1Ámen, Ámen mondom nektek, aki (netán) nem az ajtón megy be a juhok aklába (karámjába), hanem másunnét lép be, az tolvaj és rabló.
2Aki pedig az ajtón át megy be, az a pásztora a juhoknak.
3Ennek az ajtónálló (az) ajtót (fel)nyit(ja) és a juhok az ő hangjára hallgatnak és a saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.
4Amikor a sajátját mind kivezette, előttük megy és a juhok követik őt, mivelhogy ismerik az ő hangját,
5idegent (más embert) pedig nem követnek, hanem elfutnak (elmenekülnek) tőle, mivelhogy nem ismerik annak a hangját.
6Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus: de ők nem értették, mi volt az, amit szólt nekik.
7Mondta tehát ismét nékik Jézus: Ámen, Ámen mondom nektek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.
8Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók voltak, de nem hallgattak rájuk a juhok.
9Én vagyok az ajtó, aki rajtam át (keresztül) megy be, megmentetik (megtartatik) és bejár és kijár és legelőt talál.
10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük és bőségük legyen.
11Én vagyok az eszményi (kitűnő) pásztor, az eszményi pásztor a lelkét adja oda a juhokért.
12A béres és aki nem pásztor, akinek a juhok sem sajátjai, látja a farkast jönni és otthagyja a juhokat és elmenekül és a farkas elragadja és szétszórja őket,
13mivelhogy béres és nem törődik a juhokkal.
14Én vagyok az eszményi (kitűnő) pásztor, és ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,
15mint ahogy ismer engem az Atya és én is ismerem az Atyát, és én lelkemet adom oda a juhokért.
16Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból (karámból) valók, azokat is nekem kell vezetnem, hallgatni is fognak az én hangomra és lesz egy nyáj, egy pásztor.
17Ezért szeret engem az Atya, mivelhogy én leteszem (odaadom) a lelkemet, hogy ismét felvegyem azt.
18Senki sem veheti el tőlem, hanem én teszem (azt) le magamtól, hatalmam van letenni és van hatalmam ismét (újra) felvenni (azt), ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól.
19Szakadás támadt ismét (újra) a zsidók között e szavak miatt.
20Sokan pedig (ezt) mondták közülük: démon van benne és őrjöng, mit hallgattok rá?
21Mások (ezt) mondták: ezek a beszédek nem démoni megszállottéi. Vajon egy démon képes-e egy vaknak a szemeit felnyitni?
22Ekkor következett a templom újraszentelés ünnepe Jeruzsálemben, tél volt,
23Jézus a templomépületben, a Salamon oszlopcsarnokában körüljár(kál)t.
24A zsidók pedig körülvették Őt és (ezt) mondták neki: meddig tartod a lelkünket feszültségben? ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan.
25Jézus így válaszolt nekik: megmondtam (már) nektek, de nem hiszitek, a munkák (dolgok) amelyeket én teszek az Atyám nevében, azok tanúbizonyságot tesznek rólam,
26de ti nem hiszitek, mivelhogy nem vagytok az én juhaim közül valók:
27az én juhaim hallgatnak az én hangomra és én ismerem őket és követnek engem.
28Én (világ)korszakra szóló életet adok nekik és nem vesznek el a (világ)korszakra és senki ki nem ragadja őket az én kezemből,
29az én Atyám, aki azokat nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket az én Atyám kezéből.
30Én és az Atya egy vagyunk.
31A zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt.
32Jézus így szólt hozzájuk: sok eszményi dolgot mutattam nektek (tártam elétek), melyek az Atyából valók, azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33A zsidók ezt válaszolták neki: eszményi dologért (munkálkodásért) nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivelhogy te ember létedre Istenné teszed magad.
34Jézus ezt válaszolta nekik: nincsen megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?
35ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólt és az Írás nem bontható fel,
36nekem, akit az Atya megszentelt és elküldött a világba, ti ezt mondjátok, hogy káromlást szólsz, mivelhogy ezt mondtam, az Isten Fia vagyok?
37Ha nem az én Atyám dolgait (munkáit) teszem, ne higgyetek nekem,
38ha pedig megteszem, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a munkáknak, hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy bennem van az Atya és én az Atyában.
39Keresték tehát ismét Őt, hogy elfogják, de kiment a kezük közül
40és elment újra a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először bemerített és ott maradt.
41Sokan jöttek hozzá és ezt mondták, hogy János ugyan semmi csodajelt nem tett, de amit mondott János Őróla, mind valóigaz volt
42és sokan hittek ott Őbenne.