1Eljutott pedig Derbébe és Lisztrába is és lám! volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő (hithű) zsidó asszonynak, de görög (hellén) apának a fia,
2akiről jó tanú(bizony)ságot tettek a Lisztrában és Ikoniumban levő testvérek.
3Pál (azt) akarta, hogy vele együtt (útitársul) menjen és azért fogta őt, és körülmetélte a zsidókért, akik azokon a helyeken voltak, mert tudták mindnyájan, hogy az apja görög (hellén) volt.
4Amint pedig sorra járták a városokat, meghagyták (lelkükre kötötték), hogy tartsák meg a határozatokat, amelyeket hoztak (elrendeltek) az apostolok és presbiterek (elöljárók) Jeruzsálemben.
5A (kihívott) gyülekezetek tehát megszilárdultak a hithűségben és gyarapodtak számban napról-napra (naponként).
6Azután pedig átmentek Frigián és Galácia területén, mert visszatartotta (eltiltotta, akadályozta) őket a Szent Szellem attól, hogy szólják az Igét, Ázsiában,
7amikor pedig Misziába ér(kez)tek, megkísérelték (megpróbálták), hogy Bithiniába menjenek, de nem engedte (eresztette) őket a Jézus Szelleme,
8elmentek pedig Miszia mellett és lementek Troásba
9és egy éjszakán Pálnak látomás jelent meg (lett láthatóvá). Egy makedón férfi állt előtte és segítségét kérte és (ezt) mondta: Gyere át Makedóniába, segíts rajtunk.
10Amint pedig e látomást látta, mindjárt rajta voltunk (igyekeztünk) mindnyájan, hogy útrakeljünk Makedóniába, megértettük (biztosak voltunk benne), hogy odahívott minket az Isten, hirdetni az örömüzenetet nekik.
11Elhajóztunk pedig Troástól, egyenesen Szamotrákiába tartottunk, másnap pedig Neápoliszba,
12onnan Filippibe, amely Makedónia e részének első városa, egy római település (kolónia, gyarmat). Ebben a városban pedig eltöltöttünk néhány napot.
13A szombatok napján kimentünk a városkapun kívül egy folyó mellé, ahol gondoltuk, hogy imádkozás van és leültünk, szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.
14és egy asszony, Lidia nevű bíborárus Tiatira városából, az istentisztelő, hallgatott (figyelt). Az Úr felnyitotta a szívét, hogy odafigyeljen azokra, amiket szólt Pál.
15Amint pedig (vízbe)bemerítkezett ő és háza(népe), meghívott minket, (ezt) mondta: ha hithűnek ítéltetek engem az Úrhoz, jertek be a házamba és maradjatok, és erővel rá is vett minket (kényszerített).
16Történt pedig, amikor imádkozásra mentünk, hogy egy szolgálóleánnyal találkoztunk, akiben jós szellem volt, aki sok jövedelmet szerzett (hasznot hajtott) urainak jóslással
17ez nyomonkövetve Pált és minket, kiabált, ezt mondta: Ezek az emberek a magasságos Isten rabszolgái, akik hirdetik nektek az üdvösség (a megmentés) útját.
18Ezt pedig sok napon át tette, megneheztelt pedig Pál és hátrafordult és (ezt) mondta a szellemnek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belőle! Ki is ment abban az órában.
19látva pedig annak az urai, hogy odavan a keresetük remény(ség)e, megragadták Pált és Szilást, a vásártérre (piactérre) hurcolták őket az elöljárók elé,
20és elővezették őket a hadbíróság elé, (ezt) mondták: Ezek az emberek felzavarják (megzavarják) a mi városunkat, zsidók,
21és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nincs megengedve nekünk, hogy elfogadjuk, se az, hogy megtegyük, kik rómaiak vagyunk.
22és velük együtt rájuk támadt a tömeg és a hadbírák letépték róluk felsőruháikat, elrendelték, hogy vesszőzzék meg őket
23sok ütést mértek rájuk, (és) börtönbe (őrizetbe) vetették, megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan (biztonságban) tartsa őket.
24Az, aki ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és lábaikat beleszorította a (fa)kalodába.
25Éjféltájban pedig Pál és Szilás imádkoztak és dicséretet (dicséneket) énekeltek az Istennek, a foglyok pedig hallgatták őket.
26de hirtelen nagy földrengés lett, úgyhogy meginogtak a börtön alapfalai, felnyíltak pedig tüstént az ajtók mind és mindnyájuknak a bilincsei lehullottak.
27Felriadt pedig álmából a börtönőr és meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta (kivonta) harcikardját, szándékában állt megölni magát, mert azt gondolta, megszöktek (kimenekültek) a foglyok.
28Pál pedig rákiáltott, nagy hangon (fenszóval) ezt mondta: nehogy valami rosszat tégy magadban, mert mind(nyájan) itt vagyunk!
29Az pedig fény(eke)t (világosságot) kért, berohant (beugrott) és (félelemtől) remegve Pál és Szilás elé borult,
30és kivezette őket, (ezt) mondta: Uraim, mit kell tennem (azért), hogy üdvözüljek (megmeneküljek)?
31azok pedig (ezt) mondták: higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz (megmenekülsz) te is, házad (népe) is.
32és szólták neki az Úr Igéjét és mindazoknak, akik a házában voltak,
33és magához vette őket az éjszakának abban az órájában, kimosta (ütés okozta) sebeiket és (víz)bemerítkezett ő maga és övéi mind rögtön
34felvezette aztán őket a házba (otthonába), asztalt terített és ujjongott (örvendezett) házanépével együtt, hogy híve lett Istennek.
35Amikor pedig nappal lett, elküldték a hadbírák a (botos)szolgákat, ezt mondták: Engedd szabadon (bocsásd el) azokat az embereket.
36Hírül adta pedig a börtönőr ezeket a szavakat Pálnak, hogy: elküldtek ide lovast a hadbírák, hogy engedjelek szabadon titeket, most tehát menjetek ki, távozzatok békében.
37Pál pedig így szólt hozzájuk: megvertek minket nyilvánosan ítélet nélkül, noha római emberek vagyunk, bevetettek a börtönbe és most titokban (alattomban) kidobnak, kihaj(í)tanak bennünket. Azt már nem, hanem jöjjenek, ők maguk vezessenek ki minket.
38Hírül adták pedig a (had)bíráknak a szolgák ezeket a beszédeket. Azok megijedtek amikor hallották, hogy rómaiak,
39és odajöttek, bocsánatot kértek tőlük és kikísérték, kérték, hogy távozzanak a városból.
40Amikor pedig kijöttek a börtönből, betértek Lidiához, és meglát(ogat)va bátorították (vigasztalták) a testvéreket és útrakeltek.