1Ezt mondta pedig a főpap: vajon ezek így vannak-e?
2Ő pedig szólt: férfiak, testvérek és atyák, halljátok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt Háránban lakott,
3és így szólt hozzá: menj ki a földedből és rokonságod közül és jer ide arra a földre, amelyet neked mutatok.
4akkor kiment Káldea földjéről, letelepedett Háránban és onnan, atyja (el)halál(ozás)a után áttelepítette őt erre a földre, amelyen ti most laktok,
5és nem adott neki sorsrész(esedés)t egy talpalatnyi földet sem, és megígérte, hogy neki adja azt birtokul és az ő magvának (utódjának) ő utána, bár nem volt neki gyermeke.
6de így szólt az Isten, hogy magva (utóda) jövevény lesz idegen földön és rabszolgaságba vetik és sanyargatják őket négyszáz esztendeig,
7és a nemzetet, amelynek rabszolgái lesznek, én megítélem - mondta az Isten -, és ezek után kijönnek (kivonulnak) és papilag szolgálnak nekem ezen a helyen
8és adta nekik a körülmetélés szövetségét és ezután nemzette Izsákot és körülmetélte őt a nyolcadik napon, és Izsák Jákobot, és Jákob a tizenkét pátriárkát
9és a pátriárkák irigységből Józsefet eladták Egyiptomba, de az Isten vele volt,
10és kiragadta (kiemelte) minden nyomorúságából és adott neki kegyelmet és bölcsességet a fáraó, Egyiptom királya előtt és megtette (állította) őt kormányzóul Egyiptom és az egész háza (udvara) fölé,
11jött pedig éh(in)ség az egész Egyiptomra és Kánaánra és nagy nyomorúság és nem találtak élelmet a mi atyáink,
12amikor pedig Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldötte atyáinkat először,
13és a második alkalommal megismertette magát József a testvéreivel és nyilvánvalóvá (ismeretessé) lett a fáraó számára József nemzetsége
14és József érteküldve pedig magához hivatta Jákobot az ő atyját és egész rokonságát (össznemzetségét), hetvenöt lelket
15és lement Jákob Egyiptomba és meghalt és atyáink is.
16És nyugalomra helyezték őket Sikembe és (el)helyezték abba a sírboltba, amelyet Ábrahám ezüst(pénz)áron vásárolt meg Emmór fiaitól Sikemben.
17Amikor pedig elközeledett az ígéret ideje, amelyet Isten megmondott Ábrahámnak, megnövekedett a nép és elsokasodott (megszaporodott) Egyiptomban,
18míg másféle király támadt (lépett fel) Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet,
19ez álnokul bánt nemzetségünkkel (lebecsülte bölcsességét), rosszul kezelte atyáinkat, kényszerítette, hogy tegyék ki csecsemőiket, nehogy életben maradjanak.
20Ebben az időszakban lett meg Mózes, aki tetszett az Istennek, akit három hónapig az atyja házánál neveltek.
21Amikor pedig kitették, a fáraó lánya magához vette és fölnevelte, mint saját fiát,
22és oktatást nyert Mózes az egyiptomiak minden bölcsességére és hatalma volt szóban és tettben egyaránt.
23Amikor pedig betöltötte negyvenéves (élet)idejét, feltámadt szívében, hogy meglátogatja testvéreit, az Izrael fiait,
24és amikor meglátta (észrevette), hogy egyikkel igazságtalanul bántak (bántalmazták), védelmére kelt és bosszút állt azért, akit bántalmaztak: agyonütötte az egyiptomit.
25Azt gondolta, hogy a testvérei megértik, hogy az Isten az ő keze által ad megmentést nekik, de azok nem értették meg.
26Másnap akkor jelent meg náluk, amikor verekedtek és össze akarta őket békíteni (intette őket a békére), ezt mondta: férfiak, testvérek vagytok, mi(ér)t bántjátok egymást?
27de az, aki bántalmazta társát, eltaszította őt, azt mondta: ki tett téged (ki állított) elöljáróvá (vezérré) és igazságtevő bíróvá mirajtunk?
28Tán engem is meg akarsz ölni, mint ahogyan megölted tegnap az egyiptomit?
29elmenekült pedig Mózes e szóra és jövevény lett Madián földjén, ahol két fia (szü)le(te)tt
30és negyven esztendő elteltével megjelent neki a Sinai hegy pusztájában egy angyal egy csipkebokor (tövisbokor) tűzlángjában.
31Mózes pedig amikor látta, elcsodálkozott a látványon, amikor pedig odament, hogy szemügyre vegye, az Úr hangja szólt hozzá:
32Én vagyok a te atyáidnak Istene, az Ábrahám és Izsák és Jákob Istene. Megrémült (rémült lett) pedig Mózes, nem mer(észel)t odanézni.
