1Amikor Jézus mindezeket a beszédeket elvégezte, így szólt tanítványainak:
2Tudjátok, hogy két nap múlva páska ünnepe lesz és az Ember Fiát elárulják, hogy megfeszítsék.
3Akkor összegyűltek a papi fejedelmek, az írástudók és a nép vénei, Kajafásnak, a főpapnak palotájában
4és tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.
5Csak ne az ünnepnapon, mondották, hogy a nép között zavargás ne támadjon.
6És mikor Jézus Betániában a poklos Simon házában volt,
7odament hozzá egy asszony. Alabástrom szelencében drága kenetet hozott és az asztalnál ülő Jézusnak fejére öntötte.
8Ennek láttára a tanítványok zúgolódni kezdtek: Mire való ez a tékozlás? - mondották.
9Drágán el lehetett volna adni ezt és árát ki lehetett volna osztani a szegények között.
10Jézus ezt észrevette és így szól hozzájuk: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot cselekedett velem.
11Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.
12Mert amikor ő ezt a kenetet az én testemre öntötte, az én temetésemre nézve cselekedett.
13Bizony mondom nektek: Az egész világon mindenütt, ahol csak hirdetik az evangéliumot, megemlékeznek mindenha arról is, amit ez az asszony cselekedett velem.
14Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak neveznek, elment a papi fejedelmekhez.
15És azt kérdezte: Mit adtok nekem, ha a kezetekre juttatom őt? Azok pedig harminc ezüst pénzt rendeltek neki.
16És ettől fogva csak az alkalmat kereste, hogy elárulja Őt.
17A kovásztalan kenyerek első napján odamentek Jézushoz a tanítványai és megkérdezték: Hol akarod megenni a páskabárányt, hogy ott készítsük el?
18Ő azt mondta: Menjetek be a városba, ahhoz a bizonyos emberhez és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad költöm el tanítványaimmal a páskabárányt.
19És a tanítványok úgy cselekedtek, ahogy Jézus rendelkezett. És elkészítették a páskát.
20Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkettővel.
21Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom néktek, egyik közületek elárul engem.
22Ekkor nagyon elszomorodtak, és sorra kezdték kérdezni: Talán csak nem én vagyok az, Uram?
23Ő pedig így felelt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24Az Ember Fia elmegy ugyan, amint meg van írva felőle, de jaj annak, aki az Ember Fiát elárulja. Jobb volna annak az embernek, ha meg sem születik.
25Megszólalt Júdás is, aki elárulta őt és ezt mondta: Talán csak, nem én vagyok az Mester? így felelt: Te mondtad.
26Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, adta a tanítványoknak és ezt mondta: Vegyétek, egyétek: ez az én testem.
27Azután vette a poharat, hálát adott, adta nekik, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan,
28mert ez az én vérem, az újszövetség vére, amely sokakért kiontatik bűnök bocsánatára
29Mondom nektek: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének terméséből addig a napig, amikor majd az újat iszom veletek az én Atyám országában.
30És dicséretet énekelve kimentek az Olajfák-hegyére.
31Akkor Jézus azt mondta: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.
32De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
33Megszólalt Péter és ezt mondta: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.
34Jézus ezt mondta: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.
35Azt mondta Péter: Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg téged. A többi tanítvány is így fogadkozott.
36Akkor bement velük Jézus egy Gecsemáné nevű helyre, és így szólt a tanítványoknak: Üljetek le itt, amíg elmegyek amoda és ott imádkozom.
37És maga melé vette Pétert és Zebedeus két fiát és kezdett szomrkodni és gyötrődni.
38Ekkor mondta nekik: Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok velem!
39És kissé előre menve, arcra borult és így könyörgött: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.
40Akkor visszament a tanítványokhoz és alva találta őket. így szólt Péternek: Ennyire nem bírtatok egy óráig sem virrasztani velem?
41Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek; ha a lélek kész is, de a test erőtelen.
