1A karmesternek: „A messzi fák galambja” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.
2Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem.
3Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen.
4Ha félek is, benned bízom!
5Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!
6Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem.
7Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek.
8Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem!
9Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!
10Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van.
11Istenben, akinek igéjét dicsérem, az Úr ban, akinek igéjét dicsérem,
12Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!
13Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat.
14Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.