1Saul pedig velük együtt jónak látta az ő megölését. Azon a napon nagy üldözés lett a (kihívott) gyülekezet ellen Jeruzsálemben, mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria vidékeire, az apostolokat kivéve.
2eltemették (eltakarították) pedig Istvánt az istenfélő férfiak, és nagy sírást-jajgatást tettek felette.
3Saul pedig pusztította a (kihívott) gyülekezetet, a házakat sorra járta, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat (nőket) és (tömlöc)őrizetbe adta át őket.
4Akik tehát szétszóródtak, széjjel-jártak, (örömhírként) hirdették az Igét,
5Fülöp pedig lement Szamaria városába (hírnökként), hirdette nekik a Krisztust
6a tömeg pedig egyöntetűen (hasonló érzéssel) felfigyelt azokra, amiket Fülöp nekik mondott, hallották és szemügyre vették a jeleket, amelyeket tett,
7mert sokakból, akikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek, sok béna és sánta gyógyulást nyert
8lett pedig nagy öröm abban a városban.
9Egy férfi pedig névszerint Simon, aki régóta varázslást űzött a városban és ámulatba ejtette Szamaria nemzetét, valami nagynak mondotta magát,
10akire mindnyájan hallgattak kicsinytől fogva nagyig, (ezt) mondták: ez az Istennek Nagynak hívott hatóereje!
11azért hallgattak pedig rá, mert elég sok idő óta ámulatba ejtette őket a varázslásokkal,
12de amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságáról és Jézus Krisztus nevéről szóló örömhírt (örömüzenetet) hirdette nekik, bemerítkeztek mind férfiak, mind asszonyok.
13Simon pedig maga is hívővé lett, és bemerítkezett, ragaszkodott Fülöphöz, amikor látta, hogy jelek és nagy erőmegnyilvánulások történnek, elámult.
14Amikor pedig meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Szamaria befogadta az Isten Igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost,
15akik amikor lementek, imádkoztak ér(et)tük, hogy vegyenek (kapjanak) Szent Szellemet,
16mert még senkire közülük nem szállott rá, hanem csupán be voltak merítve az Úr Jézus nevébe
17akkor rá tették kezeiket és megkapták a Szent Szellemet.
18Amikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Szellem, pénzt (vitt) kínált oda nekik,
19(ezt) mondta: adjátok nekem is ezt a hatalmat (hatóerőt), hogy akire ráteszem (ráhelyezem) a kezemet, Szent Szellemet kapjon.
20Péter pedig így szólt hozzá: a te (ezüst)pénzed veled együtt vesszen el, mivel(hogy) azt gondoltad, hogy Isten ajándéka pénzen(át) megszerezhető.
21nincs neked részed, sem osztályrészed e dologban, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt
22térj észre e rosszaságodból és kérd az Urat, (hát)ha talán megbocsátja neked a szíved gondolatát (szándékát),
23mert látom, hogy a keserűség epéjében és igazságtalanság kötelékében vagy (leledzel).
24Válaszolva pedig Simon (ezt) mondta: könyörögjetek ti értem az Úrhoz, hogy semmi azokból ne jöjjön rám, amiket mondtatok
25Ők tehát miután tanú(bizony)ságot tettek és szólták az Úr szavát visszafordultak Jeruzsálembe és a szamaritánusok sok falujában hirdették az örömhírt (örömüzenetet).
26Az Úr angyala pedig szólt Fülöphöz (ezt) mondta: kelj fel és menj el déltájban arra az útra, amely Jeruzsálemtől Gázába megy alá, elhagyott az
27és fölkelt, elment és lám! egy étiop férfi, Kandakénak az étiop királynénak hatalmas kamarása, aki minden kincstára fölött volt, aki feljött imád(koz)ni Jeruzsálembe,
28visszatérőben volt és szekerén (kocsiján) ülve olvas(gat)ta Ézsaiás prófétát.
29Mondta a Szellem pedig Fülöpnek: jöjj oda és csatlakozz ehhez a szekérhez (kocsihoz).
30Odafutva pedig Fülöp meghallotta, hogy az olvassa Ézsaiás prófétát és (ezt) mondta: vajon érted-e, amiket olvasol?
31az pedig mondta: hogyan is érthetném, ha valaki rá nem vezet az útra engem? és odahívta Fülöpöt, hogy lépjen fel és üljön mellé.
32az írás helye (szakasza), amelyet olvasott, ez volt: mint juhot levágásra vitték (hajtották) és mint a bárány az őt nyírója előtt hangtalan (néma), így nem nyitotta fel (szóra) a száját,
33megaláztatásában ítélete elvétetett, a nemzedékét ki sorolja fel, mivelhogy elveszik a földről életét?
34Válaszolva pedig a kamarás Fülöpnek (ezt) mondta: kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy más valakiről?
35felnyitotta pedig Fülöp a száját és elkezdte ettől az írástól örömüzenetként hirdetni neki a Jézust
36amint pedig mentek az úton, valami vízhez ér(kez)tek és ezt mondta a kamarás: lám! víz, mi akadályoz engem, hogy bemerítkezzem?
37Fülöp pedig (ezt) mondta: ha hiszel egész szívedből, szabad. Válaszolva pedig ezt mondta: hiszem, hogy az Isten Fia a Jézus Krisztus
38és megállíttatta a kocsit (szekeret) és leléptek mindketten a vízbe, Fülöp is, a kamarás is és vízbemerítette őt
39amikor pedig feljöttek a vízből, az Úr Szelleme elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többet a kamarás, mert tovább ment útján örömmel.
40Fülöp pedig Azótusban találta magát és átjőve evangélizálta a városokat mind, míg Cezáreába nem jutott (érkezett)