1Másnap virradatkor határozatot hoztak az Összes papi fejedelmek és a nép vénei Jézus ellen és kimondották, hogy halálra adják őt.
2Megkötözték, elhurcolták és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
3Amikor Júdás, az áruló látta, hogy őt halálra ítélek, megbánta tettét. A harminc ezüst pénzt visszavitte a papi fejedelmeknek és véneknek és ezt mondta:
4Vétkeztem, mivel ártatlan vért árultam el. Ok azonban azt mondták: Mi közünk hozzá? Te lásd.
5Ő pedig eldobta az ezüst pénzeket a templomban, elrohant és felakasztotta magát.
6A papi fejedelmek felszedték az ezüst pénzt és azt mondták: Nem szabad ezt a templom kincséhez tenni, mert vérdíj.
7És tanácsot tartva, megvásárolták azon a fazekas mezejét az idegenek számára temetőül.
8Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek, mind e mai napig.
9így teljesedett be Zakariás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüst pénzt, a felbecsültnek árát, akit Izrael fiai becsültek ennyire,
10és odaadták a fazekas mezejéért, amint meghagyta nekem az Úr.
11Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. És a helytartó megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus így felelt: Te mondod.
12De mikor a papi fejedelmek és vének vádolták, semmit sem felelt.
13Akkor így szólt neki Pilátus: Nem hallod, mi mindennel vádolnak?
14Neki sem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó igen csodálkozott.
15Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot a nép kedvéért és kérésére.
16Volt akkor nekik egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
17Ezért mikor összegyűltek, így szólt Pilátus: Melyiket bocsássam nektek szabadon, Barabbást-e, vagy Jézust, akit Krisztusnak neveznek?
18Tudta, ugyanis, hogy csak irigységből adták őt kezére.
19Még a bírói székben ült, amikor a felesége üzenetet küldött hozzá: Ne avatkozzál annak az igaz embernek dolgába, mert ma éjjel sokat szenvedtem miatta álmomban.
20Ám a papi fejedelmek és a vének felbujtották a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21Amikor aztán a helytartó feltette nekik a kérdést: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek? Azok így szavaztak: Barabbást.
22Pilátus tovább kérdezte: Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak neveznek? És mindnyájan azt felelték: Feszítsd meg!
23A helytartó pedig megkérdezte: De hát mi rosszat cselekedett? Ők annál hangosabban ordították: Feszítsd meg!
24Mikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság előtt és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérétől. Ti feleltek érte!
25És az egész nép azt felelte: Rajtunk az ő vére és a mi gyermekeinken!
26Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.
27Akkor a helytartó katonái elvitték Jézust a várba és összegyűjtötték köréje az egész csapatot.
28Levetkőztették és bíbor palástot adtak rá.
29Majd tövisből koronát (koszorút) fontak és a fejébe nyomták, jobb kezébe nádszálat adtak. És térdet hajtva csúfolták Őt, ezt mondogatva: Üdvözlégy zsidók királya!
30Majd leköpdösték, fogták a nádszáljogart és a fejéhez verték.
31És miután csúfot űztek belőle, levették róla a palástot s a maga ruhájába öltöztették. Majd elvitték, hogy megfeszítsék.
32Kifelé menet pedig találkoztak egy Simon nevű cirénei emberrel; ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét.
33És mikor odaértek, arra a helyre, amelyet Golgotának, vagyis Koponya-helynek neveznek,
34epével kevert bort adtak neki inni. (Zsolt 69,23) Megízlelte, de nem itta meg.
35Miután pedig megfeszítették őt, sorsvetéssel megosztoztak ruháin, hogy beteljesedjék a próféta mondása: Ruháimon megosztoztak maguk között és köntösömre sorsot vetettek.]
36Azután leültek és őrizték őt.
37Feje felé függesztették elítéltetésének okát, ezt írván oda: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
38Ugyanakkor két gonosztevőt is megfeszítettek vele együtt, egyiket jobb, másikat bal keze felől.
39Az arra menők pedig káromolták őt és fejüket rázogatva
40Azt mondták: Te, aki lerontod a templomot és harmadnapra felépíted, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! [Zsolt8;109,25]
41Hasonlóképpen a papi fejedelmek is gúnyolódva mondták az írástudókkal és vénekkel együtt:
42Másokat megszabadított; magát nem tudja megszabadítani. Ha Izrael Királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk benne!
43Bízott az Istenben: Mentse meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
44Hasonlóképpen gyalázták őt a gonosztevők is, akiket vele együtt feszítettek meg.
45Hat órától kezdve pedig sötétség lett az egész földön kilenc óráig.
46Kilenc óra tájban Jézus hangosan így kiáltott fel: Éji, Éli, Lama Sabaktáni! azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Zsolt2)
47Némelyek pedig az ott állók közül, akik ezt hallották, ezt mondták: Illést hívja.
48Ekkor egyikük nyomban odafutott, ecettel tele szivacsot vett, nádszálra tűzte és inni adott neki.
49A többiek pedig ezt mondták: Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?
50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott és kibocsátotta lelkét.
51És íme a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A föld is megrendült és a sziklák megrepedeztek.
52A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek a teste feltámadt.
53Ezek, az ő feltámadása után a sírokból kijöttek, bementek a szent városba és sokaknak megjelentek.
54A százados pedig és akik vele őrizték Jézust és látták a földrengést és a történteket, igen megrémültek és így szóltak: Bizony Isten Fia volt ez!
55Sok asszony is volt ott, akik távolról szemlélték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust és szolgáltak neki.
56Köztük volt a magdalai Mária, továbbá Mária, Jakab és József anyja és a Zebedeus fiainak anyja.
57Amikor beesteledett, eljött egy gazdag ember Arimátiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
58Bement Pilátushoz és elkérte tőle Jézus testét. Pilátus megparancsolta, hogy adják ki,
59És József magához vette a testet, tiszta patyolatba göngyölte,
60és elhelyezte a maga új sírboltjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és eltávozott.
61A magdalai Mária és a másik Mária ott ültek a sírral szemben.
62Másnap pedig a péntekre következő napon, összegyűltek a papi fejedelmek és a farizeusok Pilátushoz,
63és azt mondták: Uram, emlékszünk arra, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok!
64Parancsold meg azért, őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy a tanítványai valamiképpen odamenve, ellopják őt és azt ne mondják a népnek: Feltámadott a halálból. Ez az újabb csalás még rosszabb lesz az elsőnél.
65Pilátus azt mondta nekik: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek, ahogy jónak látjátok.
66És ők elmentek, őrizetbe vették a sírt, a követ lepecsételték és őrséget állítottak.