1Miután pedig megszűnt a zavargás (a csődület), Pál magához hívatta a tanítványokat, és bátorította (buzdította, intette) őket és elköszönt tőlük, elindult, hogy Makedóniába menjen,
2ezután pedig átment azokon a részeken és buzdította őket sok Igével, (szóval), Görögországba (Hellászba) ér(kezet)t,
3ott töltött három hónapot, mivel cselvetés készült ellene a zsidók részéről, amint hajón szándékozott indulni Szíriába, azért úgy döntött, hogy Makedónián át tér vissza.
4Vele ment (elkísérte) pedig Ázsiáig Szópáter a bereai Pürrosz fia, a tesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundosz, és a derbei Gájosz és Timótheus, ázsiaiak pedig Tükhikosz és Tromphimosz,
5ezek előrementek, megvártak minket Tróászban,
6mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kihajóztunk Filippiből és hozzájuk érkeztünk Tróászba öt nap múlva, ahol hét napot töltöttünk.
7A szombatoknak (a hét) első napján egybegyűltek a kenyér megtörésére, Pál fejtegetést tartott nekik, mert másnap indulni szándékozott, és elnyújtotta az Igét (a szót) éjfélig.
8volt pedig elég sok mécs (lámpa) a felsőszobában, ahol összgyül(ekez)tünk,
9ült pedig egy Eütüchosz nevű ifjú az ablaknál, mély álomba merülve, amikor Pál tovább fejtegetett, az álom úgy elnyomta, hogy leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték (emelték) fel.
10De Pál lement, ráborult és átölelte (körül karolta) és ezt mondta: nehogy nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van!
11fölment pedig és megtörte a kenyeret, és jóízűen evett, elég sokáig, egészen virradatig elbeszélgetett, úgy indult el,
12felvezették pedig a fiút élve és mérhetetlenül megvigasztalódtak.
13Mi pedig előre mentünk a hajóra, Asszoszba hajóztunk, ott szándékoztunk felvenni Pált, mert így rendelkezett; őmaga gyalog szándékozik menni.
14Amint pedig Asszoszban találkozott velünk, felvettük őt és Mitilénébe ér(kez)tünk,
15onnan elhajóztunk, másnap eljutottunk Khiosz elé, a következő napon pedig átkeltünk Számoszba, majd a rákövetkező nap megérkeztünk Milétoszba.
16Mert úgy döntött Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy így ne veszítsen időt Ázsiában, mert sietett, hogy ha lehetne pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
17Milétoszból pedig Efézusba küldött, magához hivatta a gyülekezet véneit (az eklézsia presbitereit).
18Amikor pedig megérkeztek hozzá (ezt) mondta nekik: ti tudjátok az első naptól fogva, melyen Ázsiába léptem, hogyan voltam veletek, minden időmmel,
19(rab)szolgáltam az Úrnak minden alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amelyek a zsidók csel vetései folytán estek rajtam,
20amint semmit sem húzódoztam attól, ami hasznothozó, hogy hirdessem nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
21tanú(bizony)ságot tettem zsidóknak és görögöknek egyaránt az Istenbe irányuló gondolkozásmód megváltozása és a mi Urunk Jézusba vetett hithűség mellett.
22És most lám! Én a Szellemhez kötve megyek Jeruzsálembe és hogy mik várnak ott rám (netán) nem is tudom,
23kivéve, hogy a Szent Szellem városonként arról tesz tanú(bizony)ságot nekem, ezt mondja, hogy bilincsek és nyomorúság várnak rám,
24de semmibe sem veszem, lelkem sem drága nekem, csakhogy bevégezzem a pályafutásomat és a (diakóniai) szolgálatot, amelyet vettem (kaptam) az Úr Jézus Krisztustól, hogy tanú(bizony)ságot tegyek az Isten kegyelmének örömüzenetéről (evangéliumáról),
25és most íme! én tudom, hogy többé nem látjátok az én orcámat, senki közületek, akik közt a királyságot hirdetve jártam,
26ezért tanú(bizony)ságot teszek nektek a mai napon, hogy tiszta vagyok mindenkinek a vérétől,
27mert nem húzódoztam, hogy hirdessem az Isten minden tanácsát (végzését) néktek.
28Ügyeljetek magatokra és a nyájra mind, amelyben titeket a Szent Szellem felügyelőkül helyezett, hogy pásztoroljátok az Isten (kihívott) gyülekezetét, amelyet saját vére által szerzett meg magának,
29én tudom, hogy bejönnek az én eltávozásom után ragadozó farkasok közétek, akik nem kímélik a nyájat.
30Közületek is támadnak férfiak, akik fonák (átfordított) dolgokat szólnak, hogy elvonják (elhúzzák) a tanítványokat maguk után,
31azért legyetek éberek (virrasszatok), emlékezzetek meg, hogy három éven át éjjel és nappal nem szűntem meg könnyekkel figyelmeztetni (inteni) mindegyikteket,
32és most ajánllak (odateszlek, odahelyezlek) titeket az Úrnak és kegyelme Igéjének (szavának), amely képes felépíteni titeket és megadni az osztályrészt mindazok között, akik meg vannak szentelve,
33ezüstjét vagy aranyát vagy ruházatát senkinek nem kívántam,
34magatok tudjátok, hogy amikre szükségem volt nekem és a velem lévőknek, ezek a kezek szolgáltak meg.
35Mindenestül (mindezeket) megmutattam nektek, hogy így fáradozva kell támaszukra lenni a gyengé(lkedő)knek, megemlékezni az Úr Jézus Igéjéről (szavairól), mivelhogy Őmaga mondta: nagyobb boldogság inkább adni, mint elfogadni (kapni),
36és amikor ezeket mondta, térdre esve mindnyájukkal együtt imádkozott,
37de nagy sírásra fakadtak mind, és Pál nyakába borultak, összecsókolgatták
38leginkább azon a szaván keseregtek (az a szava fájt), amellyel (ezt) mondta, hogy többet nem fogják orcáját viszontlátni, elkísérték pedig őt a hajóhoz.