Acts 8
1 Saul pedig velük együtt jónak látta az ő megölését. Azon a napon nagy üldözés lett a (kihívott) gyülekezet ellen Jeruzsálemben, mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria vidékeire, az apostolokat kivéve.
2 eltemették (eltakarították) pedig Istvánt az istenfélő férfiak, és nagy sírást-jajgatást tettek felette.
3 Saul pedig pusztította a (kihívott) gyülekezetet, a házakat sorra járta, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat (nőket) és (tömlöc)őrizetbe adta át őket.
4 Akik tehát szétszóródtak, széjjel-jártak, (örömhírként) hirdették az Igét,
5 Fülöp pedig lement Szamaria városába (hírnökként), hirdette nekik a Krisztust
6 a tömeg pedig egyöntetűen (hasonló érzéssel) felfigyelt azokra, amiket Fülöp nekik mondott, hallották és szemügyre vették a jeleket, amelyeket tett,
7 mert sokakból, akikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek, sok béna és sánta gyógyulást nyert
8 lett pedig nagy öröm abban a városban.
9 Egy férfi pedig névszerint Simon, aki régóta varázslást űzött a városban és ámulatba ejtette Szamaria nemzetét, valami nagynak mondotta magát,
10 akire mindnyájan hallgattak kicsinytől fogva nagyig, (ezt) mondták: ez az Istennek Nagynak hívott hatóereje!
11 azért hallgattak pedig rá, mert elég sok idő óta ámulatba ejtette őket a varázslásokkal,
12 de amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságáról és Jézus Krisztus nevéről szóló örömhírt (örömüzenetet) hirdette nekik, bemerítkeztek mind férfiak, mind asszonyok.
13 Simon pedig maga is hívővé lett, és bemerítkezett, ragaszkodott Fülöphöz, amikor látta, hogy jelek és nagy erőmegnyilvánulások történnek, elámult.
14 Amikor pedig meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Szamaria befogadta az Isten Igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost,
15 akik amikor lementek, imádkoztak ér(et)tük, hogy vegyenek (kapjanak) Szent Szellemet,
16 mert még senkire közülük nem szállott rá, hanem csupán be voltak merítve az Úr Jézus nevébe
17 akkor rá tették kezeiket és megkapták a Szent Szellemet.
18 Amikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Szellem, pénzt (vitt) kínált oda nekik,
19 (ezt) mondta: adjátok nekem is ezt a hatalmat (hatóerőt), hogy akire ráteszem (ráhelyezem) a kezemet, Szent Szellemet kapjon.
20 Péter pedig így szólt hozzá: a te (ezüst)pénzed veled együtt vesszen el, mivel(hogy) azt gondoltad, hogy Isten ajándéka pénzen(át) megszerezhető.
21 nincs neked részed, sem osztályrészed e dologban, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt
22 térj észre e rosszaságodból és kérd az Urat, (hát)ha talán megbocsátja neked a szíved gondolatát (szándékát),
23 mert látom, hogy a keserűség epéjében és igazságtalanság kötelékében vagy (leledzel).
24 Válaszolva pedig Simon (ezt) mondta: könyörögjetek ti értem az Úrhoz, hogy semmi azokból ne jöjjön rám, amiket mondtatok
25 Ők tehát miután tanú(bizony)ságot tettek és szólták az Úr szavát visszafordultak Jeruzsálembe és a szamaritánusok sok falujában hirdették az örömhírt (örömüzenetet).
26 Az Úr angyala pedig szólt Fülöphöz (ezt) mondta: kelj fel és menj el déltájban arra az útra, amely Jeruzsálemtől Gázába megy alá, elhagyott az
27 és fölkelt, elment és lám! egy étiop férfi, Kandakénak az étiop királynénak hatalmas kamarása, aki minden kincstára fölött volt, aki feljött imád(koz)ni Jeruzsálembe,
28 visszatérőben volt és szekerén (kocsiján) ülve olvas(gat)ta Ézsaiás prófétát.
29 Mondta a Szellem pedig Fülöpnek: jöjj oda és csatlakozz ehhez a szekérhez (kocsihoz).
30 Odafutva pedig Fülöp meghallotta, hogy az olvassa Ézsaiás prófétát és (ezt) mondta: vajon érted-e, amiket olvasol?
31 az pedig mondta: hogyan is érthetném, ha valaki rá nem vezet az útra engem? és odahívta Fülöpöt, hogy lépjen fel és üljön mellé.
32 az írás helye (szakasza), amelyet olvasott, ez volt: mint juhot levágásra vitték (hajtották) és mint a bárány az őt nyírója előtt hangtalan (néma), így nem nyitotta fel (szóra) a száját,
33 megaláztatásában ítélete elvétetett, a nemzedékét ki sorolja fel, mivelhogy elveszik a földről életét?
34 Válaszolva pedig a kamarás Fülöpnek (ezt) mondta: kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy más valakiről?
35 felnyitotta pedig Fülöp a száját és elkezdte ettől az írástól örömüzenetként hirdetni neki a Jézust
36 amint pedig mentek az úton, valami vízhez ér(kez)tek és ezt mondta a kamarás: lám! víz, mi akadályoz engem, hogy bemerítkezzem?
37 Fülöp pedig (ezt) mondta: ha hiszel egész szívedből, szabad. Válaszolva pedig ezt mondta: hiszem, hogy az Isten Fia a Jézus Krisztus
38 és megállíttatta a kocsit (szekeret) és leléptek mindketten a vízbe, Fülöp is, a kamarás is és vízbemerítette őt
39 amikor pedig feljöttek a vízből, az Úr Szelleme elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többet a kamarás, mert tovább ment útján örömmel.
40 Fülöp pedig Azótusban találta magát és átjőve evangélizálta a városokat mind, míg Cezáreába nem jutott (érkezett)