Acts 13
1 Voltak pedig Antiókhiában az ottani (kihívott) gyülekezetben próféták és tanítók: Barnabás és a Nigernek is nevezett Simon, Manaén, aki Heródes a negyedes fejedelem tejtestvére volt (vele együtt neveltetett) és Saul.
2 Amikor pedig ezek az istentiszteletet végezték és böjtöltek, (ezt) mondta a Szent Szellem: Válasszátok el azért nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.
3 Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak és rájuk helyezték kezeiket, útra bocsátották őket.
4 Ők tehát a Szent Szellemtől küldetve lementek Szeleukiába, onnét Ciprusba hajóztak
5 és amikor Szalamiszba jutottak, hirdették az Isten Igéjét a zsidók zsinagógáiban (összejöveteleiben). Velük volt pedig János is mint segítség (parancsvégrehajtó szolga).
6 Bejárták az egész szigetet Páfuszig, találtak ott egy zsidó férfit, egy hamis (ál) prófétát, varázslót (mágust), akinek Barjézus volt a neve,
7 aki a helytartóval Szergiusz Paulusz-szal, egy értelmes (okos) emberrel együtt volt, ez magához kérette (hivatta) Barnabást és Sault, igyekezett hallani (kereste) Isten Igéjét.
8 De ellenállt nekik Elimász, a varázsló (mágus), - mert így fordítható le a neve -, azon volt, hogy elfordítsa a helytartót a hithűségtől.
9 Saul pedig (aki Pál is) megtelve Szent Szellemmel, rászegezte tekintetét, (erősen ránézett),
10 (ezt) mondta: Ó, te minden csalással (fortéllyal) és alattomossággal telt ördögfi, minden igazság(osság) ellensége (gyűlölője), aki nem szűnsz meg elfordítani az Úr egyenes útjait?
11 és most lám, az Úr keze rajtad van (lesújt rád) és vak leszel és nem látod meg a napot (napvilágot) egy időig. Azonnal sűrű köd (homály) és sötétség szakadt rá és körülbotorkálva kereste, hogy kézenfogva vezesse valaki.
12 Amikor látta a helytartó, hogy mi történt, (lenyűgözte), hívő lett, elcsodálkozott az Úr tan(ítás)án.
13 Amikor pedig Páfuszból tengerre szálltak Pál és a körülötte lévők; megérkeztek a páfiliai Pergébe, János elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe,
14 ők pedig átmentek Pergén, eljutottak a piszidiai Antiókhiába és bementek a zsinagógába a szombat(ok) napján, leültek
15 a törvény és a próféták felolvasása után pedig odaküldtek a zsinagóga elöljárói hozzájuk, ezt mondták: férfiak, testvérek, ha van valami buzdító szó bennetek a néphez, mondjátok el,
16 szólásra emelkedett pedig Pál és csendet intett kezével, ezt mondta: izraelita férfiak, és ti, istenfélők, halljátok!
17 e népnek Izraelnek Isten kiválasztotta a mi atyáinkat és a népet felemelte ideiglenes tartózkodása alatt Egyiptom földjén és magasra tartott (emelt) karjával kivezette őket onnan,
18 és mintegy negyven éven át dajkaként hordozta (gondjukat viselte) a pusztaságban (sivatagban) őket,
19 és miután kiirtott (eltörölt) hét nemzetet Kánaán földjén, sorsvetés (sorsolás) útján felosztotta nekik azoknak földjét,
20 közben mintegy négyszázötven év telt el, és ez(ek)után adott ítélőbírákat Sámuel prófétáig,
21 ettől fogva királyt kértek és adta nekik az Isten Sault, Kis fiát, Benjámin törzséből származó férfiút, negyven esztendeig,
22 és letétele után Dávidot támasztotta (emelte) nekik királyul, akiről tanú(bizony)ságot téve (ezt) is mondta: megtaláltam Dávidot, a Jesse fiát, a szívem szerinti férfi(ú)t, aki megteszi minden akaratomat,
23 ennek magvából (ivadékából) az Isten ígérete szerint elővezette Izrael számára a megmentőt, (megtartót, üdvözítőt), Jézust.
