1Megvolt ugyan az előzőnek is a maga istentiszteleti rendje és a világi szentélye,
2mert egy sátort szereltek fel; az első részben a mécstartó, és az asztal és a kenyerek kitétele: ezt nevezték szentélynek,
3a második függöny mögött pedig a szentek szentjének nevezett sátor(rész),
4ebben volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, mindenfelől arannyal borítva, ebben a mannát tartalmazó aranykorsó és az Áron kivirágzott vesszeje és a szövetség táblái,
5fölötte pedig a dicsőség kerubjai beárnyékolták az engesztelő fedelet, ezekről pedig most nem szükséges részletesen szólni.
6Amióta pedig ezeket így elrendezték, az első sátorrészben mindenkor bemennek a papok, akik az istentiszteletet végzik,
7a másodikba pedig egyszer egy évben egyedül a főpap, de nem vér nélkül, amelyet áldozatul visz, amelyet magáért és a nép (tudatlanságból elkövetett) tévedéseiért,
8azt jelezte ezzel a Szent Szellem, hogy még nem nyílt meg (nem lett nyilvánossá) a szentély útja, amíg az első sátor még fennáll,
9amely példázat (utalás) a jelen időszakra, amelyben olyan ajándékokat és áldozatokat visznek, amelyek lelkiismeretében nem képesek végcélba vinni az istentisztelet végzőt,
10ezek csak ételekre és italokra és különböző bemerítésekre vonatkozó (hús)testi megigazító rendszabályokból állnak, amelyek csak a helyes elrendezés időszakáig tartanak.
11Krisztus pedig a jövendő javak főpapjaként jelent meg, a nagyobb és bevégzettebb sátoron át, amelyet nem (ember)kéz csinált, vagyis nem ebből a teremtésből való,
12nem a kecskebakok és borjak vérén keresztül, hanem saját vérén át ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és korszakra szóló, megváltást hozott (szerzett),
13mert ha a kecskebakok és bikák vére és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel úgy, hogy a (hús)test vonalán megtisztulást szerez,
14mennyivel inkább a Krisztus vére, aki a korszakos (aioni) Szellem által önmagát vitte hibátlan áldozatul az Istennek, megtisztítja a lelkiismereteteket, a halott tettektől, hogy szolgáljanak az élő Istennek,
15és ezért az új szövetség közbenjárója, mert miután halála az első szövetség alatt elkövetett kihágások megváltására megtörtént, az elhívottak elnyerjék a korszakra szóló sorsrészesedés ígéretét,
16mert ahol végrendelet van, ott be kell következni a végrendelkező halálának,
17mert a végrendelet a halál után jogerős, különben míg a végrendelkező él. nem érvényes,
18innen van, hogy az első végrendelet sem volt beiktatva vér nélkül,
19mert miután Mózes minden parancsot elmondott a törvény szerint az egész népnek, vette a borjak és kecskebakok vérét vízzel és skarlátvörös színű gyapjúval, és izsóppal meghintette a könyvtekercset, és a népet mind
20és ezt mondta: ez a szövetségnek a vére, amelyet az Isten rendelt számotokra
21és a sátrat és minden istentiszteleti eszközt hasonlóan meghintette,
22és majdnem mindent vérben tisztítanak meg a törvény szerint és vérontás nélkül nincs megbocsátás,
23szükséges tehát, hogy ha az ég(bel)i dolgok képmásai (előképei) így tisztulnak meg. akkor maguk az égen levő(dolgo)k pedig még jobb áldozatokkal, mint azok,
24mert nem kézzel csinált szentélybe ment be Krisztus, amely a valódinak (csak) előképe, hanem magába az égbe, hogy most az Isten arca előtt érettünk megjelenjék,
25nem is azért, hogy sokszor vigye önmagát áldozatul, mint ahogy a főpap bemegy a szentélybe évenként idegen vérrel,
26mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ (alapjainak) levetése óta, de most egyszer jelent meg a korszakok (aionok) bevégződésén, hogy eltörölje a vétkeket áldozata által,
27és amint ki van szabva az emberek számára, hogy egyszer meghaljanak, utána pedig az ítélet.
28így a Krisztus is, egyszer vitetett áldozatul sokak vétkeinek el hordozására, másodszor vétkek nélkül jelenik meg azoknak, akik várják Őt üdvösségükre.