1Egy férfi pedig, névszerint Ananiás feleségével Szafirával együtt eladta szerzett birtokát,
2félretett (eltulajdonított) annak árából felesége tudtával, egy részét pedig elhozta és az apostolok lábainál letette.
3Péter pedig ezt mondta: Ananiás, miért töltötte meg a sátán a szívedet, hogy becsapd (meghazudtold) a Szent Szellemet és félretégy a földterület árából?
4nemde megmaradva neked maradt volna meg és eladva hatalmadban volt (rendelkezésedre állt)? Miért hogy helyet adtál e dolognak a szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.
5Amint pedig Ananiás e szavakat hallotta, összeesett és kiadta (kilehelte) a lelkét
6és lett nagy félelem mindenkin, akik ezeket hallották. Felálltak pedig a fiatalabbak, felszedték (betakarták) őt és kivitték, eltemették.
7Történt pedig mintegy három órai időköz múlva, hogy a felesége, nem tudva mi történt, bejött (eljött).
8Péter pedig így szólt hozzá: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok el a föld(terület)et? Ő (a nő) pedig ezt mondta: Igen, ennyiért.
9Péter pedig így szólt hozzá: mire való, hogy összhangban vagytok, hogy megkísértitek (próbára teszitek) az Úr Szellemét? Lám! azok(nak) lábai, akik eltemették férjedet az ajtónál vannak (és) kivisznek téged is.
10az pedig azonnal összeesett a lábaihoz és kiadta lelkét, bejöttek pedig az ifjabbak, halva találták őt, és kivitték, odatemették a férjéhez,
11és lett nagy félelem az egész (kihívott) gyülekezeten és mindazokon, akik hallották ezeket.
12Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda(jel) lett a nép között, és egy emberként (hasonló érzéssel) voltak mind a Salamon csarnokában
13a többiek közül pedig senki sem mert (merészelt) hozzájuk csatlakozni (közéjük elegyedni), hanem magasztalta (nagyratartotta, becsülte) őket a nép.
14Annál inkább csatlakoztak a hívők az Úrhoz, férfiaknak és nőknek a sokasága,
15úgyhogy az utcákra-terekre is kivitték a gyengélkedőket, betegeket és hordágyakra és gyékénysaroglyákra letették, hogyha Péter jön, bár az árnyéka érje (beárnyékolja) közülük valamelyiket,
16sőt, még a Jeruzsálem körüli városok sokasága is odagyűlt össze, hozva betegeket (gyengélkedőket) és a tisztátalan szellemektől gyötrötteket, akik gyógykezelést nyertek mind,
17felkelt pedig a főpap és mind, akik vele együtt voltak, vagyis a sadduceusok pártja, elteltek irigységgel (féltékenységgel),
18és rávetették a kezeiket az apostolokra és (egy) nyilvános (állami-, köz-) fogdába (védőőrizetbe) vetették őket,
19de az Úr angyala éjszaka felnyitotta a börtön ajtajait és kivezette őket és ezt mondta:
20menjetek és felállva szóljátok a templomépületben a nép számára az Életnek e beszédét.
21Azok pedig ezt hallva, bementek kora reggel (virradatkor) a templomépületbe és tanítottak. Amikor pedig a főpap és akik vele együtt voltak (a kísérete) megérkezett, összehívták a főtanácsot és Izrael véneinek egész testületét és elküldték a fogházba, hogy őket elővezessék.
22Amikor a (parancs) végrehajtó szolgák pedig megjelentek, nem találták őket a tömlöcben, visszafordultak és hírül adták (jelentették)
23ezt mondták, hogy: a börtönt ugyan bezárva találtuk teljes biztonságban, a börtönőröket is az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, odabent senkit sem találtunk.
24amint pedig hallották e szavakat a templomépület őrségparancsnoka és a főpapok, zavarban voltak felőlük, mi legyen ez? [mi történt (itt)?]
25Ekkor jelentkezett (beállított) valaki és hírüladta nekik, hogy lám! a férfiak, akiket őrizetbe tettetek, a templomépületben állnak és tanítják a népet.
26Ekkor elment a parancsnok a (parancs) végrehajtó szolgákkal együtt, elővezette őket, nem erőszakkal, mert féltek a néptől, netán megkövezi őket,
27elővezették pedig őket és a főtanács elé állították és megkérdezte (kérdőre vonta) őket a főpap,
28ezt mondta: parancsolattal megparancsoltuk nektek, nehogy tanítsatok e név alapján és lám! betöltöttétek a ti tanítástokkal az egész Jeruzsálemet és ránk szándékoltátok hárítani (ráhozni) ennek az embernek a vérét.
29Válaszolva pedig Péter és az apostolok, ezt mondták: inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embereknek.
30A mi atyáinknak Istene életre keltette Jézust, akit ti kezetvetve rá megöltetek szárazfára felfüggesztve,
31ezt az Isten jobbjával Vezérré és Üdvözítővé emelte, hogy adjon gondolatmód megváltozást Izraelnek és bűnbocsánatot
32és mi vagyunk a tanú(bizony)ságtevői e beszédeknek és a Szent Szellem, Akit adott az Isten azoknak, akik neki enged(elmesked)nek.
33azok pedig ezeket hallva, fogaikat csikorgatták és elhatározták, hogy kivégzik őket,
34felállt azonban a főtanácsban egy farizeus, névszerint Gamaliél, az egész nép előtt tisztelt, becsült törvénytanító, megparancsolta, hogy az embereket egy kis időre tegyék ki,
35és így szólt hozzájuk: izraelita férfiak! vigyázzatok magatokra, ezek miatt az emberek miatt, hogy nekik mit szándékoztok tenni,
36mert ezeknek a napoknak előtte, felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, hozzácsatlakozott (hajolt) számszerint mintegy négyszáz férfi. Őt kivégezték, és akik engedelmeskedtek neki, szétoszlottak és semmivé lettek.
37Ezután felkelt a galileai Júdás a népszámlálás napjaiban és sok népet csábított maga után, az is elveszett és mindazok, akiket rábeszélt, szétszóródtak,
38és most azt mondom nektek, álljatok el ezektől az emberektől és hagyjátok őket, mivelhogy ha emberből van e tanács vagy e dolog (munka), összeomlik (felbomlik),
39ha pedig Istenből van, nem tudjátok (nem vagytok képesek) szétoszlatni őket, nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok. Engedtek pedig neki. (Érvelését elfogadták.)
40És odahívták az apostolokat, megverték őket, megparancsolták nehogy szóljanak a Jézus neve alapján és (szabadon) elengedték őket,
41ők hát eltávoztak a főtanács színe elől örülve, hogy méltók lettek rá, hogy az Ő nevéért gyalázatot szenvedjenek,
42És minden nap a templomépületben és házanként (otthon) nem szűntek meg tanítani és örömhírként hirdetni a Krisztus Jézust.