1És előszólította tizenkét tanítványát és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék őket és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtlenséget.
2A tizenkét apostol névsora pedig ez: Első Simon, akit Péternek hívnak és testvére András; és Jakab a Zebedeus fia és testvére János;
3Fülöp és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab az Alfeus fia és Taddeus;
4Simon a kánaáni és Júdás az Iskáriotes, aki elárulta őt.
5Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus és megparancsolta nekik: Pogányok útjára ne térjetek le és samaritánusok városába ne menjetek be,
6annál inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz.
7Hirdessétek mindenütt: Elközelített a mennyek országa!
8Betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok, poklosokat tisztítsatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
9Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az erszényetekbe;
10Se útitáskát, se két öltözet ruhát, se sarut, se botot, mert méltó a munkás a kenyerére.
11Amikor egy városba, vagy faluba mentek, tudakozzátok meg, ki méltó ottan, hogy megszánjatok nála, és maradjatok ott, amíg továbbmentek.
12Amikor pedig bementek a házba, köszöntsétek a ház népét.
13És ha méltó a ház, szálljon reá a ti békességetek, ha pedig nem méltó, a ti békességetek reátok térjen vissza.
14És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg a ti beszédeteket, jöjjetek ki abból a házból, még a városból is és rázzátok le a porát is lábatokról.
15Bizony mondom néktek: Sodorna és Gomora földjének könnyebb lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
16íme én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosok, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok.
17Óvakodjatok azonban az emberektől, mert törvényszékekre adnak és zsinagógáikban megkorbácsolnak titeket.
18Sőt helytartók és királyok elé hurcolnak titeket énmiattam, hogy bizonyságot tegyetek énrólam előttük és a pogányok előtt.
19De mikor törvényre adnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, hogyan, vagy mit szóljatok, mert megadatik nektek abban az órában, mit mondjatok,
20mert nem ti vagytok akik szóltok, hanem a ti Atyátok lelke az, aki beszél belőletek.
21Halálra adja testvér a testvérét, atya a gyermekét és a gyermekek szüleik ellen támadnak, és megölik őket.
22És gyűlölni fog mindenki az én nevem miatt, de aki mindvégig megáll, megtartatik.
23Ha az egyik városban üldöznek titeket, fussatok a másikba. Bizony mondom, be sem járjátok Izrael minden városát, mire eljön az Embernek Fia.
24Nem feljebbvaló a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál.
25Elég a tanítványnak, ha úgy megy dolga, mint a mesternek és a szolgának, ha az történik vele, ami az ő urával. Ha ház urát Belzebubnak hívják, mennyivel inkább az ő házanépét!
26Azért ne féljetek tőlük! Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jönne, sem olyan titok, amely ki ne tudódnék.
27Amit a sötétben mondok néktek, világosságban mondjátok el és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.
28És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni, inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elveszítheti a gyehennában.
29Ugye, két kis verébnek egy fillér az ára, de a ti Atyátok akarata nélkül egy sem esik le azok közül a földre.
30Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31Ne féljetek tehát: Ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32Azért aki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
34Ne gondoljátok, hogy békességet szerezni jöttem a földre. Nem békességet szerezni jöttem, hanem harcot.
35Azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja; a meny és az Ő napa között,
36és hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
37Aki jobban szereti atyját, vagy anyját, mint engem, nem méltó énhozzám; és aki jobban szereti fiát, vagy leányát, mint engem, nem méltó énhozzám.
38És aki nem veszi fel az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám.
39Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt, és aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.
40Aki befogad titeket, engem fogad be és aki engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött.
41Aki prófétát fogad be azért, mert az próféta: próféta jutalmát kapja. És aki igaz embert fogad be, mivel az igaz ember: az igaz ember jutalmát kapja.
42És aki e kicsinyek közül egynek is inni ad csak egy pohár friss vizet azért, mert ő az én tanítványom: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.