Acts 9
1 Saul pedig még fenyegetéstől és gyilkosságtól lihegve az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz,
2 leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz (összejövetelekhez), hogy ha egyeseket talál, akik ezt az Utat követik, férfiakat és asszonyokat, megköt(öz)ve vezesse Jeruzsálembe.
3 Miközben pedig ment, történt, ahogy közelgett Damaszkuszhoz, hirtelen fény sugározta körül az égből,
4 és a földre esve hangot hallott, amely (ezt) mondta neki: Saul, Saul, mit üldözöl engem?
5 Ő pedig ezt mondta: ki vagy Uram? Ő pedig: én vagyok Jézus, akit te üldözöl,
6 de állj (kelj) fel és menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.
7 A férfiak pedig, akik együtt utaztak vele, szótlan állottak, hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak,
8 felkelt pedig Saul a földről, de amikor felnyitotta a szemét, senkit sem pillantott meg, hanem kézenfogva bevezették őt Damaszkuszba,
9 és három napig úgy volt, hogy nem látott, és nem evett és nem ivott.
10 Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, névszerint Anániás és így szólt hozzá látomásban az Úr: Anániás. Ő pedig (ezt) mondta: lám! én, Uram!
11 az Úr pedig őhozzá: állj föl, menj el az úgynevezett Egyenes-utcába, és keress meg Júdás házában egy Saul nevű tarzusit, mert lám! imádkozik
12 és látta, amint egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá és kezeit ráhelyezi, hogy újra lásson.
13 Anániás pedig válaszolt: Uram, hallottam sokaktól e férfi felől, mennyi rosszat tett a Te szentjeidnek Jeruzsálemben,
14 itt is meghatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják a nevedet,
15 így szólt pedig hozzá az Úr: menj el, mivelhogy kiválasztott edényem (eszközöm) nekem ő, hogy elvigye a nevemet a nemzeteknek és királyoknak, meg Izrael fiainak elébe,
16 (mert) én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie.
17 Elment pedig Anániás és bement a házba és ráhelyezte a kezeit, (ezt) mondta: Saul testvér, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent (láthatóvá lett) neked az úton, amelyen jöttél, hogy szemeid (újra) felnyíljanak és megtelj Szent Szellemmel,
18 és mindjárt leestek szemeiről mint valami pikkelyek, visszanyerte látását és felállt, bemerítkezett,
19 és miután táplálékot vett magához, megerősödött. Történt pedig ezután, hogy Damaszkuszban volt a tanítványokkal néhány napig
20 és máris a zsinagógákban (összejöveteleken) hírnökként hirdette a Jézust, hogy ez az Isten Fia,
21 álmélkodtak pedig mind(nyájan), akik hallgatták és (ezt) mondták: nem ez az, aki pusztította (vesztükre tört) Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják e nevet? Ide is azért jött, hogy megköt(öz)ve (fogva, bilincsbe verve) vigye őket a főpapokhoz?
22 Saul pedig egyre inkább zavarbahozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva, hogy ez a Krisztus.
23 Amint pedig eltelt elég sok nap, együtt tanácskoztak a zsidók, hogy megölik,
24 de tudomására jutott Saulnak a rápályázó (alattomos) szándékuk. Őrizték pedig a kapukat is nappal és éjjel, hogy megöljék,
25 de fogták a tanítványok, éjjel a városfalon át leengedték őt, (kötélen) leeresztették egy kosárban.
26 Amikor pedig megérkezett Jeruzsálembe, megpróbált csatlakozni a tanítványokhoz, de mind féltek tőle, nem hitték, hogy tanítvány.
27 Barnabás pedig magához vette (felkarolta), elvezette az apostolokhoz és elbeszélte nekik, hogyan látta az úton az Urat és hogy szólt neki és milyen bátran beszélt Damaszkuszban a Jézus nevében
28 és velük volt be- és kijáratos Jeruzsálembe, bátran beszélt az Úr nevében,
29 szólt, sőt vitába szállt a görög nyelvű zsidókkal (hellenistákkal), de azok (kezet rátéve) igyekeztek megölni (életére törtek).
30 Amikor pedig pontosan megtudták (ezt) a testvérek, elkísérték őt Cezáreába és elküldték őt Tarzusba.
31 A gyülekezetnek pedig egész Júdeában és Galileában és Szamariában békessége volt, épült és járt az Úr félelmében és a Szent Szellem segítségével sokasodtak (többen lettek).
32 Történt pedig, hogy Péter amikor mindnyájukhoz átment, lement a szentekhez is, akik Liddában laktak
33 talált pedig ott egy Eneász nevű embert, aki már nyolc éve (gyékényen) feküdt, aki bénult (béna) volt.
34 És (ezt) mondta neki Péter: Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus, állj fel, és vesd meg ágyadat. És az mindjárt fölállt,
35 és látták ezt mind, akik Liddában és Száronban laktak, akik odafordultak az Úrhoz.
36 Joppéban pedig volt egy nőtanítvány, névszerint Tábita (ami azt jelenti: Dorkás azaz Zerge). Ez teljes volt jó tettekkel és alamizsnákkal, amelyeket osztott.
37 Történt pedig azokban a napokban, megbetegedett, és meghalt, megmosták őt és kiterítették a felső teremben,
38 közel volt pedig Lidda Joppéhoz, a tanítványok hallották, hogy Péter ott van, két férfiút küldtek hozzá, segítségül kérték, késedelem nélkül menjen át hozzájuk,
39 felállt pedig Péter, elment velük együtt, akit, mihelyt megérkezett, felvezettek a felsőterembe, és elébe álltak mind az özvegyasszonyok és sír(ánkoz)va mutogatták neki az (alsó)ruhákat és öltözeteket, amelyeket Dorkás csinált míg velük volt,
40 kihaj(í)tva pedig mindenkit Péter, és térdre borulva imádkozott és odafordulva a testhez, ezt mondta: Tábita, állj fel! az pedig felnyitotta a szemeit és amikor meglátta Pétert, felült.
41 Az pedig kezét nyújtva neki, felállította őt, azután pedig beszólította (behívta) a szenteket és az özvegyasszonyokat, eléjük állította őt, (bemutatta) élve.
42 Ismeretes lett pedig ez egész Joppe-szerte és sokan hittek az Úrban.
43 Történt pedig, hogy elég sok napig maradt Joppéban egy bizonyos Simon tímárnál.