Acts 17
1 Átutazva pedig Amfipoliszon és Apollónián megérkeztek Thesszalonikába, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.
2 Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton beszélt nekik (vitázott) az írásokról.
3 azt fejtegette és kimutatta, hogy a Krisztusnak szenvedni kellett és feltámadni a halottak közül és hogy ez a Krisztus a Jézus, akit én hirdetek nektek.
4 és néhányan engedtek és odaszegődtek (csatlakoztak) Pálhoz és Sziláshoz, valamint az istenfélő görögök (hellének) sokasága, meg az előkelő asszonyok közül sem kevesen.
5 De a zsidók irigykedtek (féltékenykedtek) és összeszedtek (maguk mellé vettek) a piaci népség (csőcselék) közül némely gonosz férfiakat és tömegcsődületet csináltak, felháborították (nyugtalanságba hozták) a várost és felvonultak (felálltak) Jázon háza elé, és megkísérelték, hogy őket odavezessék a nép elé,
6 de nem találták meg őket. Jázont és néhány testvért elhurcoltak az elöljárók (városi vezetőség) elé, és közben ordítozták, hogy: akik a világot (lakott földet) felforgatják, ezek itt is megjelentek
7 akiket befogadott Jázon és ezek mind a császár (cézár) rendeletei ellen tesznek, királynak másfélét mondanak: Jézust.
8 Zavarba ejtették pedig a néptömeget, és a városi elöljárókat (vezetőket), akik ezeket hallották,
9 és miután elegendő óvadékot (biztosítékot) vettek Jázontól és a többiektől, szabadon elbocsátották őket.
10 A testvérek pedig mindjárt éjjel elküldték Pált és Szilást Béreába, akik amint megérkeztek, a zsidók zsinagógájába elmentek.
11 Ezek pedig nemesebb(lelkű)ek voltak, mint a thesszalonikaiak, befogadáták az Igét minden készséggel (vágyódással), naponta vizsgálták (kutatták) az írásokat, hogy úgy vannak-e ezek,
12 így hát sokan közülük hívővé is lettek és az előkelő (tekintélyes) görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen.
13 Amint pedig megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Béreában is hirdette Pál az Isten Igéjét, elmentek oda, és felrázták és felkavarták a tömegeket,
14 de akkor mindjárt tovább küldték a testvérek Pált, hogy menjen a tenger felé, Szilás pedig és Timótheus ott maradtak.
15 Akik pedig elkísérték Pált, elvezették Athénig, és miután parancsot kaptak, hogy Szilás és Timóteus minél hamarabb (a lehető leggyorsabban) jöjjenek hozzá, visszamentek.
16 Amikor pedig azokat Athénben várta Pál, háborgott a szelleme benne, amikor látta, hogy tele van bálványokkal a város.
17 Vitatkozott tehát a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélőkkel és a vásárpiacon is minden nap azokkal, akiket épp ott talált.
18 Néhányan az epikureus és stoikus bölcselők (filozófusok) közül összetalálkoztak vele és némelyek ezt mondták: mit akar ez a szószátyár (magszedegető károgó) mondani? mások pedig: idegen istenségek hirdetőjének látszik, - mivelhogy Jézust és a feltámadás örömüzenetét hirdette,
19 megragadták pedig őt, az Áresz-dombra (Areopágoszra) vezették, ezt mondták: megtudhatjuk-e mi ez az új, általad hirdetett (szólt) tan(ítás)?
20 Mert idegen(nek tűnő) dolgokat hozol a mi hall(om)ásunkra, szándékunk tehát megtudni, mik akarnak ezek lenni?
21 Az athéniek pedig mind és az ott tartózkodó idegenek (vendégek) semmi más egyébre nem értek rá, mint arra, hogy mondjanak és halljanak valami legfrissebb újságot.
22 Felállt pedig Pál az Areopágosz közepén és szólt: athéni férfiak, úgy látom, hogy ti nagyon vallásosak vagytok,
23 mert amint szertejártam és figyelmesen megszemléltem szentélyeiteket (vallásos tiszteleti tárgyaitokat), (ráakadtam) találtam egy oltárt, amelyen ez van írva: ISMERETLEN ISTENNEK; akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, (ezt) hirdetem én nektek,
24 az Isten, aki alkotta (teremtette, létrehozta) a világot és mindeneket, ami abban van, Ő az égnek és földnek létező Ura, nem kézzel csinált templomokban lakik,
25 sem emberi kezek szolgálatára nem szorul, mintha szüksége lenne valamire, hisz Ő ad minden(ek)nek életet és leheletet és mindent.
26 Ő teremtette az egyből származó emberek minden nemzet(ség)ét, hogy lakjon a föld minden felszínén, meghatározta előre elrendelt időszakukat és lakóhelyük határait,
27 hogy keressék az Istent, hátha kitapogathatnák (kitapinthatnák) Őt és megtalálhatnák, hisz nincs messze egyikünktől sem,
28 mert benne élünk és mozgunk és vagyunk, mint (ahogy) a költőitek közül is mond(ot)ták némelyek: mert az Ő ivadéka (nemzetsége) vagyunk.
29 Ha tehát az Isten nemzetsége (ivadékai) vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz vagy kőhöz, emberi művészet és elgondolás alkotásához az istenség hasonló.
30 A tudatlanság idejét ugyan elnézi az Isten, de most tudomására hozza az embereknek, mindenkinek, mindenütt, hogy gondolkozásmódot változtassanak (bensőleg megjavuljanak),
31 mivelhogy rendelt egy napot, amelyen meg fogja ítélni a lakott földkerekséget igazságosságban egy férfi(ú) által, Akit arra rendelt (kijelölt) és hitet nyújtott mindenkinek azáltal, hogy feltámasztotta Őt a halálból.
32 Amikor pedig a halottak feltámadását hallották, néhányan kigúnyolták, mások pedig (ezt) mondták: majd meghallgatunk téged erről újra.
33 így Pál eltávozott körükből.
34 Néhány férfi pedig csatlakozott (ragaszkodott) hozzá, hívők lettek, köztük volt az aeropagita Dénes is, és egy Damaris nevű asszony és velük együtt másegyebek.