1És amikor elérkezett (betelt) pünkösd napja, mindnyájan ugyanazon a helyen együtt voltak,
2és hirtelen az égből zúgás támadt, mintha heves szélvész közeledett volna és egészen betöltötte a házat ahol ültek,
3és nyelvek jelentek meg nekik, megoszolva mintha tűzből volnának és leszálltak, mindegyikükre egy.
4És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és elkezdtek szólni másféle nyelveken amint a Szellem adta nekik, hogy kimondják.
5Voltak pedig Jeruzsálemben lakó zsidók, istenfélő férfiak minden nemzetből az ég alatt.
6Amikor pedig ez a hang támadt, összegyűlt a sokaság és zavarba jött, mivelhogy mindegyik a saját nyelvén hallotta szólni őket.
7Elálmélkodtak pedig és csodálkoztak, ezt mondták (egymásnak): Lám! nem mind galileaiak ezek, akik szólnak?
8és hogyan halljuk őket mindegyikünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?
9pártusok és médek és elamiták és akik Mezopotámiában laknak, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,
10Frigiában, Pamfiliában, Egyiptomban és a Kyréné körüli Libia részeiben, és a római jövevények (zarándokok),
11zsidók is, prozeliták is, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön szólják az Isten nagy dolgait.
12Álmélkodtak pedig mind és zavarban voltak, így szólt egyik a másiknak: mi akar ez lenni?
13másfélék pedig gúnyolódva mondták, hogy édes borral teleitták magukat.
14Péter pedig előállt a tizeneggyel, felemelte hangját és beszédet tartott nekik: zsidó férfiak és mind, akik Jeruzsálemben laktok, vegyétek tudomásul és vegyétek füleitekbe az én beszédeimet
15mert nem részegek ezek, mint ti gondoljátok, mert hisz a napnak harmadik órája van,
16hanem ez az, ami meg lett mondva Joel próféta által,
17És lesz az utolsó napokban - ezt mondja az Isten -, kitöltök az én Szellememből minden hústestre, és prófétálnak a fiaitok és leányaitok és ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és öregeitek álmokat álmodnak.
18Sőt a rabszolgáimra (és) rabszolgaleányaimra is töltök ki az én Szellememből és prófétálnak
19és adok csodajeleket az égben fenn és jeleket a földön (ide)lenn, vért, tüzet és füst gomolygását,
20a nap sötétséggé változik és a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úr nagy és ragyogó napja
21és lesz, hogy mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvö(ssége)t nyer (megmentetik, megtartatik).
22Izraelita férfiak, halljátok meg ezeket a szavakat: a názáreti Jézust, ezt a férfiút, akit az Isten igazolt nálatok erők, csodák és jelek által, amelyeket Isten tett őáltala tiköztetek, mint magatok is tudjátok,
23miután Isten elhatározott tanácsából és előretudása szerint kiszolgáltattátok és törvénytelenek kezei által kínfára szögezve megöltétek,
24Őt az Isten feltámasztotta, a halál fájdalmait feloldotta, aminthogy lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa,
25mert hisz Dávid ezt mondja róla: láttam az Urat magam előtt mindenkor mivelhogy jobbomon van, hogy meg ne inogjak (tántorodjam),
26ezért örvendez a szívem, és ujjong a nyelvem, még az én hústestem is reménységben sátoroz le,
27mivelhogy nem hagyod a lelkem az alvilágban (a Hádesben) sem hogy a Szented romlást lásson,
28tudtul adod nekem az élet út(j)ait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád segítségével,
29férfiak, testvérek! Szabad nyíltsággal elmondanom nektek Dávid ősatyáról, hogy vége lett és eltemették és a síremléke itt van köztünk a mai napig.
30Mivel tehát ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel megesküdött neki, hogy utódai közül ültet valakit trónjára
31előrelátva szólt Krisztus feltámadásáról, hogy nem marad az alvilágban (Hádesben), sem hústeste nem lát romlást.
32Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mind tanú(bizonyságtevő)i vagyunk.
33Miután tehát az Isten jobbja fölemelte Őt, és a Szent Szellem ígéretét megkapva az Atyától, kitöltötte azt, amit ti is láttok és hallotok,
34mert Dávid nem ment fel az egekbe, de ő maga mondja: mondta az Úr az én Uramnak: ülj jobbomra,
35míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá.
36Bizonyosan tudja meg hát Izrael egész háza, hogy Úrrá is, Krisztussá is őt tette az Isten, ezt a Jézust, akit ti kínkaróra (keresztre) feszítettetek.
37Amikor pedig ezeket hallották, szíven találta őket és így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz:
38Mit tegyünk férfiak, testvérek? Péter pedig így szólt hozzájuk: térjetek észre (változtassátok meg gondolkozásmódotokat) és merítkezzék be mindegyitek a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát,
39mert nektek van az ígéret és gyermekeiteknek és mindazoknak, akik távol vannak, akiket csak elhívott Urunk, a mi Istenünk.
40több más egyéb szavakkal is tanú (bizony) ságot tett és buzdította őket, ezt mondta: mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől!
41Akik tehát megfogadták szavát bemerítkeztek és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek.
42Kitartók voltak pedig az apostolok tan(ítás)ában és a közösségben, a kenyértörésben, és az imá(dságo)kban.
43Támadt pedig minden lélekben félelem, sok csoda és jel lett az apostolok által.
44Akik pedig hittek mind, összetartottak, mindenük közös volt
45és a szerzett birtokaikat és a vagyonukat eladták és szétosztották mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt.
46Naponként pedig kitartottak egy szívvel-lélekkel a templomépületben, kenyeret-törve pedig házanként (otthon) táplálékot vettek magukhoz örvendező ujjongásban és egyszerű szívvel;
47dicsőítették az Istent és kedvességet találtak az egész nép előtt. Az Úr pedig naponként megmentettekkel gyarapította számukat.