1Ugyanúgy történt pedig Ikóniumban: bementek a zsidók zsinagógájába és úgy szóltak, hogy hívővé lett a zsidóknak is, helléneknek is nagy sokasága,
2azok a zsidók pedig, akik engedetlenek voltak, felindították és rosszra ingerelték a nemzet(beli)ek lelkét a testvérek ellen.
3Elég sok időt töltöttek tehát ott, merészen szóltak az Úrról, aki tanú(bizony)ságot tett kegyelmének Igéje mellett, és megadta, hogy jelek és csodák legyenek a kezeik által.
4Ketté (meg-)oszlott pedig a város sokasága és némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal voltak együtt.
5Amikor pedig a nemzetbeliek és a zsidók a vezetőikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket,
6ők értesültek róla (megtudták) és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába és Derbébe és környékükre
7és ott hirdették az evangéliumot (örömüzenetet)
8és Lisztrában ült egy lábaival tehetetlen (béna) férfi, aki sánta volt anyja méhétől fogva, (születése óta), aki soha egy lépést sem járt
9ez hallgatta, amikor Pál szólt, aki rászegezte tekintetét és észrevette (látta), hogy meg van a hite a gyógyulásához (megmentéséhez),
10(ezt) mondta nagy hangon: állj rá a lábaidra egyenesen! és talpraugrott és körüljárt-kelt,
11a néptömeg pedig látva, mit tett Pál, felemelte hangját likaóni nyelven mondta: az istenek emberekhez hasonlóvá válva (téve) lejöttek hozzánk,
12elnevezték pedig Barnabást Zeusnak, Pált pedig Hermésznek, mivelhogy ő vitte a szót (ő volt a szóvivő)
13A város előtt álló Zeus-templom papja pedig bikákat és virágfüzéreket hozva a kapukhoz, a (nép)tömeggel együtt áldozni akart.
14Amikor az apostolok, Barnabás és Pál ezt meghallották, megszaggatták ruhájukat, a (nép)tömegbe rohantak, kiáltoztak és
15(ezt) mondták: férfiak, miért teszitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló érzésű emberek vagyunk, akik az örömüzenetet hirdetjük nektek, hogy e hiábavalóktól forduljatok az élő Istenhez, aki alkotta az eget és a földet és a tengert és mindent, ami bennük van.
16Aki az elmúlt nemzedékek alatt hagyta (engedte) a nemzeteket mind a maguk útján járni,
17jóllehet nem hagyta magát tanú(bizony)ságtevés nélkül (ismeretlenségben), amikor jót tett: égből nekünk záporesőt adott, és gyümölcstermő (érlelő) idő(szako)kat és betöltötte táplálékkal és vidámsággal a szíveteket
18Ezeket mondták és nagy nehezen lecsendesítették (megnyugtatták) a (nép)tömeget, nehogy áldozatot mutasson be nekik,
19de Antiókhiából és Ikóniumból zsidók jöttek utánuk és rábeszélték a tömeget és megkövezték Pált, kivonszolták a városból, azt gondolták, hogy meghalt,
20de amikor körülvették (köré gyűltek) a tanítványok, felállt, bement a városba és másnap kiment Barnabással együtt Derbébe.
21Miután hirdették az evangéliumot (örömüzenetet) annak a városnak, és tanítvánnyá tettek elég sokakat, visszatértek Listárba és Ikóniumba és Antiókhiába,
22megszilárdították a tanítványok lelkét, bátorították (intették) őket, hogy maradjanak meg a hit(hűség)ben, (mivel)hogy sok háborúságon (nyomorúságon) át kell nekünk bemennünk az Isten királyságába.
23Kézfeltartással választottak pedig gyülekezetenként elöljáró véneket (presbitereket) imádkozva, böjtöléssel ajánlották, (odahelyezték) őket az Úrnak, akibe(n) hittek (hívőkké lettek),
24és átementek Piszidián, Pámfíliába ér(kez)tek,
25és miután Pergében szólták az Igét, lementek Attáliába,
26onnan elhajóztak Antiókhiába, ahonnan átadták őket az Isten kegyelmének abba a munkába (arra a feladatra), amelyet már bevégeztek (betöltöttek,elláttak).
27Amikor pedig megérkeztek, összehívták a gyülekezetet (eklézsiát) elbeszélték mily nagyo(ka)t tett az Isten velük, és hogy tárta ki a nemzet(beli)ek számára a hit ajtaját.
28Nem kevés időt töltöttek pedig együtt a tanítványokkal (tanítványok körében).