágakat fogtak és kijöttek elébe és ezt kiáltották: Hozsánna, áldott, aki jön az Úr nevében, az Izrael királya.
14 Jézus pedig talált egy fiatal szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva:
15 ne(hogy) félj, Sion leánya, lám! a királyod jön, szamárcsikón ülve.
16 Ezeket azonban nem értették eleinte a tanítványok, hanem amikor megdicsőült Jézus, akkor jutott eszükbe (emlékeztek), hogy ezek meg voltak írva Róla, és ezeket meg is tették Vele.
17 A tömeg pedig, amely Vele volt, amikor Lázárt kihívta (előszólította) a sírboltból és életre keltette őt a halottak közül, tanúbizonyságot tett (mellette).
18 Ezért is ment elébe a tömeg, mert hallotta, hogy Ő tette a csodajelt.
19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: nézzétek, hogy nem értek semmit (semmi hasznotok sincs), lám! A világ Őt követi (Ő utána megy)!
20 Néhány görög is volt azok között, akik feljöttek, hogy imádkozzanak (imádjanak) az ünnepen,
21 ezek tehát odamentek a galileai Betszaidából való Fülöphöz és megkérték őt, ezt mondták: Uram, Jézust akarjuk látni!
22 Fülöp ment és megmondta Andrásnak, András és Fülöp mentek és megmondták Jézusnak.
23 Jézus pedig válaszolva nekik ezt mondta: eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia.
24 Ámen, Ámen mondom néktek: ha a gabonamag a földbe nem hull és meg nem hal, egyedül maga marad, ha pedig meghal, sok termést hoz.
25 Aki kedveli a lelkét, elveszti azt, aki gyűlöli a lelkét ebben a világban, a (világ)korszakos életre őrzi meg azt,
26 ha valaki nekem szolgál, engem kövessen és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgá(ló)m is, és ha valaki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
27 Most az én lelkem megrendült, mit is mondjak? Atyám, ments meg ettől az órától! De hát azért jöttem ebbe az órába,
28 Atyám, dicsőítsd meg a nevedet! És jött egy hang az égből: meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.
29 A tömeg amely ott állt és hallotta, ezt mondta: dörgés lett, mások ezt mondták: angyal szólt neki.
30 Jézus válaszolt és ezt mondta: nem értem lett ez a hang, hanem értetek.
31 most van ítélete e világnak, most vetik ki e világ vezetőjét
32 és én, ha felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonzok.
33 Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, hogy milyen halállal fog meghalni.
34 A tömeg így válaszolt neki: mi hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus megmarad a (világ)korszakra és hogyan mondod te, hogy az Emberfiát fel kell emelni? Ki ez az Emberfia?
35 Jézus ezt mondta nekik: még egy kis ideig a fény köztetek (bennetek) van. Jár(kál)jatok, míg a fény nálatok van, nehogy a sötétség titeket elborítson, mert aki a sötétségben jár(kál), nem tudja hová megy,
36 amíg a fény nálatok van, higgyetek a fényben, hogy a fény fiai(vá) legyetek. Ezeket szólta Jézus és elment, elrejtőzött tőlük.
37 Jóllehet annyi csodajelt tett előttük, nem hittek benne,
38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amelyet mondott: Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? és az Úr karja kinek lett kijelentve (leleplezve)?
39 Azért nem voltak képesek hinni, mivelhogy ismét megmondta Ézsaiás:
40 megvakította a szemeiket és megkeményítette (kérgessé tette) a szívüket, hogy ne lássanak szemeikkel és ne értsenek szívükkel és meg ne térjenek (meg ne forduljanak) és meg ne gyógyítsa őket.
41 Ezeket mondta Ézsaiás, amikor látta az Ő dicsőségét és szólt Őfelőle.
42 Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából.
43 Mert inkább szerették az emberek dicsőségét (dicséretét), mint az Isten dicsőségét (dicséretét).
44 Jézus pedig kiáltott és ezt mondta: aki hisz bennem, nemcsak bennem hisz, hanem abban, aki engem küldött
45 és aki engem szemlél, szemléli azt, aki engem küldött,
46 én fényként jöttem a világba, hogy mindenki, aki hisz bennem, nehogy a sötétségben maradjon.
47 És ha valaki hall(gat)ja a beszédeimet és nem tartja (őrzi) meg, én nem ítélem el azt, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem (üdvözítsem) a világot.
48 Aki félretesz engem és (netán) nem fogadja el az én beszédeimet, van annak, aki elítéli azt, az Ige, amit szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.
49 Mivel én magamból nem szóltam, hanem aki küldött engem, maga az Atya adott nekem parancso(lato)t, mit mondjak és mit szóljak
50 és tudom, hogy az Ő parancs(olat)a a (világ)korszakra szóló élet. Amiket tehát én szólok, azt úgy szólom, amint az Atya beszélte nekem.