1Mialatt pedig ők a néphez szóltak, odaléptek hozzájuk a papok és a templomépület őrségvezére is és a sadduceusok
2nehezteltek amiatt, hogy ők tanítják a népet és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást
3és rájuk vetették a kezeiket és őrizetbe tették őket, másnap reggelig, mert már este volt.
4Sokan pedig akik hallgatták az igét (szót), hittek (hívők lettek) és a férfiak száma mintegy ötezer lett.
5Történt pedig másnap reggel, összegyűltek a vezetők és az öregek és az írástudók Jeruzsálemben
6és Annás a főpap és Kajafás és János és Sándor és mindazok, akik a főpapi nemzetségből valók voltak
7és miután középre állították őket, kikérdezték őket: micsoda hatalommal és milyen névben csináltátok ti ezt?
8Akkor Péter Szent Szellemmel megtelve így szólt hozzájuk: a nép vezetői és vének,
9ha mi ma ítélkezés alá kerültünk egy beteg nyomorék emberrel való jótétemény miatt, mi által menekült meg,
10legyen tudtotokra mindnyájatoknak és Izrael minden népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti keresztre feszítettetek (kínkaróra húztatok), akit az Isten életrekeltett a halottak közül, Őáltala áll ez itt előttetek egészségesen.
11Ez az a kő, amelyet ti mint építők elvetettetek (megvetésben részesítettetek) szögletfejkővé lett
12és nincs üdvösség (megmentés, megtartás) senki másban, mert nincs is másféle név az ég alatt, amely adatott az emberek között, amelyben üdvözülnünk (megmentetnünk, megtartatnunk) kell.
13Amikor látták pedig Péternek a beszédben való bátorságát és Jánosét és felfogták, hogy írástudatlan és tanulatlan közönséges emberek, csodálkoztak, felismerték őket, hogy Jézussal együtt voltak.
14De amikor megpillantották azt az embert, akit gyógykezeltek, ott áll velük együtt, nem volt mit mondjanak ellenük.
15Kiparancsolták pedig őket a gyűlésből, hogy menjenek el, és tanácskoztak egymással,
16ezt mondták: mit tegyünk ezekkel az emberekkel? mivelhogy csakugyan Jeruzsálem minden lakói előtt ismeretes csodajel lett általuk: nyilvánvaló és le nem tagadhatjuk,
17hanem nehogy (esetleg) továbbterjedjen a nép közt, fenyegessük meg őket, nehogy többet szóljanak ennek a névnek alapján egy embernek se,
18és behívták őket és meghagyták, hogy teljességgel nehogy szóljanak és nehogy tanítsanak a Jézus nevében.
19Péter pedig és János válaszolva nekik így szóltak hozzájuk: vajon igaz(ságos)-e Isten előtt, ha rátok hallgatunk inkább, mint az Istenre, ítéljétek meg,
20mert nem tehetjük mi, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat netán ne szóljuk.
21Azok pedig megfenyegetve elbocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak arra, hogy megbüntessék őket a nép miatt, mivelhogy mindenki dicsőítette az Istent azért, ami történt,
22mert több volt negyven évesnél az az ember, akin a gyógyításnak ez a jele történt.
23Amikor pedig elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és hírüladták, amiket a főpapok és a vének szóltak hozzájuk.
24Azok pedig amint meghallották, egy szívvel-lélekkel (hasonló érzéssel) felemelték hangjukat az Istenhez és ezt mondták: Mindenható Urunk, te, aki alkottad az eget és a földet és a tengereket, és mindent, ami azokban van,
25aki a te szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szent Szellem által: miért dühöngnek a nemzetek, és gondolnak a népek üres dolgokat?
26felállottak a föld királyai és a vezetők összegyülekeztek az Úr és az Ő Krisztusa (Fölkentje) ellen?
27Mert összegyűltek valóigazán e városban a te szent szolgafiad, Jézus ellen, akit Te fölkentél, Heródes és Poncius Pilátus a nemzetekkel és Izrael népeivel együtt,
28hogy megtegyék, amiket a kezed és tanácsod előre elhatározott, hogy megtörténjenek
29és most Uram, tekints rá a fenyegetéseikre és add a rabszolgáidnak, hogy minden bátorsággal szólják a te szavadat (Igédet);
30azáltal, hogy nyújtsd ki kezedet gyógyításra és jelek és csodajelek legyenek a te szent szolgafiadnak, a Jézusnak neve által.
31És miután könyörögtek, megrendült a hely, amelyben össze voltak gyűlve és beteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és szólták az Isten szavát (Igéjét) teljes nyíltsággal (bátorsággal).
32A hívők sokaságának pedig szíve és lelke egy volt és senki semmi szerzeményét nem mondta sajátjának, hanem mindenük közös volt,
33és az apostolok nagy (ható)erővel (képességgel) tettek tanú(bizony)ságot az Úr Jézus feltámadásáról és nagy kegyelem volt rajtuk, mindnyájukon,
34mert szűkölködő nem volt közöttük, mert akiknek föld-, vagy házbirtokuk volt, eladták és elhozták az eladottak árát,
35és letették az apostolok lábainál, (át)adtak pedig mindenegyesnek úgy, amint kinek-kinek szüksége volt.
36József pedig, akit az apostolok Barnabásnak hívtak, ami lefordítva: segítségülhívás-fia, ciprusi származású levita,
37mivel neki szántóföldje volt, eladta azt, elhozta a pénzt és letette az apostolok lábainál.