Acts 5
1 Egy férfi pedig, névszerint Ananiás feleségével Szafirával együtt eladta szerzett birtokát,
2 félretett (eltulajdonított) annak árából felesége tudtával, egy részét pedig elhozta és az apostolok lábainál letette.
3 Péter pedig ezt mondta: Ananiás, miért töltötte meg a sátán a szívedet, hogy becsapd (meghazudtold) a Szent Szellemet és félretégy a földterület árából?
4 nemde megmaradva neked maradt volna meg és eladva hatalmadban volt (rendelkezésedre állt)? Miért hogy helyet adtál e dolognak a szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.
5 Amint pedig Ananiás e szavakat hallotta, összeesett és kiadta (kilehelte) a lelkét
6 és lett nagy félelem mindenkin, akik ezeket hallották. Felálltak pedig a fiatalabbak, felszedték (betakarták) őt és kivitték, eltemették.
7 Történt pedig mintegy három órai időköz múlva, hogy a felesége, nem tudva mi történt, bejött (eljött).
8 Péter pedig így szólt hozzá: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok el a föld(terület)et? Ő (a nő) pedig ezt mondta: Igen, ennyiért.
9 Péter pedig így szólt hozzá: mire való, hogy összhangban vagytok, hogy megkísértitek (próbára teszitek) az Úr Szellemét? Lám! azok(nak) lábai, akik eltemették férjedet az ajtónál vannak (és) kivisznek téged is.
10 az pedig azonnal összeesett a lábaihoz és kiadta lelkét, bejöttek pedig az ifjabbak, halva találták őt, és kivitték, odatemették a férjéhez,
11 és lett nagy félelem az egész (kihívott) gyülekezeten és mindazokon, akik hallották ezeket.
12 Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda(jel) lett a nép között, és egy emberként (hasonló érzéssel) voltak mind a Salamon csarnokában
13 a többiek közül pedig senki sem mert (merészelt) hozzájuk csatlakozni (közéjük elegyedni), hanem magasztalta (nagyratartotta, becsülte) őket a nép.
14 Annál inkább csatlakoztak a hívők az Úrhoz, férfiaknak és nőknek a sokasága,
15 úgyhogy az utcákra-terekre is kivitték a gyengélkedőket, betegeket és hordágyakra és gyékénysaroglyákra letették, hogyha Péter jön, bár az árnyéka érje (beárnyékolja) közülük valamelyiket,
16 sőt, még a Jeruzsálem körüli városok sokasága is odagyűlt össze, hozva betegeket (gyengélkedőket) és a tisztátalan szellemektől gyötrötteket, akik gyógykezelést nyertek mind,
17 felkelt pedig a főpap és mind, akik vele együtt voltak, vagyis a sadduceusok pártja, elteltek irigységgel (féltékenységgel),
18 és rávetették a kezeiket az apostolokra és (egy) nyilvános (állami-, köz-) fogdába (védőőrizetbe) vetették őket,
19 de az Úr angyala éjszaka felnyitotta a börtön ajtajait és kivezette őket és ezt mondta:
20 menjetek és felállva szóljátok a templomépületben a nép számára az Életnek e beszédét.
21 Azok pedig ezt hallva, bementek kora reggel (virradatkor) a templomépületbe és tanítottak. Amikor pedig a főpap és akik vele együtt voltak (a kísérete) megérkezett, összehívták a főtanácsot és Izrael véneinek egész testületét és elküldték a fogházba, hogy őket elővezessék.
22 Amikor a (parancs) végrehajtó szolgák pedig megjelentek, nem találták őket a tömlöcben, visszafordultak és hírül adták (jelentették)
23 ezt mondták, hogy: a börtönt ugyan bezárva találtuk teljes biztonságban, a börtönőröket is az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, odabent senkit sem találtunk.
24 amint pedig hallották e szavakat a templomépület őrségparancsnoka és a főpapok, zavarban voltak felőlük, mi legyen ez? [mi történt (itt)?]
25 Ekkor jelentkezett (beállított) valaki és hírüladta nekik, hogy lám! a férfiak, akiket őrizetbe tettetek, a templomépületben állnak és tanítják a népet.
26 Ekkor elment a parancsnok a (parancs) végrehajtó szolgákkal együtt, elővezette őket, nem erőszakkal, mert féltek a néptől, netán megkövezi őket,
27 elővezették pedig őket és a főtanács elé állították és megkérdezte (kérdőre vonta) őket a főpap,
28 ezt mondta: parancsolattal megparancsoltuk nektek, nehogy tanítsatok e név alapján és lám! betöltöttétek a ti tanítástokkal az egész Jeruzsálemet és ránk szándékoltátok hárítani (ráhozni) ennek az embernek a vérét.
29 Válaszolva pedig Péter és az apostolok, ezt mondták: inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embereknek.
30 A mi atyáinknak Istene életre keltette Jézust, akit ti kezetvetve rá megöltetek szárazfára felfüggesztve,
31 ezt az Isten jobbjával Vezérré és Üdvözítővé emelte, hogy adjon gondolatmód megváltozást Izraelnek és bűnbocsánatot
32 és mi vagyunk a tanú(bizony)ságtevői e beszédeknek és a Szent Szellem, Akit adott az Isten azoknak, akik neki enged(elmesked)nek.
33 azok pedig ezeket hallva, fogaikat csikorgatták és elhatározták, hogy kivégzik őket,
34 felállt azonban a főtanácsban egy farizeus, névszerint Gamaliél, az egész nép előtt tisztelt, becsült törvénytanító, megparancsolta, hogy az embereket egy kis időre tegyék ki,
35 és így szólt hozzájuk: izraelita férfiak! vigyázzatok magatokra, ezek miatt az emberek miatt, hogy nekik mit szándékoztok tenni,
36 mert ezeknek a napoknak előtte, felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, hozzácsatlakozott (hajolt) számszerint mintegy négyszáz férfi. Őt kivégezték, és akik engedelmeskedtek neki, szétoszlottak és semmivé lettek.
37 Ezután felkelt a galileai Júdás a népszámlálás napjaiban és sok népet csábított maga után, az is elveszett és mindazok, akiket rábeszélt, szétszóródtak,
38 és most azt mondom nektek, álljatok el ezektől az emberektől és hagyjátok őket, mivelhogy ha emberből van e tanács vagy e dolog (munka), összeomlik (felbomlik),
39 ha pedig Istenből van, nem tudjátok (nem vagytok képesek) szétoszlatni őket, nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok. Engedtek pedig neki. (Érvelését elfogadták.)
40 És odahívták az apostolokat, megverték őket, megparancsolták nehogy szóljanak a Jézus neve alapján és (szabadon) elengedték őket,
41 ők hát eltávoztak a főtanács színe elől örülve, hogy méltók lettek rá, hogy az Ő nevéért gyalázatot szenvedjenek,
42 És minden nap a templomépületben és házanként (otthon) nem szűntek meg tanítani és örömhírként hirdetni a Krisztus Jézust.