1És tovább tanította Jézus Őket példázatokban.
2A mennyek országa hasonló egy királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt tartott
3És elküldte szolgáit, hogy hívják össze a hivatalosakat a lakodalomba. De azok nem akartak eljönni.
4Erre más szolgákat küldött, ezzel az üzenettel: Mondjátok meg a meghívottaknak: íme a lakomát elkészítettem, ökreimet és hízott állataimat levágattam és minden készen van. Jöjjetek a lakodalomba.
5De ők ezzel mit sem törődtek, ki-ki dolgára ment: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe.
6Sőt olyanok is akadtak, akik megtámadták a szolgákat, bántalmazták és megölték őket.
7Amikor a király ezt meghallotta, rettentő haragra gerjedt, elküldte hadait és felkoncoltatta azokat a gyilkosokat és városukat felégettette.
8Akkor így szólt az ő szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9Menjetek hát ki a keresztutakra, és akivel csak találkoztok, hívjátok be a lakodalomba.
10A szolgák ki is mentek az utakra és akivel csak találkoztak, gonoszokat és jókat egyaránt, begyűjtötték, úgyhogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
11Mikor aztán a király bement, hogy üdvözölje a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája.
12így szólt hozzá: Barátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13Akkor a király így szólt a szolgálattevőkhöz: Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki a külső sötétségre; ott lesz sírás-rívás és fogcsikorgatás.
14Mert sokan vannak meghívottak, de kevesen a választottak.
15Ekkor a farizeusok elmentek és Összetanakodtak, hogyan ejtsék tőrbe beszédével.
16Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, és ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod és nem törődöl senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.
17Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem?
18Jézus pedig ismerte az ő gonoszságukat és azt mondta: Miért kísértetek engem ti képmutatók?
19Mutassatok nekem egy adópénzt. Azok odanyújtottak neki egy dénárt,
20és ő megkérdezte: Kié ez a kép és ez a felírás?
21Azok azt felelték: A császáré. Ekkor azt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené.
22Ezt hallván, elcsodálkoztak és eljöttek, őt békén hagyván.
23Aznap a szadduceusok mentek hozzá, akik a feltámadást tagadják és egy kérdést intéztek hozzá:
24Mester - szóltak - Mózes azt mondta, ha valaki fiú gyermek nélkül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot az ő testvérének.
25Volt nálunk hét testvér. Az első megházasodott és meghalt. Mivel nem volt fiú gyermeke, feleségét a testvérére hagyta.
26Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hét meghalt.
27Végezetül meghalt az asszony is.
28Nos hát a feltámadáskor melyiké lesz az asszony, mert mind a hétnek felesége volt?
29Jézus pedig így felelt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát.
30A feltámadásban sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek az emberek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben.
31A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólott:
32Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem élőknek Istene.
33Amikor a sokaság ezt hallotta, elálmélkodott az ő tanításán.
34Mikor pedig a farizeusok hallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanoda.
35S közülük egy törvénytudó, hogy kísértse, megkérdezte tőle:
36Mester, melyik a „nagy parancsolat\ a törvényben?
37Ő pedig így válaszolt: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből:
38Ez az első és a „nagy\ parancsolat.
39Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.
40Ezen a két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.
41A farizeusok gyülekezetében pedig megkérdezte Jézus:
42Mit gondoltok a Krisztus felől? Kinek a fia? így válaszoltak: A Dávidé.
43Ekkor azt mondta: Hogyan hívja hát őt Dávid a Lélek által urának, mikor ezt mondja
44Szólott az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá vetem.(Zsolt 110,1)
45Ha tehát Dávid Urának hívja Őt, mimódon lehet neki a fia?
46És senki sem tudott neki felelni egy szót sem. Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle senki semmit.