1Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, kiválasztva az Isten evangéliumának hirdetésére,
2amelyet előre megígért az ő prófétái által a szent írásokban,
3s amely az ő Fiáról szól, a mi Urunk Jézus Krisztusról, aki test szerint Dávid magvából született,
4de aki a Szentlélek hatalma által Isten Fiául rendeltetett, a halálból való feltámadásával.
5Általa vettünk kegyelmet és apostolságot, hogy az Ő nevéért a hitben való engedelmességet munkáljuk, mégpedig az összes pogányok között.
6Ezek között vagytok ti is, mint a Jézus Krisztus elhívottai.
7Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szenteknek: Kegyelem nektek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
8Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert a ti hiteteknek az egész világon jó híre van.
9Tanúm az Isten, akinek lelkem szerint szolgálok az Ő Fiának evangéliumában, hogy szüntelen gondolok reálok,
10s mindenkor azért könyörgök imádságaimban, vajha egyszer már sikerülne Isten akaratából eljutnom hozzátok.
11Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek, a ti megerősítésetekre,
12jobban mondva: hogy egymás hite által kölcsönösen megerősödjünk és megvigasztalódjunk.
13Azt hiszem tudjátok, atyámfiai, hogy már többször el akartam menni hozzátok, hogy nálatok is valami gyümölcsöt szedjek, mint a többi pogányok között, de mindig megakadályozott valami.
14Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak tartozom szolgálni,
15azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.
16Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először, de azután görögnek is.
17Isten igazsága (megváltó ereje) jelenik meg abban, hitből hitbe, amint meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.
18Isten kinyilvánítja az Ő haragját a mennyből az emberek minden istentelensége és hamissága ellen, akik gonoszul nyomják el az igazságot.
19Mert ami az Isten felől tudható, világos előttük, mivel az Isten nyilvánvalóvá tette számukra.
20Hiszen ami benne láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megérthető és látható. Nincs tehát mentség számukra,
21mert bár az Istent megismerték, mégsem dicsőítették, mint Istent. Sem hálát nem adtak neki, hanem okoskodásaikkal hiábavalóságra vetemedtek és balgatag szívük elsötétedett.
22Bölcseknek vallva magukat, balgatagokká lettek.
23És az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték múlandó emberek, madarak, négylábú állatok és csúszó-mászó állatok képmásával.
24Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék,
25mint akik az isteni igazságot hazugsággá változtatták és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen.
26Ezért kiszolgáltatta őket az Isten tisztátalan szenvedélyekre; mert asszonyaik a természetes (nemi) életet természetellenesre változtatták,
27hasonlóképpen a férfiak is elhagyták az asszonynéppel való természetes élést, bujaságukban egymásra gerjedtek: férfiak férfiakkal förtelmeskedtek. De el is vették önmagukban tévelygésük méltó büntetését.
28És amint nem igyekeztek arra, hogy Istenről a tiszta ismeretet vallják, Isten is nyomorult eszük uralma alá adta őket, hogy éktelen dolgokat cselekedjenek.
29Telve is vannak ezek mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, rakva irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, álnoksággal, rossz erkölccsel;
30besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekvők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek,
31oktalanok, hitszegők, szívtelenek, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.
32Ezek bár ismerik az Isten rendelését, hogy az ilyen dolgokat cselekvők méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem gyönyörködnek abban, ha mások ilyent cselekszenek.