Bible

1 Volt (élt) pedig egy férfi Cezáreában, névszerint Kornéliusz százados az itáliainak nevezett zászlóaljból, 2 kegyes és istenfélő mind(en) házanépével együtt, aki sok alamizsnát oszt(ogat)ott a népnek, és állandóan (szüntelen) könyörgött Istennek, 3 egy látomásban látta világosan, mintegy nappali kilenc órakor, hogy Istennek egy angyala (hírnöke) bement hozzá és (ezt) mondta neki: Kornéliusz! 4 ő pedig merően ránézett és megrémülve (ezt) mondta: mi az Uram? Az pedig mondta neki: A te imá(dsága)id és alamizsnáid felmentek emlékeztetőül az Isten elé, 5 és most küldj férfiakat Joppéba és hivasd el Simont, akit Péternek neveznek, 6 ő egy bizonyos Simon tímárnál vendég, akinek a háza a tenger mellett van. 7 Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliusznak szólt, hívott két háziszolgát és egy kegyes katonát azok közül, akik hozzá ragaszkodtak, 8 és elébük tárt (kifejtett) mindent, elküldte őket Joppéba, 9 másnap pedig, amikor ezek úton voltak és a városhoz közeledtek, felment Péter a ház lapostetejére imádkozni, hat óra tájban, 10 de nagyon éhes lett és akart volna enni, míg azonban azok elkészítették, rászállt a révület 11 és látta, hogy az ég felnyílt és leszállt valami edényféle (készülék) mint egy nagy lepedő, négy csücskénél fogva leereszkedik a földre, és 12 benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata és az ég madarai 13 és hang szólt hozzá: kelj fel, Péter, öld le és egyél! 14 Péter pedig (ezt) mondta: semmiképpen nem Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant 15 és egy hang szólt ismét másodszor hozzá: amiket az Isten megtisztított, te nehogy tisztátalannak tartsd 16 ez pedig háromszorra lett, és mindjárt felemelkedett az edény (készülék) az égbe. 17 Amint pedig Péter magában eltöprengett, mi legyen a látomás, amelyet látott, lám! a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, kérdezősködtek a Simon háza után, megálltak a kapunál, 18 és bekiáltva megérdeklődték: Vajon Simon, akit melléknéven Péternek hívnak, itt van-e vendégül szállva? 19 Péternek pedig, aki eltöprengett a látomás felől, ezt mondta a Szellem: nézd, két férfiú keres téged, 20 kelj fel, menj le hozzájuk és menj el velük tétovázás nélkül, mivelhogy én küldöttem őket. 21 lement pedig Péter a férfiakhoz, (ezt) mondta: lám! én vagyok, akit kerestek, mi az oka, hogy itt vagytok? 22 ők pedig (ezt) mondták: Kornéliusz, százados, igazságos férfiú és istenfélő, aki mellett a zsidók egész nemzete tanú(bizony)ságot tesz, egy szent angyaltól azt az intést kapta, hogy hivasson téged a házába és beszédet halljon tőled, 23 behívta tehát és vendégül látta őket. Másnap pedig felállva kiment velük együtt és egyes joppei testvérek vele együtt mentek, 24 másnap pedig bementek Cezáreába. Kornéliusz pedig várta őket, összehívta a rokonait és a legjobb barátait. 25 Amint pedig megtörtént, hogy Péter bement, elébe ment Kornéliusz, és lábához borult (hódolt neki). 26 Péter pedig felemelte őt, (ezt) mondta: kelj fel, én magam is ember vagyok, 27 és beszélgetve vele bemenet és sokakat talált összegyűlve 28 és így szólt hozzájuk: ti (jól)tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó férfinak más-törzsbelihez csatlakozni, vagy érintkezni, vagy hozzámenni, de nekem az Isten megmutatta, hogy senkit sem mondjak közönségesnek vagy tisztátalan embernek, 29 azért ellentmondás nélkül el is jöttem, amikor küldtetek utánam, azért kérdem hát, micsoda ügyben hívtatok engem? 30 és Kornéliusz így szólt: négy napja lesz ebben az órában, hogy kilenc órakor imádkoztam a házamban, és lám! egy férfiú állt meg előttem ragyogó ruhában, 31 és (ezt) mondta: Kornéliusz, meghallgatást nyert imádságod és alamizsnáid emlékezetben vannak Isten előtt, 32 küldj el tehát Joppéba, és hivasd magadhoz Simont, akit Péternek is hívnak, ez vendég Simon tímár házában, a tenger mellett. 33 Azonnal elküldtem tehát hozzád, te pedig (eszményi) szépen tetted, hogy eljöttél. Most tehát mindnyájan azért vagyunk jelen az Isten szeme (színe) előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amiket rádbízott az Úr! 34 Megnyitván pedig Péter a száját, (ezt) mondta: valóban (igazán), most értem meg, hogy nem személyválogató az Isten, 35 hanem minden nemzetből kedves neki az, aki féli őt és igazságo(sságo)t művel. 36 Az igét, amit küldött Izrael fiainak békét hirdetett (jóhírként) Jézus Krisztus által, aki mindenek Ura. 37 Ti tudjátok, mi történt egész Júdea szerte, elkezdve Galileától a bemerítés után, amelyet János (hírnökként) hirdetett, 38 a názáreti Jézust miként kente fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, aki szerte járt, jót tett és meggyógyított mindenkit, akik az ördög hatalma alatt voltak, mivelhogy az Isten volt ővele, 39 és mi vagyunk tanú(bizonysága)i mindazoknak, amiket tett a zsidók országában és Jeruzsálemben, akit megöltek, felfeszítve a (kereszt)fára (kínkaróra vontak). 40 Őt az Isten életrekeltette a harmadik napon és megadta, hogy láthatóvá (nyilvánvalóvá) legyen, 41 nem az egész népnek, hanem az Istentől előre meghatározott tanúknak, nekünk, akik együtt ettünk és együtt ittunk ővele a halálából való feltámadása után 42 és megparancsolta nekünk, hogy (hírnökként) hirdessük a népnek és tanú(bizony)ságot tegyünk, hogy ez az, akit Isten kijelölt, hogy élőknek és holtaknak ítélőbírája legyen, 43 erről tesznek a próféták tanú(bizony)ságot mind, hogy bűnei (vétkei) bocsánatát veszi az Ő neve által mindenki, aki hisz Benne. 44 Még miközben szólta Péter e beszéde(ke)t leszállt a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatták az Igét 45 és elálmélkodtak a körülmetélésből való hívők (a zsidóságból) mind, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a (nem zsidó) nemzet(beli)ekre is kitöltetett (kiáradt) a Szent Szellem, ajándéka, 46 mert hallották őket nyelveken szólni és magasztalni az Istent. 47 Ekkor így válaszolt Péter: vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy (víz)be ne merítkezzenek ezek, akik a Szent Szellemet éppúgy megkapták, mint mi is? 48 és elrendelte, hogy merítkezzenek be a Jézus Krisztus nevében. Akkor kérték őt, hogy maradjon még náluk néhány napig.