1Nincs tehát mentség számodra, óh ember, bárki légy, aki ítélsz. Mert amiben mást megítélsz, Önmagadat ítéled el: mivel ítélő létedre ugyanazt műveled te magad is.
2Márpedig tudjuk, hogy az Isten ítélete igazság szerint sújt le azokra, akik ilyeneket cselekszenek.
3Vagy azt gondolod, óh ember, aki az így cselekvőket megítéled, de magad is ugyanúgy cselekszel, hogy te elkerülöd az Isten ítéletét?
4Ezzel megveted az Ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, pedig tudhatnád, hogy az Isten jósága megtérésre akar indítani téged.
5De konokságod és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, mikor az Isten igazságos ítélete nyilvánvalóvá lesz,
6mert ő megfizet akkor mindenkinek az ő cselekedetei szerint. (Zsolt 62,13)
7Örök élettel azoknak, akik a jócselekvésben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és romolhatatlanságot keresnek;
8azoknak pedig, akik szembeszállnak vele és nem az igazságnak, hanem a hamisságnak engednek, megfizet búsulással és haraggal.
9Nyomorúság és szorongattatás minden gonoszt cselekvő ember lelkének, zsidónak először, azután görögnek;
10viszont dicsőség, tisztesség és békesség minden jót cselekvőnek, zsidónak először, azután görögnek.
11Mert Isten előtt nincs személyválogatás.
12Mert akik törvény nélkül vetkeztek, törvény nélkül vesznek el. És akik törvény alatt vetkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el.
13Mert nem azok az igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megcselekszik.
14Mert mikor a pogányok, akiknek nincs törvényük, természettől fogva cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ők, bár törvényük nincs, önmaguk lettek maguknak törvénnyé,
15és megmutatják, hogy a törvény által követelt cselekedet be van írva szívükbe, amiről egyetemben bizonyságot tesz lelkiismeretük és az ő egész gondolatviláguk, s ez a kettő egymást kölcsönösen vádolja, vagy mentegeti.
16Mindezt megmutatja az a nap, amelyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.
17íme neked zsidó a neved és a törvényre támaszkodol és Istennel dicsekszel.
18Ismered az ő akaratát és a törvényből meg tudod ítélni, mi a jó és mi a rossz.
19Sőt meg vagy győződve arról is, hogy te vagy a vakok vezetője, a sötétben járók világossága,
20az éretleneknek nevelője, a kiskorúak tanítója. Mert tiéd a törvényben világosan megfogalmazott ismeret és igazság.
21Aki tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod-e? Aki azt hirdeted, ne lopj! Lopsz-e?
22Aki azt mondod, ne paráználkodjál! Paráználkodol-e? Aki utálod a bálványokat, bálványlopó vagy-e?
23Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megrontásával gyalázod-e az Istent?
24Mert amint meg van írva: az Isten nevét miattatok káromolják a pogányok között.
25Mert a körülmetélkedés használ ugyan, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt megszeged, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz.
26Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvény rendeléseit, körülmetéletlensége nem tulajdoníttatik-e majd neki körülmetélkedésül?
27És a természettől fogva körülmetéletlen pogány, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és a körülmetélkedés ellenére is a törvény megrontója vagy.
28Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen látszik,
29hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek Lélekben, s nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem az emberektől, hanem Istentől van.