1Néhányan lejöttek Júdeából és így tanították a testvéreket: hogy ha (netán) körül nem metélkedtek - Mózes által rendelt szokás szerint - nem üdvözülhettek.
2Mivel emiatt nem kis zendülése és cívódása lett Pálnak és Barnabásnak ellenük, elrendelték, hogy Pál és Barnabás és néhányan mások (közülük) menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe ebben a vitás ügyben (e kérdésben).
3Ők tehát miután a gyülekezet elkísérte őket egy darabig, átmentek Fönícián és Szamarián, részletesen elbeszélték a nemzetek(beliek) Istenhez odafordulását és nagy örömet szereztek az összes testvéreknek.
4Amikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet, az apostolok és a vének barátságosan (szívesen) fogadták őket és elbeszélték, (hírül adták, beszámoltak) mily nagyokat tett az Isten velük.
5Felálltak pedig néhányan azok közül, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, ezt mondták: körül kell metélni őket és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6Összegyűltek azért az apostolok és a vének, hogy e dolognak utána nézzenek.
7Miután pedig sok vita(tkozás) támadt, felállt Péter és így szólt hozzájuk: férfiak, testvérek, ti tudjátok, (járatosak vagytok), hogy a kezdetbenlevő (régmúlt) napok óta közületek kiválasztott az Isten, hogy az én számból (számon át) hallják a nemzet(beli)ek az örömüzenet Igéjét (evangélium szavát) és hívőkké legyenek (higgyenek),
8és a szíveteket ismerő Isten tanú(bizony)ságot tett mellettük, mert megadta nekik a Szent Szellemet, ahogy nekünk is
9és semmi különbséget nem tett köztünk és köztük, amikor hittel megtisztította szívüket,
10most tehát miért kísértitek (teszitek próbára) az Istent, hogy oly igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elhordozni?
11de az Úr Jézus kegyelme által hisszük, hogy üdvözülünk, ahogyan azok is,
12elhallgatott pedig a sokaság mind és hallgatták Barnabást és Pált, amint részletesen elbeszélték (kifejtették), mily nagy jeleket és csodákat tett az Isten a nemzet(beli)ek közt általuk,
13miután pedig ők elhallgattak, Jakab válaszolt, ezt mondta: Férfiak, testvérek, hallgassatok rám,
14Simon elbeszélte miként gondoskodott az Isten először, hogy a nemzetek közül (nemzetekből) népet szerezzen az Ő nevének,
15és ezzel összhangban vannak (megegyeznek) a próféták szavai, amint meg van írva:
16Ezek után visszatérek, és felépítem újra Dávid leomlott (bedőlt) sátorát és az omladékait helyrehozom és újból felállítom,
17hogy a többi ember is keresse az Urat és a nemzetek mind amelyekre segítségül hívják a nevemet. (Ezt) mondja az Úr, meg is teszi ezeket,
18amik ismeretesek a világkorszak óta,
19ezért én úgy vélem (ítélem), nem kell háborgatni (bolygatni) azokat, akik a nemzetekből tértek meg (fordultak) az Istenhez,
20hanem írjuk meg levélben nekik, hogy tartózkodjanak (őrizkedjenek) a bálványok okozta beszennyeződéstől, és a cédaságtól, a megfulladt (megfojtott) állattól és a vértói,
21mert Mózesnek kezdettől fogva, nemzedékek óta városonként megvannak a hírnökként a hirdetői a zsinagógákban, minden szombaton felolvassák.
22Akkor jónak tetszett az apostoloknak és az elöljáróknak (véneknek, presbitereknek) az egész gyülekezettel együtt, hogy kiválasztott férfiakat küldjenek maguk közül Antiókhiába Pállal és Barnabással együtt, Júdást, akit melléknevén Barsabbásnak hívnak, és Szilást, akik vezető (szerepet vivő) férfiak voltak a testvérek között,
23ezt írták kezük által: Az apostolok (kiküldöttek) és elöljárók (presbiterek), (mint) testvérek az Antiókhiában és Szíriában és Kilikiában levő testvéreknek, akik a nemzetek közül valók, (üdvözletüket küldik) örüljetek!
24mivelhogy hallottuk, hogy némelyek közülünk megzavartak titeket, szavaikkal feldúlták lelke(i)teket, akik tőlünk megbízást nem kaptak,
25jónak láttuk, miután egy értelemmel (hasonló indítással, közmegegyezéssel) elhatároztuk, hogy kiválasztott férfiakat küldünk hozzátok, a mi szeretteinkkel együtt Barnabással és Pállal,
26oly emberekkel, akik az életüket (oda) szentelték (lelküket adták) a mi Urunk Jézus Krisztus nevének szolgálatára (nevéért),
27elküldtük tehát Júdást és Szilást, (hogy) ők maguk is majd (élő)szóval elmondják (hírüladják) ugyanezeket,
28mert tetszett a Szent Szellemnek, és nekünk is, hogy semmi több terhet ne rakjunk (vessünk) rátok, mint e szükségeseket:
29hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott hústól és a vértől és a fúlvaholt (fojtott) állattól és a cédaságtól, amelyektől ha óvakodtok, jól teszitek (jól jártok el). Jó egészséget!
30Amint tehát elbocsátották őket, lementek Antiókhiába, és összegyűjtötték a sokaságot, átadták a levelet.
31Amikor pedig elolvasták, örültek a vigasztalásnak (buzdításnak).
32Júdás pedig és Szilás, mivel ők is (szintén) próféták voltak, sok Igével segítséget nyújtottak a testvéreknek (intettek) és erősítették (megszilárdították) őket.
33Miután pedig egy bizonyos időt eltöltöttek, elbocsátották őket a testvérek békességgel az apostolokhoz.
34(de Szilásnak tetszett ott maradni).
35Pál pedig és Barnabás Antiókhiában időzött, tanítottak és örömhírként (örömüzenetként) hirdették sok másfélékkel is az Úrnak Igéjét.
36Egy néhány nap múlva pedig így szólt Barnabáshoz Pál: térjünk (forduljunk) vissza, látogassuk meg a testvéreket minden városban, ahol hirdettük az Úr Igéjét, hogy s mint vannak.
37Barnabás pedig azt tanácsolta, vigyék magukkal együtt Jánost is, akit Márknak hívtak.
38Pál pedig azt tartotta helyesnek (méltónak), hogy aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva és nem ment velük együtt a munkába, ne vigyék magukkal,
39ebből pedig nézeteltérés (kiéleződés) lett úgyannyira, hogy elváltak (különváltak) egymástól, Barnabás magához vette Márkot, elhajózott Küproszba (Ciprusba),
40Pál pedig Szilást választotta társul, útrakelt miután az Úr kegyelmébe ajánlották (bízták, átadták) a testvérek.
41Bejárta pedig Szíriát és Kilikiát, megszilárdította a (kihívott) gyülekezeteket.