1A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.
2Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.
3A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.
4Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.
5Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.
6Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
7Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)
8Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!
9Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
10Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
11mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
12Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!