Romans 2
1 Nincs tehát mentség számodra, óh ember, bárki légy, aki ítélsz. Mert amiben mást megítélsz, Önmagadat ítéled el: mivel ítélő létedre ugyanazt műveled te magad is.
2 Márpedig tudjuk, hogy az Isten ítélete igazság szerint sújt le azokra, akik ilyeneket cselekszenek.
3 Vagy azt gondolod, óh ember, aki az így cselekvőket megítéled, de magad is ugyanúgy cselekszel, hogy te elkerülöd az Isten ítéletét?
4 Ezzel megveted az Ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, pedig tudhatnád, hogy az Isten jósága megtérésre akar indítani téged.
5 De konokságod és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, mikor az Isten igazságos ítélete nyilvánvalóvá lesz,
6 mert ő megfizet akkor mindenkinek az ő cselekedetei szerint. (Zsolt 62,13)
7 Örök élettel azoknak, akik a jócselekvésben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és romolhatatlanságot keresnek;
8 azoknak pedig, akik szembeszállnak vele és nem az igazságnak, hanem a hamisságnak engednek, megfizet búsulással és haraggal.
9 Nyomorúság és szorongattatás minden gonoszt cselekvő ember lelkének, zsidónak először, azután görögnek;
10 viszont dicsőség, tisztesség és békesség minden jót cselekvőnek, zsidónak először, azután görögnek.
11 Mert Isten előtt nincs személyválogatás.
12 Mert akik törvény nélkül vetkeztek, törvény nélkül vesznek el. És akik törvény alatt vetkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el.
13 Mert nem azok az igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megcselekszik.
14 Mert mikor a pogányok, akiknek nincs törvényük, természettől fogva cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ők, bár törvényük nincs, önmaguk lettek maguknak törvénnyé,
15 és megmutatják, hogy a törvény által követelt cselekedet be van írva szívükbe, amiről egyetemben bizonyságot tesz lelkiismeretük és az ő egész gondolatviláguk, s ez a kettő egymást kölcsönösen vádolja, vagy mentegeti.
16 Mindezt megmutatja az a nap, amelyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.
17 íme neked zsidó a neved és a törvényre támaszkodol és Istennel dicsekszel.
18 Ismered az ő akaratát és a törvényből meg tudod ítélni, mi a jó és mi a rossz.
19 Sőt meg vagy győződve arról is, hogy te vagy a vakok vezetője, a sötétben járók világossága,
20 az éretleneknek nevelője, a kiskorúak tanítója. Mert tiéd a törvényben világosan megfogalmazott ismeret és igazság.
21 Aki tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod-e? Aki azt hirdeted, ne lopj! Lopsz-e?
22 Aki azt mondod, ne paráználkodjál! Paráználkodol-e? Aki utálod a bálványokat, bálványlopó vagy-e?
23 Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megrontásával gyalázod-e az Istent?
24 Mert amint meg van írva: az Isten nevét miattatok káromolják a pogányok között.
25 Mert a körülmetélkedés használ ugyan, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt megszeged, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz.
26 Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvény rendeléseit, körülmetéletlensége nem tulajdoníttatik-e majd neki körülmetélkedésül?
27 És a természettől fogva körülmetéletlen pogány, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és a körülmetélkedés ellenére is a törvény megrontója vagy.
28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen látszik,
29 hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek Lélekben, s nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem az emberektől, hanem Istentől van.