1Ezek után láttam, hogy a föld négy sarkán négy angyal állt, és a föld négy szélét visszatartották, hogy ne fújjon szél se a földre, se a tengerre. se semmi élő fára.
2Majd egy másik angyalt láttam feljönni napkeletről - kezében az élő Isten pecsétje volt -, és hangosan odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,
3így: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se az élő fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
4És hallottam a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, akiket pecséttel jelöltek meg Izrael fiainak minden nemzetségéből.
5Júda nemzetségéből tizenkétezer volt elpecsételve, Ruben nemzetségéből tizenkétezer, Gád nemzetségéből tizenkétezer,
6Ásér nemzetségéből tizenkétezer, Naftáli nemzetségéből tizenkétezer, Manassé nemzetségéből tizenkétezer,
7Simeon nemzetségéből tizenkétezer, Lévi nemzetségéből tizenkétezer, Isakár nemzetségéből tizenkétezer,
8Zebulon nemzetségéből tizenkétezer, József nemzetségéből tizenkétezer, Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
9Ezek után láttam: íme nagy sokaság jött, senki sem tudta megszámlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből. Megálltak a királyi szék előtt és a Bárány előtt fehér ruhákban, kezükben pálmaágakkal.
10És hangosan kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünktől van. aki a királyi székben ül és a Báránytól!
11Az angyalok pedig mindnyájan a királyi szék, a vének, és a négy élőlény körül állottak, és a királyi szék előtt arcra borultak, és imádták az Istent
12ekképpen: Ámen! Az áldás és a dicsőség, a bölcsesség és hálaadás, a tisztesség és a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön örökké. Ámen.
13Ekkor a vének közül az egyik megszólalt, és ezt mondta nekem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek?
14Azt mondtam: Uram, te tudod, és ő felelt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és ruhájukat megmosták és megfehérítették a Bárányvérében.
15Ezért itt vannak az Isten királyi széke előtt, szolgálnak neki éjjel-nappal az ő templomában, és a királyi székben ülő felvonja fölöttük sátorát.
16Nem éheznek, és nem szomjaznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség,
17mert a királyi székben ülő Bárány pásztorolja őket, és elvezeti az élő vizek forrásaira és letöröl az Isten minden könnyet a szemükről. [Zsolt 23.2]