Acts 4
1 Mialatt pedig ők a néphez szóltak, odaléptek hozzájuk a papok és a templomépület őrségvezére is és a sadduceusok
2 nehezteltek amiatt, hogy ők tanítják a népet és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást
3 és rájuk vetették a kezeiket és őrizetbe tették őket, másnap reggelig, mert már este volt.
4 Sokan pedig akik hallgatták az igét (szót), hittek (hívők lettek) és a férfiak száma mintegy ötezer lett.
5 Történt pedig másnap reggel, összegyűltek a vezetők és az öregek és az írástudók Jeruzsálemben
6 és Annás a főpap és Kajafás és János és Sándor és mindazok, akik a főpapi nemzetségből valók voltak
7 és miután középre állították őket, kikérdezték őket: micsoda hatalommal és milyen névben csináltátok ti ezt?
8 Akkor Péter Szent Szellemmel megtelve így szólt hozzájuk: a nép vezetői és vének,
9 ha mi ma ítélkezés alá kerültünk egy beteg nyomorék emberrel való jótétemény miatt, mi által menekült meg,
10 legyen tudtotokra mindnyájatoknak és Izrael minden népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti keresztre feszítettetek (kínkaróra húztatok), akit az Isten életrekeltett a halottak közül, Őáltala áll ez itt előttetek egészségesen.
11 Ez az a kő, amelyet ti mint építők elvetettetek (megvetésben részesítettetek) szögletfejkővé lett
12 és nincs üdvösség (megmentés, megtartás) senki másban, mert nincs is másféle név az ég alatt, amely adatott az emberek között, amelyben üdvözülnünk (megmentetnünk, megtartatnunk) kell.
13 Amikor látták pedig Péternek a beszédben való bátorságát és Jánosét és felfogták, hogy írástudatlan és tanulatlan közönséges emberek, csodálkoztak, felismerték őket, hogy Jézussal együtt voltak.
14 De amikor megpillantották azt az embert, akit gyógykezeltek, ott áll velük együtt, nem volt mit mondjanak ellenük.
15 Kiparancsolták pedig őket a gyűlésből, hogy menjenek el, és tanácskoztak egymással,
16 ezt mondták: mit tegyünk ezekkel az emberekkel? mivelhogy csakugyan Jeruzsálem minden lakói előtt ismeretes csodajel lett általuk: nyilvánvaló és le nem tagadhatjuk,
17 hanem nehogy (esetleg) továbbterjedjen a nép közt, fenyegessük meg őket, nehogy többet szóljanak ennek a névnek alapján egy embernek se,
18 és behívták őket és meghagyták, hogy teljességgel nehogy szóljanak és nehogy tanítsanak a Jézus nevében.
19 Péter pedig és János válaszolva nekik így szóltak hozzájuk: vajon igaz(ságos)-e Isten előtt, ha rátok hallgatunk inkább, mint az Istenre, ítéljétek meg,
20 mert nem tehetjük mi, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat netán ne szóljuk.
21 Azok pedig megfenyegetve elbocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak arra, hogy megbüntessék őket a nép miatt, mivelhogy mindenki dicsőítette az Istent azért, ami történt,
22 mert több volt negyven évesnél az az ember, akin a gyógyításnak ez a jele történt.
23 Amikor pedig elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és hírüladták, amiket a főpapok és a vének szóltak hozzájuk.
24 Azok pedig amint meghallották, egy szívvel-lélekkel (hasonló érzéssel) felemelték hangjukat az Istenhez és ezt mondták: Mindenható Urunk, te, aki alkottad az eget és a földet és a tengereket, és mindent, ami azokban van,
25 aki a te szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szent Szellem által: miért dühöngnek a nemzetek, és gondolnak a népek üres dolgokat?
26 felállottak a föld királyai és a vezetők összegyülekeztek az Úr és az Ő Krisztusa (Fölkentje) ellen?
27 Mert összegyűltek valóigazán e városban a te szent szolgafiad, Jézus ellen, akit Te fölkentél, Heródes és Poncius Pilátus a nemzetekkel és Izrael népeivel együtt,
28 hogy megtegyék, amiket a kezed és tanácsod előre elhatározott, hogy megtörténjenek
29 és most Uram, tekints rá a fenyegetéseikre és add a rabszolgáidnak, hogy minden bátorsággal szólják a te szavadat (Igédet);
30 azáltal, hogy nyújtsd ki kezedet gyógyításra és jelek és csodajelek legyenek a te szent szolgafiadnak, a Jézusnak neve által.
31 És miután könyörögtek, megrendült a hely, amelyben össze voltak gyűlve és beteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és szólták az Isten szavát (Igéjét) teljes nyíltsággal (bátorsággal).
32 A hívők sokaságának pedig szíve és lelke egy volt és senki semmi szerzeményét nem mondta sajátjának, hanem mindenük közös volt,
33 és az apostolok nagy (ható)erővel (képességgel) tettek tanú(bizony)ságot az Úr Jézus feltámadásáról és nagy kegyelem volt rajtuk, mindnyájukon,
34 mert szűkölködő nem volt közöttük, mert akiknek föld-, vagy házbirtokuk volt, eladták és elhozták az eladottak árát,
35 és letették az apostolok lábainál, (át)adtak pedig mindenegyesnek úgy, amint kinek-kinek szüksége volt.
36 József pedig, akit az apostolok Barnabásnak hívtak, ami lefordítva: segítségülhívás-fia, ciprusi származású levita,
37 mivel neki szántóföldje volt, eladta azt, elhozta a pénzt és letette az apostolok lábainál.