1És hajóra szállva átkelt és hazament a maga városába.
2És íme hoztak hozzá egy ágyban fekvő szélütöttet. Jézus lattá a hitüket és így szólt a szélütöttnek: Bízzál fiam, megbocsáttatnak a te bűneid.
3Némely írástudó így szólt magában: Ez az ember Istent káromolja.
4Jézus pedig látta gondolataikat és ezt mondta: Miért gondoltok rosszra a ti szívetekben?
5Mert mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttatnak a te bűneid! Vagy ezt mondani: Kelj fel és járj?
6Hogy pedig megtudjátok: Az Ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani, így szólt a szélütöttnek: Kelj fel, vedd az ágyadat és eredj haza.
7Erre az felkelt és hazament.
8Amikor a sokaság ezt látta, megdöbbent és dicsőítette Istent, hogy embernek ilyen hatalmat adott.
9Onnan tovább ment Jézus és látott egy embert ülni a vámszedő helyen - Máté volt a neve és hívta őt: Kövess engem! Azonnal felkelt és követte őt.
10És mikor otthon asztalnál ült, íme sok vámszedő bűnös ment oda és letelepedtek ők is Jézussal meg a tanítványaival.
11Ennek láttára azt mondták a farizeusok a tanítványoknak: Miért eszik a ti mesteretek együtt a vámszedőkkel és bűnösökkel?
12Jézus hallotta ezt és megfelelt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
13Menjetek el és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.
14Akkor hozzámentek a János tanítványai és kérdezték: Mi az oka, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig soha?
15Jézus így válaszolt: Vajon gyászolhat-e a násznép addig, amíg velük van a vőlegény? De eljő az idő, mikor elvétetik tőlük a vőlegény. Akkor majd böjtölnek.
16Senki sem tesz új posztóból foltot az avítt ruhára, mert a folt tovább szakítja a ruhát és még nagyobb szakadás támad.
17Új bort sem töltenek régi tömlőkbe; különben a tömlők szétszakadnak, a bor is kiömlik, a tömlők tönkremennek, hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mind a kettő megmarad.
18Miközben ezeket mondta, íme a zsinagóga elöljárója odalépett hozza, mélyen meghajolt előtte és így szólt: A leányom éppen most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezedet és megelevenedik.
19Jézus felkelt és követték őt tanítványai.
20íme jött egy asszony, aki már tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Hátulról hozzáférkőzött és megérintette ruhája szegélyét.
21Azt gondolta ugyanis magában: Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.
22Jézus pedig megfordult, reátekintett és ezt mondta: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony attól a perctől fogva.
23Jézus megérkezett az elöljáró házához. Látta a fuvolásokat és a zajongó sokaságot s
24így szólt: Távozzatok el innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik. Es kinevették őt.
25Amikor a sokaságot eltávolították, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt.
26Híre ment ennek az egész vidéken.
27És mikor Jézus tovább ment onnan, nyomába szegődött két vak, így kiáltozva: Könyörülj rajtunk Dávid fia!
28Hazaérve, bementek hozzá a vakok és Jézus azt kérdezte: Hiszitek-e, hogy én ezt meg tudom tenni? Azok azt mondták neki: Hisszük Uram!
29Akkor megérintette szemüket és ezt mondta: Legyen nektek a ti hitetek szerint!
30És megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: Vigyázzatok, meg ne tudja senki!
31De ők eltávozva elterjesztették a hírét azon az egész vidéken.
32Alighogy ezek elmentek, íme egy ördöngös némát vittek hozzá.
33Kiűzte az ördögöt és megszólalt a néma; és a sokaság csodálkozott és azt mondta: Sohasem láttak ilyent Izraelben!
34A farizeusok azonban megjegyezték: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
35így járta be Jézus a városokat mind és a falvakat, tanított az ő zsinagógáikban és hirdette az Isten országának evangéliumát és gyógyított minden betegséget és erőtlenséget.
36Amikor látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk, mert elgyötörtek és elhagyatottak voltak, mint a pásztor nélkül való juhok.
37Akkor mondta a tanítványainak: az aratni való sok, de a munkás kevés.
38Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.