1Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte.
2És íme egy bélpoklos odament hozzá, leborult előtte és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
3Ekkor kinyújtotta a kezét, megérintette őt és ezt mondotta: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a poklosságtól.
4Jézus intette: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.
5Amikor bement Kapernaumba, egy százados ment hozzá és kérte őt:
6Uram, az én szolgám szélütötten fekszik otthon, és nagy kínokat szenved.
7Jézus ezt mondta: Megyek és meggyógyítom.
8De az így felelt: Uram, nem vagyok én arra méltó, hogy átlépd a küszöbömet, hanem csak mondd szóval, és meggyógyul az én szolgám.
9Én is felsőbbség alá vetett ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. És, ha egyiknek azt mondom: Menj! Elmegy; ha a másiknak: Jöjj! Idejön. És ha a szolgámnak szólok: Tedd ezt! Megteszi.
10Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és azt mondotta a követőinek: Bizony mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet egész Izraelben.
11De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában,
12ennek az országnak fiait pedig kivetik a külső sötétségre, s ott lesz sírás és fogcsikorgatás.
13A századoshoz pedig így szólt Jézus: Eredj el, és legyen neked a te hited szerint. És meggyógyult a szolga abban az órában.
14Jézus a Péter házába ment és látja, hogy annak napaasszonya ágyban fekszik és lázas.
15Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz, úgy hogy felkelt és szolgált nekik.
16Estére kelve sok ördöngöst vittek hozzá, s ő egy szavával kiűzte a gonosz lelkeket és meggyógyított minden beteget.
17így teljesedett be, amit Ésaiás próféta mondott, mikor így szólt: Ő vette el a mi erőtlenségünket és Ő hordozta betegségeinket.
18Mikor pedig Jézus látta maga körül a sokaságot, azt rendelte, hogy menjenek át a túlsó partra.
19Ekkor egy írástudó odament és így szólt hozzá: Mester, követlek téged, akárhová mész.
20De ő így felelt: A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.
21Egy másik tanítványa pedig ezt mondta: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és temessem el atyámat.
22De Jézus ezt mondotta: Kövess engem és hagyd, hogy a halottak temessék el halottaikat.
23Hajóra szállt és követték tanítványai.
24íme nagy vihar támadt a tengeren és a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt.
25Odasiettek tanítványai és felköltötték, ezt kiáltva: Uram, ments meg, mert elveszünk!
26És ő így felelt nekik: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Felkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert és nagy csendesség lett.
27Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki?
28A túlsó parton a gadaraiak földjére ért. Két ördöngös jött vele szembe, akik a sírboltokból bújtak elő, és olyan veszedelmesek voltak, hogy senki sem mert járni azon az úton.
29És elkezdtek kiáltozni: Mi közünk egymáshoz, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?
30Távol tőlük nagy disznónyáj legelészett.
31Az ördögök azt kérték: Ha kiűzesz minket innét, küldj abba a disznónyájba.
32Azt mondta nekik: Eredjetek! Ki is mentek és belementek a disznókba. És íme az egész nyáj a meredekről a tengerbe rohant és odaveszett a vízbe.
33A pásztorok pedig elfutottak és beérve a városba, hírül adtak mindent, azt is, ami az ördöngösökkel történt.
34És íme, az egész város kiment Jézus elé és mikor meglátták, kérték őt, távozzék el az Ő határukból.