Acts 1
1 Az első szavaimat ugyan mindazokról megtettem, ó Teofilus, amiket kezdett Jézus tenni és tanítani,
2 addig a napig, amelyen - utasításokat adva az apostoloknak a Szent Szellem által, akiket kiválasztott - fölvitetett,
3 akiknek meg is mutatta magát élve, kínszenvedése után bizonyító jellel, negyven napon át, megjelent nekik (megláttatta magát) és szólt az Isten királyságára vonatkozó dolgokról
4 és amikor együtt evett (sózott) velük, meghagyta nekik: nehogy eltávozzanak Jeruzsálemből, hanem várják - ott maradva - az Atya ígéretét, amit hallottatok tőlem,
5 hogy János ugyan vízben merített be, de ti Szent Szellemben fogtok bemeríttetni nem sokkal e napok után.
6 Az egybegyűltek megkérdezték Őt, ezt mondták: Uram, vajon ebben az időben állítod helyre Izraelnek a királyságot?
7 Ő így szólt hozzájuk: nem a ti dolgotok időket és időszakokat (alkalmakat) tudni, amelyeket az Atya a saját hatalmába helyezett,
8 de kaptok erőt, amikor eljön (leszáll) a Szent Szellem rátok és lesztek tanúim (bizonyságtevőim) Jeruzsálemben és Júdeában és Szamariában és a föld végső határáig
9 és amikor ezeket mondta, szemük láttára fölemelkedett és a felhő maga alá vette őt a szemük elől
10 és amint merően (feszült figyelemmel) nézték amikor ő az égbe ment, és lám! - két férfi állt meg mellettük fehér öltözetben,
11 akik szóltak is: galileai férfiak! mit álltok itt az égbe tekintve? ez a Jézus, aki fölemelkedett tőletek az égbe, úgy jön el, ahogyan szemetek láttára (szemlélve őt) elment az égbe.
12 Akkor visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, amelyet Olajfák-hegyének hívnak, amely közel van Jeruzsálemhez, egy szombatnapi járásra (útra)
13 és amikor megérkeztek, felmentek a felsőházba (a lapos háztetőre), ott együtt maradtak: Péter, János és Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia: Jakab, a buzgó Simon és Jakab fia: Júdás.
14 Ezek mind kitartottak egy akarattal (hasonló érzéssel) az imádkozásban az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt
15 és azokban a napokban felállt Péter a testvérek között, ezt mondta, - volt ott pedig együtt mintegy százhúsz főnyi tömeg:
16 férfiak, testvérek, be kellett teljesedni az írásnak, amelyet megmondott a Szent Szellem Dávid száján keresztül, Júdásról, aki azok vezetője lett, akik megfogták Jézust,
17 mivelhogy közénk számították és osztályrészül elnyerte ezt a szolgálatot.
18 Ez ugyan telket szerzett az igaz(ság)talanságának béréből, de hanyatt-homlok lezuhant, kettérepedt és minden belső része kiomlott
19 és ez tudomására jutott minden Jeruzsálemi lakónak, úgyhogy azt a telket a saját nyelvjárásukon Akeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték el,
20 mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: váljék az ő lakóhelye pusztává és nehogy legyen aki abban lakjék, más valaki kapja meg felvigyázói tisztét.
21 Kell tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben - amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
22 elkezdve a János bemerítésétől addig a napig, amikor felvitetett tőlünk - tanú(bizony)ságtevője legyen az Ő feltámadásának velünk együtt egy, azok közül
23 és kijelöltek (előállítottak) kettőt, Józsefet, akit Barsabbásnak hívtak, akinek mellékneve Justus volt és Mátyást,
24 és imádkozva ezt mondták: Te Uram, aki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg e kettő közül az egyiket,
25 hogy átvegye e szolgálatnak és apostolságnak a helyét, amelytől eltért Júdás, hogy az őt megillető helyére jusson.
26 És sorsot vetettek nekik és a sors Mátyásra esett és hozzásorolták a tizenegy apostolhoz.