24 Kinek eljövetele előtt János előhírnökként hirdette a gondolatmód megváltoztatásának bemerítését (észretérítését) Izrael minden népe számára,
25 amint pedig bevégezte (betöltötte, teljesítette) János (pálya)futasát, (ezt) mondta: aminek ti engem gondoltok (sejtetek), az nem én vagyok! de lám! Már jön utánam, akinek nem vagyok méltó, hogy lábán a saruit megoldjam.
26 Férfi(ak), testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és akik köz(öt)tetek istenfélők, nekünk a megmentés [megtartás, üdv(össég)] Igéje küldetett,
27 mert akik Jeruzsálemben laknak, és a vezetőik nem ismerték fel, és a próféták hangjait, amelyet minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték,
28 és bár semmi halálos vádokot nem találtak, követelték Pilátustól, hogy ölesse meg,
29 amint pedig beteljesedett minden, amit írtak róla, levették a (kereszt)fáról (kínkaróról), sírba helyezték,
30 de az Isten életrekeltette Őt a halálból,
31 aki több napon át megjelent (láthatóvá lett) azoknak, akik Vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe, akik most tanú(bizony)ságtevői a nép előtt,
32 mi is hirdetjük nektek az örömhírt: az atyáknak tett ígéretet,
33 (hogy ezt) az Isten beteljesítette gyermekeinek, nekünk, amikor feltámasztotta Jézust, amint a második zsoltárban is írva van: fiam vagy Te, én ma nemzettelek téged,
34 hogy pedig feltámasztotta Őt halottak közül, nehogy visszatérjen az enyészetbe, így mondta, hogy: nektek adom a Dávidra vonatkozó szent intézkedéseket, amelyek bizonyosak.
35 Ezért is mondja más helyen: nem engeded, hogy Szented pusztulást (enyészetet) lásson,
36 mert Dávid ugyanis saját nemzedéke idején végrehajtóként szolgálta az Isten tanácsvégzését, elaludt és odatették az ő atyáihoz és enyészetet látott,
37 de akit az Isten életrekeltett, nem látott enyészetet,
38 legyen tehát nektek tudtotokra, férfiak, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük néktek
39 és mindattól amitől nem volt képes Mózes törvénye titeket megigazítani, Benne (Általa) mindenki megigazul, aki hisz (hithű).
40 Ügyeljetek tehát, nehogy rátok jöjjön, amit a próféták megmondottak:
41 lássátok meg ti másokat lenézők, és csodálkozzatok és tűnjetek el, mivelhogy olyan dolgot művelek én a ti napjaitokban, oly dolgot, amelyet egyáltalán nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
42 Amikor pedig kimentek, kérték, hogy a legközelebbi szombaton (is) szólják nekik ezeket a beszédeket.
43 Amikor pedig a zsinagóga (összejövetel) szétoszlott, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták (jövevények) közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk és (rábeszéléssel) biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44 A következő szombaton pedig majdnem az egész város egybegyűlt, hogy hallgassa az Isten Igéjét.
45 Amikor pedig látták a (zsidók) a tömegeket, beteltek irigységgel (féltékenységgel) és ellene mondtak azoknak, amiket Pál szólt és gyalázták (káromkodtak).
46 Erre Pál és Barnabás merészen ezt mondta: szükséges volt, hogy először nektek hirdessük Isten Igéjét (Szavát), de mivelhogy ellökitek ezt magatoktól és nem ítélitek magatokat méltóknak az aioni (korszakra szóló) életre, lám most a nemzetekhez fordulunk;
47 mert így parancsolta nekünk az Ur: a nemzetek fényévé tettelek téged, hogy légy üdvösségére a föld végső határáig.
48 Amikor a nemzetek pedig ezeket hallották, örültek és dicsőítették az Úr Igéjét (szavát) és akik (a világkorszakra szóló) aioni életre voltak rendelve, hittek.
49 Keresztül vitték pedig az Úr Igéjét (szavát) az egész környéken,
50 a zsidók pedig felingerelték az istenfélő előkelő asszonyokat és a város eleit, és üldözést keltettek Pál és Barnabás ellen és kidobták (kihajították) őket határaikból.
51 Azok pedig lábaik porát lerázták ellenük, elmentek Ikóniumba,
52 a tanítványok pedig beteltek örömmel és Szent Szellemmel.