1Akkor a mennyek országa hasonló lesz a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat és kimentek a vőlegény elé.
2Ötük balga volt és ötük eszes.
3Az öt balga, mikor vette a lámpását, nem vitt magával olajat.
4az öt eszes azonban lámpásukkal együtt olajat is vitt edényükben.
5Minthogy késett a vőlegény, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak.
6Éjfélkor aztán kiáltás harsant fel: Itt a vőlegény! Jöjjetek elé!
7Akkor felkeltek a szüzek mindnyájan és rendbe hozták lámpásaikat.
8A balgák kérték az eszeseket: Adjatok nekünk a ti olajatokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9Az eszesek azonban így válaszoltak: Hátha nem lenne elég nekünk és nektek. Menjetek inkább a kereskedőkhöz és vásároljatok magatoknak.
10De amíg azok odajártak vásárolni, megérkezett a vőlegény és akik készek voltak, bementek vele együtt a menyegzőbe. Azután az ajtót bezárták.
11Később pedig megjött a többi szűz is és könyörögtek: Uram, Uram, nyiss ajtót nekünk!
12Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!
13Éberen vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok (melyen az Ember Fia eljön).
14Úgy van ez, mint amikor egy ember, aki idegenbe készült, előhívatta szolgáit és vagyonát átadta nekik.
15így adott az egyiknek öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek a képessége szerint; és útra kelt.
16Aki az Öt talentumot kapta, tüstént elment és kereskedett vele és más öt talentumot szerzett.
17Ugyanígy aki kettőt kapott, még szerzett kettőt.
18Aki pedig az egyet kapta, elment, felásta a földet és elrejtette benne az ura pénzét.
19Sok idő múlva azután megérkezett a szolgák ura és elszámoltatta őket.
20Ekkor előjött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot és ezt mondta: Uram, te öt talentumot adtál nekem, íme, én másik öt talentumot szereztem rajta.
21Az ura azt mondta: Jól van te hűséges és derék szolga, hű voltál a kevésen, ezután sokat bízok rád. Menj be a te uradnak örömébe (ünnepi lakomájára).
22Megjelent az is, aki a két talentumot kapta és ezt mondta: Uram, te két talentumot adtál nekem, íme én másik két talentumot nyertem rajta.
23Szólott neki is az ő ura: Jól van, te derék és hűséges szolga; hű voltál a kevésen, ezután sokat bízok rád, menj be a te uradnak örömébe!
24Azután eljött az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy és ott is aratsz; ahol nem vetettél és ott is gyűjtesz, ahol nem szórtál.
25Ezért féltemben elmentem, elástam a talentumodat a földbe, íme itt van, ami a tied.
26Ám az ura így válaszolt neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem és ott is gyűjtök, ahol nem szórtam.
27Azért pénzemet a pénzváltókhoz kellett volna adnod, hogy mikor megérkezem, kamatostól kapjam vissza a magamét.
28Vegyétek el azért tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van.
29Mert mindenkinek, akinek van, adnak a bővölködésig, attól pedig, akinek nincs, még amije van, azt is elveszik.
30A haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre; ott lesz sírás-rívás és fogcsikorgatás.
31Amikor pedig eljön az Ember Fia az ő dicsőségében, és vele mind a szent angyalok, akkor majd beül az ő dicsőségének királyi székébe.
32És odagyűlnek eléje mind a népek, ő meg elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől
33És a juhokat a jobb keze felől, a kecskéket pedig a bal keze felől állítja.
34Akkor szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amelyet nektek készítettem a világ teremtése óta.
35Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok.
36Mezítelen voltam és felruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; börtönben ültem és eljöttetek hozzám.
37Akkor azt kérdezik majd az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjúhozni, hogy innod adtunk volna?
38És mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?
39Mikor láttunk téged betegnek, vagy rabnak, hogy elmentünk volna hozzád?
40Akkor így felel majd a király: Bizony mondom néktek, amit cselekedtetek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek.
41Akkor majd szól a bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem ti átkozottak az örök tűzre, amely el van készítve az ördögnek és az ő angyalainak.
42Mert éheztem és nem adtatok ennem, szomjúhoztam és nem adtatok innom.
43Jövevény voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem ruháztatok fel. Beteg és rab voltam, de nem látogattatok meg.
44Akkor ezek is azt kérdezik: Uram, mikor láttunk téged éhezni, vagy szomjúhozni, vagy jövevénynek, vagy mezítelennek, vagy betegnek, vagy fogolynak és nem szolgáltunk néked?
45Akkor ő így felel nekik: Bizony mondom, ha nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, én velem nem tettétek meg.
46Ezek elmennek az Örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.