1Ezek után pedig Pál eltávozott Athénből, elment Korintusba.
2és amikor egy Akvilla nevű pontusi származású zsidóra talált, aki nemrég jött Itáliából és feleségére Priscillára, mivelhogy Klaudiusz elrendelte, hogy távozzanak a zsidók mind Rómából, hozzájuk ment
3és mivel ugyanaz a mestersége volt, náluk maradt és dolgozott, mert sátorcsinálók voltak mesterségre nézve,
4minden szombaton pedig vitatkozott a zsinagógában, igyekezett meggyőzni (rábeszélni) a zsidókat és a görögöket (helléneket).
5Amint pedig megérkezett (lejött) Makedóniából Szilás és Timóteus, teljesen az Igének szentelte magát Pál, tanúbizonyságot tett (bizonyítgatta) a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
6De amikor azok ellenszegültek és gyalázkodtak (káromkodtak), kirázta a ruháját, így szólt hozzájuk: a véretek a fejetekre! én tiszta vagyok, mostantól fogva a (nem zsidó) nemzetekhez megyek
7és elment onnan, és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába ment, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával.
8Kriszpusz pedig a zsinagóga elöljárója hitt az Úrnak (hívő lett) az egész házával együtt és a korintusiak közül is sok hallgató hitt és (víz)bemerítkezett.
9(Ezt) mondta pedig az Úr éjszaka lát(om)ásban Pálnak: ne(hogy) félj, hanem szólj és ne(hogy) hallgass!
10mivelhogy én vagyok veled, és senki sem fog rád támadni, hogy neked ártson (bántson), mert sok népem van nekem ebben a városban.
11Letelepedett pedig egy esztendeig és hat hónapig: tanította köztük az Isten Igéjét.
12Amikor pedig Gallió Akhája helytartója volt, a zsidók egyetértve (hasonló indulattal) rátámadtak Pálra és törvényszék (bírói emelvény) elé hurcolták (vezették),
13(azt) mondták, hogy ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket.
14Amikor pedig Pál felnyitni készült a száját, Gallió szólt a zsidókhoz: ha valóban volna valami jogtalanság (igazságtalanság) vagy gonosztett (csínytett), ó zsidók, annak rendje szerint fogadnálak titeket,
15de ha egy szóról és nevekről és a ti törvényetekről van vita, magatok lássátok, ítélőbíró én ezekben nem szándékozom lenni
16és elűzte őket a bírói (széke) emelvénye elől.
17Erre a görögök mind megragadták Szoszthenészt, a zsinagóga elöljáróját, megverték a bírói szék (emelvény) előtt, Gallió nem is törődött velük.
18Pál pedig még ott maradt elég sok ideig, majd a testvérektől elbúcsúzott, elhajózott Szíriába - vele együtt Akvilla és Priscilla is -, miután megnyiratta Kenkreában a fejét, mert (ima)fogadalma volt,
19eljutott pedig Efézusba és őket otthagyta, őmaga pedig bement a zsinagógába, vitába szállt a zsidókkal.
20Kérték pedig őt, hogy huzamosabb (több) ideig maradjon, nem egyezett bele (nem bólintott rá),
21hanem elbúcsúzott és (ezt) mondta: ismét visszatérek (visszakanyarodok) hozzátok, ha az Isten akarja. Útrakelt (elhajózott) Efézusból,
22és lement (leért) Cezáreába, felment, és üdvözölte a (kihívott) gyülekezetet (eklézsiát), majd lement Antiókhiába,
23és miután egy időt ott töltött, elment (útra indult), átjárta sorban Galácia vidékét (térségét) és Frigiát és a tanítványokat mind megerősítette (szilárdította).
24Egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású az Igében jártas férfiú eljutott Efézusba, (hatalmas képessége) jártassága volt az írásokban.
25ez ki volt oktatva az Úr útjára, és buzgó szellemmel szólta és pontosan tanította a Jézus felőli dolgokat, de csak (egyedül) a János bemerítését ismerte,
26ez is elkezdett bátran beszélni a zsinagógában, meghallgatta pedig Akvilla és Priscilla, magukhoz vették és pontosabban kifejtették neki az Úr útját.
27Mivel pedig Akhájába szándékozott átmenni, bíztatták (buzdították) a testvérek, írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be (lássák vendégül), amikor odaérkezett nagy segítségükre volt azoknak, akik hívőkké lettek a kegyelem által,
28mert hatékonyan megcáfolta a zsidókat nyilvánosan, kimutatta az írásokon keresztül, hogy Jézus a Krisztus (a Felkent).