1A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele.
2Valóban igazat beszéltek, ti, hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött?
3Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek.
4Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek.
5Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle,
6hogy nem hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt.
7Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, Ur am, az oroszlánok állkapcsát!
8Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák!
9Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot.
10Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt.
11Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik.
12Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!