33Ezt mondta pedig neki az Úr: Old(oz)d le a lábaid saruit, mert a hely, amelyen állsz, szent föld.
34Látván láttam az én népem rossz bánás(módj)át Egyiptomban és a sóhajtozását (nyögését) hallottam, és leszálltam, hogy kiemeljem őket és most gyere, elküldelek téged Egyiptomba.
35Ezt a Mózest, akit megtagadtak, ezt mondva: ki állított téged elöljárónak és igazságtevő bírónak, ezt az Isten elöljárónak (vezérnek) és megváltónak (szabadítóul) küldte el az angyal kezével, aki megjelent neki a csipkebokorban (tövisbokorban).
36ez vezette ki őket csodákat és jeleket téve Egyiptom földjén és a Vöröstengerben, és a pusztában (sivatagban) negyven évig,
37ez (az) a Mózes, aki ezt mondta Izrael fiainak: prófétát támaszt az Isten testvéreitekből, mint engem.
38Ez az, aki a kihívott gyülekezetben a pusztában az angyallal volt, aki szólt hozzá a Sinai hegyen és atyáinkkal, aki az él(tet)ő szó(zato)kat kapta, hogy nekünk adja őket,
39akinek nem akartak enged(elmesked)ni a mi atyáink, hanem eltaszították (visszautasították) és visszafordultak szíveikben Egyiptomba,
40ezt mondták Áronnak: csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak (vezessenek), mert ezzel a Mózessel, aki minket kivezetett Egyiptom földjéből, nem tudjuk mi lett,
41és borjúképet csináltak azokban a napokban és áldozatot vittek (vezettek fel) a bálványnak és örvendeztek kezeik munkájában (alkotásaiban),
42Isten pedig elfordult és odaadta őket, hogy papilag szolgáljanak az ég seregének, amint meg van írva a próféták könyvében: vajon mutattatok-e be áldozati-állatokat, és áldozatokat nekem negyven esztendeig a pusztában, Izrael háza?
43és felvettétek-e (hordoztátok-e) a Mólok sátorát és Romfán isten csillagát és a (bálvány) képmásokat, amelyeket csináltatok, hogy imádjátok (hódoljatok nekik), és ezért kitelepítelek titeket Babilónián túlra.
44A tanú(bizony)ságtétel sátora a mi atyáinknál volt a pusztaságban, amint elrendelte az, aki szólt Mózesnek, hogy arra a mintára csinálja, amelyet látott,
45és ezt atyáink átvették, és be is hozták Józsuéval a pogány nemzetek (lakta föld) birtokbavételekor (meghódításakor), akiket kiűzött az Isten a mi atyáink elől, a Dávid napjaiig,
46ő kegyelmet talált Isten előtt és kérte, hogy sátor(ozás)t találhasson Jákob házának,
47de Salamon épített neki házat,
48ámde a Magasságos nem kézzel csinált hajlékban lak(oz)ik, amint a próféta mondja:
49az ég nékem trónom, a föld pedig lábaimnak zsámolya, milyen házat építenétek nekem - mondja az Úr -, vagy melyik az én pihenőhelyem?
50nem az én kezem csinálta-e mindezeket?
51merevnyakúak és körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindig ellenálltatok a Szent Szellemnek, mint atyáitok, ti is,
52melyik prófétát nem üldözték atyáitok? És megöltétek azokat, akik előre hirdették ama Igaz(ságos)nak (eljövetelét, akinek most ti kiszolgáltatóivá és gyilkosaivá lettetek,
53ti, akik a törvényt angyalok intézkedésére (parancsára) vettétek, de nem tartottátok (őriztétek) meg!
54Amikor pedig ezeket hallották, belevágott a szívükbe nekik és fogaikat csikorgatták rá(ja),
55ő pedig betelve Szent Szellemmel, az égbe függesztette (szegezte) szemeit, fölnézett, látta Isten dicsőségét és Jézust állva az Isten jobbján,
56és mondta: lám! látom, hogy nyitva az Egek és az Emberfia Istennek jobbján áll.
57Felkiáltván pedig nagy hangon, befogták a füleiket és hasonló érzéssel rárohantak
58és kihajították (kidobták) a városon kívül és megkövezték és a tanú(bizonyságtevő)k pedig lerakták felsőruháikat egy ifjú lábaihoz, akit Saulnak hívtak
59és megkövezték Istvánt, aki segítséget hívott és ezt mondta: Uram Jézus, fogadd el a szellememet!
60Meghajtva pedig térdeit nagy hangon kiáltott: Uram, ne számítsd fel nekik ezt a bűnt (vétket)! és ezt mondva elaludt.