1Fő dolog pedig az elmondottakban az, hogy olyan főpapunk van, aki a Fölséges trónjának jobbján ül az egekben,
2a szentély (papi)szolgálat végzője és az igazi sátoré, amelyet az Úr vert fel, nem ember,
3mert minden főpap ajándékok és (véres)áldozatok bemutatására van rendelve, ezért szükséges, hogy ő is vigyen valamit áldozatul,
4ha ő a földön volna, nem volna pap, mert vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatokat mutatnak be,
5akik az égiek képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan az isteni utasítást kapta Mózes, amikor azon volt, hogy a sátrat bevégezze: mert meglásd - mondta - csinálj mindent azon minta szerint, amelyet (meg)mutattam neked a hegyen,
6most pedig annyival kiválóbb (papi)szolgálatot kapott, amennyivel jobb szövetségnek közvetítője, amely jobb ígéretek alapján lett törvénnyé,
7mert ha az első kifogástalan lett volna, a másodiknak nem kerestek volna helyet.
8mert feddőleg mondja nekik: lám, napok jönnek, mondja az Úr, és az Izrael házával és Júda házával új szövetséget kötök (viszek végbe),
9nem olyan szövetséget, amilyent az ő atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről, de mivel ők nem maradtak meg az én szövetség(em)ben, én sem törődtem velük, mondja az Úr,
10mivel ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök ama napok után – mondja az Úr, az én törvényemet az ő elméjükbe adom, és a szíveikbe írom fel azokat, és leszek nekik Istenükké és ők népemmé lesznek,
11és senki sem fogja tanítani a polgártársát és a testvérét, ezt mondva: ismerd meg az Urat, mivelhogy mindenki ismerni fog engem köztük, kicsitől fogva a nagyig,
12mivelhogy kiengesztelődöm igaz(ság)talanságaikért, és vétkeikre nem emlékszem többé,
13azzal, hogy újat mond, elavulttá tette az elsőt, ami pedig elavult és megöregszik, közel van az enyészethez.