42Ismét elment és másodszor is így könyörgött: Atyám, ha nem múlhatik el tőlem ez a pohár, és ki kell innom azt, legyen meg a te akaratod.
43Visszatért és megint alva találta őket, annyira elnehezedett a szemük.
44Otthagyta őket és ismét elment, harmadszor is imádkozott ugyanazon módon.
45Akkor odament a tanítványokhoz és így szólt nekik: Alusztok és pihentek? íme eljött az óra és az Ember Fiát árulással bűnösök kezére adják.
46Keljetek fel, menjünk! íme itt jön, aki engem elárul.
47És amikor még beszélt, íme jött Júdás, egyik a tizenkettő közül és vele együtt sok nép, fegyverekkel és dorongokkal, a papi fejedelmektől és a nép véneitől.
48Az áruló pedig ebben a jelben egyezett meg velük: Akit megcsókolok, Ő az; Őt fogjátok el!
49És mindjárt Jézushoz lépve, így szólt: Üdvözlégy, Mester! és megcsókolta.
50Jézus pedig ezt mondta: Barátom, ezért jöttél? Akkor reámentek, kezüket rávetették Jézusra és foglyul ejtették.
51És íme egy a Jézus kísérői közül felemelte kezét, kirántotta kardját és a főpap szolgájához sújtva, levágta annak a fülét.
52Ekkor Jézus így szólt hozzá: Tedd hüvelyébe kardodat, mert aki fegyvert ránt, fegyver által vész el.
53Vagy azt gondolod, nem kérhetném az én Atyámat s ő nem állíthatna-e mellém akár tizenkét sereg angyalnál is többet?
54De akkor hogyan teljesednének be az írások, hogy ennek így kell történnie?
55És akkor Jézus így szólt a sokasághoz: Mint valami rablóra, úgy törtetek rám, fegyverrel és dorongokkal, hogy megfogjatok engem. Naponként a templomban ültem és tanítottam és nem nyúltatok hozzám.
56Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.
57A foglyul ejtett Jézust Kajafáshoz, a főpaphoz vitték, ahol az írástudók és a vének már összegyűltek.
58Péter pedig távolról követte őt a főpap udvaráig, bement és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a vég.
59A papi fejedelmek és az egész tanács hamis tanúságot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt.
60de nem találtak, bár sok hamis tanú jelentkezett. Utoljára azonban előállott kettő
61és azt vallották: Ez az ember azt mondta: Én le tudom rontani az Isten templomát és harmadnapra újra felépítem.
62Ekkor a főpap felkelt és így szólt: Semmit sem felelsz? Mit vallanak ezek ellened?
63Jézus azonban hallgatott. Akkor a főpap így kiáltott: Kényszerítelek az élő Istenre, mondd meg: Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?
64Jézus így felelt: Te mondottad. Sőt mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az Ember Fiát ülni a Mindenható jobbján és eljönni az ég felhőin.
65Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és szólt: Káromolta Istent. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme magatok hallottátok az istenkáromlást.
66Mit gondoltok? Azok pedig így feleltek: Méltó a halálra!
67Ekkor szembeköpdösték, arcul verték, némelyek pedig bottal ütötték.
68S ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, te Krisztus, ki az, aki üt téged?
69Péter pedig kint ült az udvaron. Egy szolgálóleány odament hozzá és rászólt: Te is együtt voltál a galileai Jézussal?
70De ő letagadta mindnyájuk előtt ezt mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
71Mikor azután ment ki a kapun, meglátta őt egy másik szolgálóleány és azt mondta az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt.
72És ő ismét esküvel tagadta: Nem ismerem azt az embert.
73Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók odamentek és azt mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy, hiszen a beszéded (tájszólásod) is elárul téged.
74Ekkor elkezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert! És a kakas hirtelen megszólalt.
75Péter visszaemlékezett Jézus beszédére, aki ezt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem. Kiment és künn keserves sírásra fakadt