1Szerencsés megmenekülésünk után tudtuk meg, hogy ezt a szigetet Máltának hívják.
2A barbárok nem közönséges jóindulattal voltak irántunk. Tüzet raktak, s befogadtak mindnyájunkat az eső és hideg elől.
3Mikor pedig Pál nagy nyaláb rozsét gyűjtött és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva rátekeredett a kezére.
4Amint a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, azt mondták egymásnak: Ez az ember bizonyosan gyilkos, akit nem hagy élni Diké, a bosszúállás istene, noha a tengerből megszabadult.
5Ő azonban a kígyót belerázta a tűzbe és semmi baja nem lett.
6Azok pedig azt várták, hogy megdagad, vagy hirtelen holtan rogy össze. Mikor azonban jó ideig vártak és látták, hogy semmi baja sem lett, megváltoztatták véleményüket és azt mondták, hogy isten.
7Annak a helynek a környékén volt a sziget főemberének, név szerint Publiusznak a majorja. Szívesen fogadott és három napig nagyon barátságosan vendégül látott minket,
8Publiusz atyja pedig történetesen magas lázzal vérhasban feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott érte és kezét rátéve meggyógyította.
9Ennek megtörténte után mások is, akik betegek voltak a szigeten, eljöttek hozzá és meggyógyultak.
10Mindez nagy becsületet szerzett nekünk és mikor elindultunk, ők láttak el minket útravalóval.
11Három hónap múlva azután útnak indultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s amelynek címere Kasztor és Pollux volt.
12Szirakuzába érve, ott maradtunk három napig.
13Onnét a partot körülhajózva, Régiumba jutottunk, és miután egy nap déli szél támadt, másnap megérkeztünk Puteoliba.
14Itt atyafiakra találtunk, akik kértek minket, hogy maradjunk náluk hét napig, így értünk Rómába.
15Onnét az atyafiak, meghallván jövetelünk hírét, elénk jöttek Appiusz Fórumáig és Trés Tabernaig. És mikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megbátorodott.
16Rómába való megérkezésünk után a százados átadta a foglyokat a testőrség fővezérének. Pálnak azonban megengedték, hogy külön lakjék az őt őriző katonával.
17Három nap múlva aztán magához hívatta a zsidók főembereit. Mikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: Atyámfiai, férfiak, bár én semmit sem vetkeztem a nép ellen, vagy az ősi szokások ellen, mégis foglyul adtak Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.
18Ezek megvizsgálták ügyemet és szabadon akartak bocsátani, mivel nincs bennem semmi halált érdemlő vétek.
19De mivel a zsidók ez ellen tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Korántsem azért, mintha az én népemet vádolni akarnám valamivel.
20Azért hívattalak hát titeket, hogy lássalak és beszéljek veletek, mert Izrael reménységéért hordozom ezt a láncot.
21Azok pedig ezt mondták: Mi sem levelet nem kaptunk felőled Júdeából, sem pedig az atyafiak közül senki sem jött ide, s nem jelentett, vagy mondott felőled semmi rosszat.
22Szeretnők azonban tőled hallani, hogyan gondolkodói, mert tudjuk, hogy mindenütt ellene mondanak ennek a felekezetnek.
23Azután kitűztek egy napot, amelyen többen eljöttek hozzá a szállására. Ezeknek nagy bizonyságtevéssel hirdette az Isten országát és igyekezett őket Jézusnak megnyerni, mind Mózes törvényéből, mind a prófétákból reggeltől fogva késő estig.
24Némelyek befogadták az Ő beszédét, mások pedig nem hittek.
25Mivel nem tudtak megegyezni egymással, kezdtek szétoszlani. Pál még ezt mondta utolsó szó gyanánt: Milyen igazán mondta a Szentlélek Ésaiás próféta által a ti atyáitoknak:
26Menj el e néphez és mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek; nézvén nézzetek és ne lássatok!
27Mert megkövéredett ennek a népnek a szíve és fülükkel nehezen hallanak és szemüket behunyják, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek és én meg ne gyógyítsam őket.
28Tudjátok meg azért, hogy az Isten ezt az üdvösséget a pogány népeknek küldötte és azok meg fogják hallgatni. [Zsolt 67,2-5]
29És mikor ezeket mondta, elmentek a zsidók, maguk között nagyon vitatkozva.
30Pál pedig még két esztendeig maradt tulajdon bérelt szállásán és mindazokat fogadta, akik hozzá mentek;
31hirdette az. Isten országát és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal, minden akadályozás nélkül.