1Azokban a napokban pedig, amint szaporodtak a tanítványok, zúgolódás támadt a görögök között a héberek ellen, hogy a mindennapi felszolgálásban az ő özvegyeiket elhanyagolják,
2odahívta pedig a tizenkettő a tanítványok sokaságát, és ezt mondták: nem elfogadható, hogy mi elhagyjuk az Isten Igéjét, és az asztaloknál felszolgáljunk.
3Szemeljetek ki tehát testvérek, magatok közül hét jó tanú(bizony)ságtétellel bíró, Szent Szellemmel és bölcsességgel teljes férfiút, akiket e szükségre beállítsunk,
4mi pedig az imádságban és az Ige szolgálásában kitartunk,
5és tetszett a beszéd az sokaságnak mind és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szent Szellemmel telített férfiú volt, Fülöpöt és Prochóruszt, Mikánort és Timont, és Parmuenászt, és Nikolauszt, aki antiókiai prozelita volt,
6akiket az apostolok elé állítottak és imádkoztak, rájuk tették a kezeiket,
7és az Úr Igéje növekedett és megszaporodott a tanítványok száma rendkívüli módon, a papoknak nagy tömege is engedett a hitnek,
8István pedig tele kegyelemmel és (ható)erővel csodákat és jeleket tett a nép között.
9Előálltak pedig egyesek abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokénak (szabadelvűeknek) neveztek és a kyrénébeliek és azok, akik Kilikiából és Ázsiából valók voltak és vitatkoztak Istvánnal,
10de nem bírtak ellenállni a bölcsességnek és a Szellemnek, amellyel ő szólt,
11akkor felbujtottak (felfogadtak) férfiakat, akik ezt mondták: hallottuk, amint káromló beszédeket szólt Mózes ellen, és az Isten ellen,
12és felizgatták (mozgásba hozták) a népet és a véneket és az írástudókat, úgyhogy azok rárontottak (rátámadtak), megragadták őt és elvezették a főtanácsba,
13állítottak hazug (ál) tanúkat is, akik ezt mondták: ez az az ember, aki nem szűnik meg beszédeket szólni a szenthely és a törvény ellen,
14mert hallottuk, amikor ezt mondta, hogy ez a názáreti Jézus rombadönti e helyet és megváltoztatja a szokásokat, amelyeket ránkhagyott Mózes.
15és rámeresztették szemüket mind, akik a főtanácsban ültek, olyannak látták orcáját, mintegy angyalnak orcáját.