Acts 2
1 És amikor elérkezett (betelt) pünkösd napja, mindnyájan ugyanazon a helyen együtt voltak,
2 és hirtelen az égből zúgás támadt, mintha heves szélvész közeledett volna és egészen betöltötte a házat ahol ültek,
3 és nyelvek jelentek meg nekik, megoszolva mintha tűzből volnának és leszálltak, mindegyikükre egy.
4 És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és elkezdtek szólni másféle nyelveken amint a Szellem adta nekik, hogy kimondják.
5 Voltak pedig Jeruzsálemben lakó zsidók, istenfélő férfiak minden nemzetből az ég alatt.
6 Amikor pedig ez a hang támadt, összegyűlt a sokaság és zavarba jött, mivelhogy mindegyik a saját nyelvén hallotta szólni őket.
7 Elálmélkodtak pedig és csodálkoztak, ezt mondták (egymásnak): Lám! nem mind galileaiak ezek, akik szólnak?
8 és hogyan halljuk őket mindegyikünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?
9 pártusok és médek és elamiták és akik Mezopotámiában laknak, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,
10 Frigiában, Pamfiliában, Egyiptomban és a Kyréné körüli Libia részeiben, és a római jövevények (zarándokok),
11 zsidók is, prozeliták is, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön szólják az Isten nagy dolgait.
12 Álmélkodtak pedig mind és zavarban voltak, így szólt egyik a másiknak: mi akar ez lenni?
13 másfélék pedig gúnyolódva mondták, hogy édes borral teleitták magukat.
14 Péter pedig előállt a tizeneggyel, felemelte hangját és beszédet tartott nekik: zsidó férfiak és mind, akik Jeruzsálemben laktok, vegyétek tudomásul és vegyétek füleitekbe az én beszédeimet
15 mert nem részegek ezek, mint ti gondoljátok, mert hisz a napnak harmadik órája van,
16 hanem ez az, ami meg lett mondva Joel próféta által,
17 És lesz az utolsó napokban - ezt mondja az Isten -, kitöltök az én Szellememből minden hústestre, és prófétálnak a fiaitok és leányaitok és ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és öregeitek álmokat álmodnak.
18 Sőt a rabszolgáimra (és) rabszolgaleányaimra is töltök ki az én Szellememből és prófétálnak
19 és adok csodajeleket az égben fenn és jeleket a földön (ide)lenn, vért, tüzet és füst gomolygását,
20 a nap sötétséggé változik és a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úr nagy és ragyogó napja
21 és lesz, hogy mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvö(ssége)t nyer (megmentetik, megtartatik).
22 Izraelita férfiak, halljátok meg ezeket a szavakat: a názáreti Jézust, ezt a férfiút, akit az Isten igazolt nálatok erők, csodák és jelek által, amelyeket Isten tett őáltala tiköztetek, mint magatok is tudjátok,
23 miután Isten elhatározott tanácsából és előretudása szerint kiszolgáltattátok és törvénytelenek kezei által kínfára szögezve megöltétek,
24 Őt az Isten feltámasztotta, a halál fájdalmait feloldotta, aminthogy lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa,
25 mert hisz Dávid ezt mondja róla: láttam az Urat magam előtt mindenkor mivelhogy jobbomon van, hogy meg ne inogjak (tántorodjam),
26 ezért örvendez a szívem, és ujjong a nyelvem, még az én hústestem is reménységben sátoroz le,
27 mivelhogy nem hagyod a lelkem az alvilágban (a Hádesben) sem hogy a Szented romlást lásson,
28 tudtul adod nekem az élet út(j)ait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád segítségével,
29 férfiak, testvérek! Szabad nyíltsággal elmondanom nektek Dávid ősatyáról, hogy vége lett és eltemették és a síremléke itt van köztünk a mai napig.
30 Mivel tehát ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel megesküdött neki, hogy utódai közül ültet valakit trónjára
31 előrelátva szólt Krisztus feltámadásáról, hogy nem marad az alvilágban (Hádesben), sem hústeste nem lát romlást.
32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mind tanú(bizonyságtevő)i vagyunk.
33 Miután tehát az Isten jobbja fölemelte Őt, és a Szent Szellem ígéretét megkapva az Atyától, kitöltötte azt, amit ti is láttok és hallotok,
34 mert Dávid nem ment fel az egekbe, de ő maga mondja: mondta az Úr az én Uramnak: ülj jobbomra,
35 míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá.
36 Bizonyosan tudja meg hát Izrael egész háza, hogy Úrrá is, Krisztussá is őt tette az Isten, ezt a Jézust, akit ti kínkaróra (keresztre) feszítettetek.
37 Amikor pedig ezeket hallották, szíven találta őket és így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz:
38 Mit tegyünk férfiak, testvérek? Péter pedig így szólt hozzájuk: térjetek észre (változtassátok meg gondolkozásmódotokat) és merítkezzék be mindegyitek a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát,
39 mert nektek van az ígéret és gyermekeiteknek és mindazoknak, akik távol vannak, akiket csak elhívott Urunk, a mi Istenünk.
40 több más egyéb szavakkal is tanú (bizony) ságot tett és buzdította őket, ezt mondta: mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől!
41 Akik tehát megfogadták szavát bemerítkeztek és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek.
42 Kitartók voltak pedig az apostolok tan(ítás)ában és a közösségben, a kenyértörésben, és az imá(dságo)kban.
43 Támadt pedig minden lélekben félelem, sok csoda és jel lett az apostolok által.
44 Akik pedig hittek mind, összetartottak, mindenük közös volt
45 és a szerzett birtokaikat és a vagyonukat eladták és szétosztották mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt.
46 Naponként pedig kitartottak egy szívvel-lélekkel a templomépületben, kenyeret-törve pedig házanként (otthon) táplálékot vettek magukhoz örvendező ujjongásban és egyszerű szívvel;
47 dicsőítették az Istent és kedvességet találtak az egész nép előtt. Az Úr pedig naponként megmentettekkel gyarapította számukat.