Revelation 7
1 Ezek után láttam, hogy a föld négy sarkán négy angyal állt, és a föld négy szélét visszatartották, hogy ne fújjon szél se a földre, se a tengerre. se semmi élő fára.
2 Majd egy másik angyalt láttam feljönni napkeletről - kezében az élő Isten pecsétje volt -, és hangosan odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,
3 így: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se az élő fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
4 És hallottam a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, akiket pecséttel jelöltek meg Izrael fiainak minden nemzetségéből.
5 Júda nemzetségéből tizenkétezer volt elpecsételve, Ruben nemzetségéből tizenkétezer, Gád nemzetségéből tizenkétezer,
6 Ásér nemzetségéből tizenkétezer, Naftáli nemzetségéből tizenkétezer, Manassé nemzetségéből tizenkétezer,
7 Simeon nemzetségéből tizenkétezer, Lévi nemzetségéből tizenkétezer, Isakár nemzetségéből tizenkétezer,
8 Zebulon nemzetségéből tizenkétezer, József nemzetségéből tizenkétezer, Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
9 Ezek után láttam: íme nagy sokaság jött, senki sem tudta megszámlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből. Megálltak a királyi szék előtt és a Bárány előtt fehér ruhákban, kezükben pálmaágakkal.
10 És hangosan kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünktől van. aki a királyi székben ül és a Báránytól!
11 Az angyalok pedig mindnyájan a királyi szék, a vének, és a négy élőlény körül állottak, és a királyi szék előtt arcra borultak, és imádták az Istent
12 ekképpen: Ámen! Az áldás és a dicsőség, a bölcsesség és hálaadás, a tisztesség és a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön örökké. Ámen.
13 Ekkor a vének közül az egyik megszólalt, és ezt mondta nekem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek?
14 Azt mondtam: Uram, te tudod, és ő felelt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és ruhájukat megmosták és megfehérítették a Bárányvérében.
15 Ezért itt vannak az Isten királyi széke előtt, szolgálnak neki éjjel-nappal az ő templomában, és a királyi székben ülő felvonja fölöttük sátorát.
16 Nem éheznek, és nem szomjaznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség,
17 mert a királyi székben ülő Bárány pásztorolja őket, és elvezeti az élő vizek forrásaira és letöröl az Isten minden könnyet a szemükről. [Zsolt 23.2]