Acts 11
1 Meghallották pedig az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a (nem zsidó) nemzetek közül is elfogadták az Isten Igéjét.
2 Amikor pedig felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele (kérdőre vonták, szemrehányást tettek) a zsidók közül némelyek,
3 (ezt) mondták: bementél a körülmetéletlenekhez és együtt ettél velük.
4 Elkezdte pedig Péter kifejteni nekik sorjában, (ezeket) mondta:
5 Én Joppe városában voltam, imádkoztam és elragadtatásban lát(om)ást láttam, leszállt egy edény (készülék), mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva leeresztve az égből és egészen hozzám ér(kezet)t,
6 amikor szemügyre véve megnéztem, láttam a föld négylábúit és a vadállatokat és a csúszómászókat és az ég madarait,
7 hangot is hallottam, amely (ezt) mondta nekem: állj fel, Péter, vágd le és egyél!
8 én pedig (ezt) mondtam: semmiképpen sem Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be a számba.
9 De egy hang másodszor is válaszolt az égből: amiket Isten megtisztított, te ne tartsd közönségesnek.
10 Ez pedig háromszor történt (lett) és akkor felemelkedett újra az egész az égbe
11 és lám! rögtön három férfiú állt meg a ház előtt, amelyben voltam, Cezáreából küldték őket hozzám,
12 a Szellem pedig (azt) mondta nekem, hogy menjek velük mit sem kételkedve. Eljött velem ez a hat testvér is és bementünk annak a férfiúnak a házába,
13 elmondta pedig nekünk, hogyan látta, hogy az angyal megállt a házában és (ezt) mondta neki: küldj Joppéba és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak,
14 aki szól majd olyan beszédeket hozzád, ami neked és mind egész házadnak megmentést (megtartást, üdvö(ssége)t) szerez.
15 Amikor pedig elkezdtem szólni, leszállt a Szent Szellem rájuk éppen úgy, mint mireánk is kezdetben
16 eszembe jutottak az Úr beszédei, amint (ezt) mondta: János ugyan vízbe(n) merített be, de ti majd bemerítkeztek Szent Szellembe(n),
17 ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk is, amikor hívők lettünk (hittel rábíztuk magunkat az Úr Jézusra), én ki vagyok, hogy képes lennék akadályozni (gátolni) az Istent?
18 Amikor pedig hallották ezeket, megnyugodtak, és dicsőítették az Istent, (ezt) mondták: azért hát a (nem zsidó) nemzet(bel)ieknek is megadta az életbevivő gondolkozásmód megváltozást.
19 Azok tehát, akik szétszóródtak az Istvánért támadt szorongatás folytán, eljutottak Föniciáig, és Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek sem szólták az Igét, egyedül (csak) a zsidóknak,
20 volt pedig köztük néhány ciprusi és cirénei férfiú, akik Antiókhiába eljutottak, szóltak a hellénistákhoz (görögökhöz) is, örömhírként hirdették az Úr Jézust
21 és az Úr keze velük volt, sok volt a száma azoknak, akik hívekké (hithűkké) lettek, odafordultak, megtértek), ráhagyatkoztak az úrra.
22 Elhallatszott a Szó a Jeruzsálemben levő, (Jeruzsálembeli) gyülekezet (eklézsia) füleibe is felőlük és kiküldték Barnabást Antiókhiáig,
23 aki amikor odajutott és látta az Isten(nek a) kegyelmét, megörült és intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úr iránt,
24 mert jó férfiú volt és telve Szent Szellemmel és hithűséggel és elég nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz.
25 Azután kiment Tarzusba, hogy felkeresse Sault. És amikor megtalálta, elvezette Antiókhiába.
26 Történt pedig, hogy ők egy egész esztendőn át együtt vezették a (kihívott) gyülekezetet, és tanítottak elég nagy tömeget, úgyhogy először Antiókhiában nevezték a tanítványokat Krisztusiaknak (keresztyéneknek).
27 Ezekben a napokban pedig próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába,
28 előállt pedig egyik közülük, névszerint Agabus, megjelentette a Szellem által, hogy az egész lakott földkerekségen nagy éh(in)ség lesz, amely meg is lett, Klaudiusz idején,
29 a tanítványok pedig elhatározták, hogy amint kinek-kinek jól megy, (tehetségükhöz mérten) mindegyik segélyszolgálatot küld a Júdeában lakó testvéreknek,
30 amit meg is tettek, elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.