Acts 15
1 Néhányan lejöttek Júdeából és így tanították a testvéreket: hogy ha (netán) körül nem metélkedtek - Mózes által rendelt szokás szerint - nem üdvözülhettek.
2 Mivel emiatt nem kis zendülése és cívódása lett Pálnak és Barnabásnak ellenük, elrendelték, hogy Pál és Barnabás és néhányan mások (közülük) menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe ebben a vitás ügyben (e kérdésben).
3 Ők tehát miután a gyülekezet elkísérte őket egy darabig, átmentek Fönícián és Szamarián, részletesen elbeszélték a nemzetek(beliek) Istenhez odafordulását és nagy örömet szereztek az összes testvéreknek.
4 Amikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet, az apostolok és a vének barátságosan (szívesen) fogadták őket és elbeszélték, (hírül adták, beszámoltak) mily nagyokat tett az Isten velük.
5 Felálltak pedig néhányan azok közül, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, ezt mondták: körül kell metélni őket és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6 Összegyűltek azért az apostolok és a vének, hogy e dolognak utána nézzenek.
7 Miután pedig sok vita(tkozás) támadt, felállt Péter és így szólt hozzájuk: férfiak, testvérek, ti tudjátok, (járatosak vagytok), hogy a kezdetbenlevő (régmúlt) napok óta közületek kiválasztott az Isten, hogy az én számból (számon át) hallják a nemzet(beli)ek az örömüzenet Igéjét (evangélium szavát) és hívőkké legyenek (higgyenek),
8 és a szíveteket ismerő Isten tanú(bizony)ságot tett mellettük, mert megadta nekik a Szent Szellemet, ahogy nekünk is
9 és semmi különbséget nem tett köztünk és köztük, amikor hittel megtisztította szívüket,
10 most tehát miért kísértitek (teszitek próbára) az Istent, hogy oly igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elhordozni?
11 de az Úr Jézus kegyelme által hisszük, hogy üdvözülünk, ahogyan azok is,
12 elhallgatott pedig a sokaság mind és hallgatták Barnabást és Pált, amint részletesen elbeszélték (kifejtették), mily nagy jeleket és csodákat tett az Isten a nemzet(beli)ek közt általuk,
13 miután pedig ők elhallgattak, Jakab válaszolt, ezt mondta: Férfiak, testvérek, hallgassatok rám,
14 Simon elbeszélte miként gondoskodott az Isten először, hogy a nemzetek közül (nemzetekből) népet szerezzen az Ő nevének,
15 és ezzel összhangban vannak (megegyeznek) a próféták szavai, amint meg van írva:
16 Ezek után visszatérek, és felépítem újra Dávid leomlott (bedőlt) sátorát és az omladékait helyrehozom és újból felállítom,
17 hogy a többi ember is keresse az Urat és a nemzetek mind amelyekre segítségül hívják a nevemet. (Ezt) mondja az Úr, meg is teszi ezeket,
18 amik ismeretesek a világkorszak óta,
19 ezért én úgy vélem (ítélem), nem kell háborgatni (bolygatni) azokat, akik a nemzetekből tértek meg (fordultak) az Istenhez,
20 hanem írjuk meg levélben nekik, hogy tartózkodjanak (őrizkedjenek) a bálványok okozta beszennyeződéstől, és a cédaságtól, a megfulladt (megfojtott) állattól és a vértói,
21 mert Mózesnek kezdettől fogva, nemzedékek óta városonként megvannak a hírnökként a hirdetői a zsinagógákban, minden szombaton felolvassák.
22 Akkor jónak tetszett az apostoloknak és az elöljáróknak (véneknek, presbitereknek) az egész gyülekezettel együtt, hogy kiválasztott férfiakat küldjenek maguk közül Antiókhiába Pállal és Barnabással együtt, Júdást, akit melléknevén Barsabbásnak hívnak, és Szilást, akik vezető (szerepet vivő) férfiak voltak a testvérek között,
23 ezt írták kezük által: Az apostolok (kiküldöttek) és elöljárók (presbiterek), (mint) testvérek az Antiókhiában és Szíriában és Kilikiában levő testvéreknek, akik a nemzetek közül valók, (üdvözletüket küldik) örüljetek!
24 mivelhogy hallottuk, hogy némelyek közülünk megzavartak titeket, szavaikkal feldúlták lelke(i)teket, akik tőlünk megbízást nem kaptak,
25 jónak láttuk, miután egy értelemmel (hasonló indítással, közmegegyezéssel) elhatároztuk, hogy kiválasztott férfiakat küldünk hozzátok, a mi szeretteinkkel együtt Barnabással és Pállal,
26 oly emberekkel, akik az életüket (oda) szentelték (lelküket adták) a mi Urunk Jézus Krisztus nevének szolgálatára (nevéért),
27 elküldtük tehát Júdást és Szilást, (hogy) ők maguk is majd (élő)szóval elmondják (hírüladják) ugyanezeket,
28 mert tetszett a Szent Szellemnek, és nekünk is, hogy semmi több terhet ne rakjunk (vessünk) rátok, mint e szükségeseket:
29 hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott hústól és a vértől és a fúlvaholt (fojtott) állattól és a cédaságtól, amelyektől ha óvakodtok, jól teszitek (jól jártok el). Jó egészséget!
30 Amint tehát elbocsátották őket, lementek Antiókhiába, és összegyűjtötték a sokaságot, átadták a levelet.
31 Amikor pedig elolvasták, örültek a vigasztalásnak (buzdításnak).
32 Júdás pedig és Szilás, mivel ők is (szintén) próféták voltak, sok Igével segítséget nyújtottak a testvéreknek (intettek) és erősítették (megszilárdították) őket.
33 Miután pedig egy bizonyos időt eltöltöttek, elbocsátották őket a testvérek békességgel az apostolokhoz.
34 (de Szilásnak tetszett ott maradni).
35 Pál pedig és Barnabás Antiókhiában időzött, tanítottak és örömhírként (örömüzenetként) hirdették sok másfélékkel is az Úrnak Igéjét.
36 Egy néhány nap múlva pedig így szólt Barnabáshoz Pál: térjünk (forduljunk) vissza, látogassuk meg a testvéreket minden városban, ahol hirdettük az Úr Igéjét, hogy s mint vannak.
37 Barnabás pedig azt tanácsolta, vigyék magukkal együtt Jánost is, akit Márknak hívtak.
38 Pál pedig azt tartotta helyesnek (méltónak), hogy aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva és nem ment velük együtt a munkába, ne vigyék magukkal,
39 ebből pedig nézeteltérés (kiéleződés) lett úgyannyira, hogy elváltak (különváltak) egymástól, Barnabás magához vette Márkot, elhajózott Küproszba (Ciprusba),
40 Pál pedig Szilást választotta társul, útrakelt miután az Úr kegyelmébe ajánlották (bízták, átadták) a testvérek.
41 Bejárta pedig Szíriát és Kilikiát, megszilárdította a (kihívott) gyülekezeteket.