1Történt pedig azonközben, amikor Apollós Korintusban volt, hogy Pál a felföldön (felsőbb részeken) átjőve, megérkezett Efézusba és amikor talált néhány tanítványt,
2így szólt hozzájuk: a Szent Szellemet megkaptátok-e amikor hívők (hívekké) lettetek? Azok pedig (így szóltak) hozzá: De még azt sem hallottuk, Szent Szellem van-e?
3és (ezt) mondta: Hát mibe merítkeztetek be? Azok pedig ezt mondták: a János (víz)bemerítésébe.
4(Ezt) mondta pedig Pál: János a gondolkozásmód-megváltozás (észretérés) bemerítésével merített (víz)be, de a népnek megmondta, hogy Abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban!
5Amikor pedig (ezeket) hallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevében,
6és rájuk tette Pál kezeit, a Szent Szellem lejött rájuk és szóltak nyelveken, és prófétáltak.
7Voltak pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten,
8bement pedig a zsinagógába, bátran beszélt három hónapon (át), vitatkozott, meg is győzte őket az Isten királyi uralma felől,
9de amikor egyesek megkeményítették magukat és nem engedtek, rosszat mondtak, gyalázták az Úr útját (az utat) a sokaság előtt, eltávozott tőlük, elkülönítette (különválasztotta) a tanítványokat, naponta értekezett (vitázott) egy bizonyos Türannosz iskolájában,
10ez pedig két esztendeig tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, hallották az Úr szavát, zsidók és görögök (hellének).
11Sőt rendkívüli csodákat (hatóerőket) tett az Isten a Pál kezei által,
12úgy, hogy a betegekre (gyengélkedőkre) is elvitték a testéről (puszta bőréről) a keszkenőket vagy kötényeket és elhagyták őket a betegségek (nyavalyák) és a gonosz szellemek kimentek belőlük.
13Megkísérelték pedig némely kóbor(ló), körüljár(kál)ó zsidó ördögűzők lehívni az Úr Jézus nevét azokra, akikben gonosz szellemek voltak, (ezt) mondták: esküvel kényszerítünk titeket a Jézusra, akit Pál (hirnökként) hirdet,
14voltak pedig némelyek, Szkévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt tették.
15A gonosz szellem pedig válaszolt, (ezt) mondta: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?
16és rájuk ugrott az az ember, akiben a gonosz szellem volt, legyűrte mindkettőt, annyira erőt vett rajtuk, hogy mezítelenül és megsebesülve menekültek ki abból a házból.
17Ez pedig tudtára lett mindenkinek, zsidóknak és görögöknek (helléneknek), akik Efézusban laktak (és) félelem szállt mindnyájukra és magasztalták az Úr Jézus nevét,
18sokan pedig akik (már régebben) hívők lettek, eljöttek, megvallották és hírül adták tetteiket,
19elég sokan pedig azok közül akik rendkívüli dolgokat gyakoroltak, összehordták a könyveket, elégették mindenki szeme láttára és összeszámolták azok árát és ötvenezer ezüstnek találták.
20így az Úr erőkifejtése által az Ige növekedett és hatásosnak bizonyult.
21Amikor pedig ezek elteltek (megtörténtek), Pál föltette magában Szellemben indíttatva, hogy Makedónián és Akháján áthaladva megy Jeruzsálembe, ezt mondta: ottlétem után meg kell Rómát is lát(ogat)nom.
22Elküldve pedig Makedóniába kettőt azok közül, akik neki (diakónusként) szolgáltak, Timóteust és Erastoszt, ő maga várt még egy ideig Ázsiában.
23Támadt pedig abban az időszakban nem csekély zavargás az Út (Úr útja) miatt,
24mert egy Demetriosz (Demeter) nevű ezüstműves, aki ezüst Artemisz-templomokat csinált, a (művész)mestereknek nem csekély (keresetet) jövedelmet szerzett (juttatott),
25összegyűjtötte az ilyesmivel foglalkozó dolgozókat (munkásokat), (ezt) mondta: férfiak, tudjátok, hogy ebből a munká(lkodás)ból van a mi jólétünk,
26és látjátok és halljátok, hogy nemcsak Efézusban, hanem majdnem mind(enütt) Ázsiában ez a Pál rábeszélt, félrevezetett elég sok (nép)tömeget, (ezt) mondva, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk (kezek által lettek),
27de nem csak ez a veszély fenyeget, hogy szakmánk tönkremegy (csődbejut), hanem a mi nagy istennőnknek, Artemisznek szentélyét semmibe veszik, odavész a nagysága is, akit az egész Ázsia és a földkereksége tisztel.
28Amikor (ezt) hallották, haragos indulattal megtelve kiáltozták, (ezt) mondták: nagy az efézusiak Artemisze!
29És megtelt a város zűrzavarral, egy indulattal a színházba rohantak, magukkal ragadva (hurcolva) a makedón(iai) Gájoszt és Arisztarkhoszt, Pál útitársait.
30Pál pedig a köznép közé szándékozott menni, de nem engedték a tanítványok,
31de néhányan az ázsiai vezető emberek közül, akik barátai voltak, küldtek hozzá, kérték, nehogy elmenjen a színházba.
32Tehát ki egyet, ki mást kiabált, mert a népgyűlés összezavarodott és a többség nem tudta, miért (mi miatt) jöttek össze.
33A (nép)tömegből pedig előállították Alekszandroszt (Sándort), akit a zsidók előretuszkoltak, Alekszandrosz (Sándor) pedig intett a kezével, védekezni akart a köznép előtt,
34de amikor észrevették, hogy zsidó, egy(etlen) hangként tört elő mindenkiből, mintegy két órán át kiáltozták: nagy az efézusiak Artemisze!
35Lecsendesítette pedig a jegyző a (nép)tömeget, ezt állította: Efézusi férfiak, ugyan ki az az ember, aki ne tudná, hogy Efézus városa a nagy istennő Artemisz templomának és a Zeustól hullott (esett) képének (képmásának) őrizője (őre)?
36Mivel tehát ezeknek senki ellene nem szólhat, meg kell nyugodnotok, és semmit elhamarkodva ne tegyetek,
37mert ide hoztátok (vezettétek) ezeket a férfiakat, akik nem templomrablók, sem istennőnket nem káromolták.
38Ha tehát Demetriosznak és a vele tartó mesterembernek valaki ellen valami panasza van, vannak törvénynapok, és helytartók, pereljék (vádolják) be egymást,
39ha pedig még több kívánságotok (keresetetek) van, a törvényes népgyűlésen el lehet intézni,
40mert annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogy lázadással (felkeléssel) bevádolnak a mai napért és nincs semmi érvünk, amellyel számot tudnánk adni ezért a csődületért, és ezeket elmondva feloszlatta a gyűlést (gyülekezetet).
41- - -