1Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betfagéba az Olajfák hegyéhez érkeztek, Jézus elküldött két tanítványt,
2ezt mondván nekik: Menjetek be a szemközti faluba és mindjárt találtok egy megkötött szamarat és vele együtt a csikaját; oldjátok el és vezessétek ide hozzám.
3És ha valaki bármit is szólna, mondjátok: Az Úrnak van szüksége rájuk és azonnal elengedi.
4Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt:
5Mondjátok meg Sión leányának: íme a te királyod jön hozzád, alázatosan és szamárháton, teherhordó állat csikaján.
6A tanítványok előrementek és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta.
7Odavezették a szamarat és a csikaját, majd rájuk terítették felső ruhájukat és ő azokra ült.
8A sokaság nagy része pedig felső ruháit az útra terítette, mások meg a fákról gallyakat vagdaltak és az útra szórták.
9Az előtte és utána menő sokaság pedig azt kiáltotta: Hozsánna a Dávid fiának. Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Hozsanna a magasságban!(Zsolt 118,26)
10És mikor bement Jeruzsálembe, az egész város felbolydult és azt kérdezte: Kicsoda ez?
11A sokaság pedig így felelt: Ez ama Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
12Jézus bement az Isten templomába és kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak-vettek és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit eldöntötte.
13És azt mondta: Meg van írva: Az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává teszitek.
14Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban és meggyógyította őket.
15Mikor pedig a papi fejedelmek és írástudók látták a csodákat, amelyeket cselekedett és hallották a gyermekeket, akik a templomban így kiáltottak: Hozsánna a Dávid fiának! - haragra gerjedtek.
16És így szóltak: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így felelt: Hallom. Sohasem olvastátok: Kis gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőítést? [Zsolt3]
17És otthagyta őket. Kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát.
18Korán reggel a városba visszamenet, megéhezett.
19És mikor meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de nem talált rajta semmit, csak levelet. Azt mondta neki: Soha többé gyümölcs ne teremjen rajtad! Es a fügefa azonnal elszáradt.
20A tanítványok látták ezt és csodálkozva kérdezték: Hogyan száradt el a fügefa ily hirtelen?
21Jézus pedig így felelt: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek majd ami e fügefával történt, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: Kelj fel és vesd magadat a tengerbe, az is meglesz.
22És mindazt, amit imádságban hittel kértek, meg is kapjatok.
23És mikor bement a templomba és tanított, odamentek hozzá a papi fejedelmek és a nép vénei és ezt mondták: Milyen felhatalmazással cselekszed ezeket? És ki adta neked ezt a felhatalmazást?
24Jézus pedig így felelt: Én is kérdezek valamit tőletek. Ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
25A János keresztsége honnan való volt? Mennyből-e, vagy az emberektől? Azok pedig így tanakodtak magukban: Ha azt mondjuk: Mennyből, az lesz a válasz, miért nem hittetek hát benne?
26Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, félünk a sokaságtól, mert mindenki prófétának tartotta Jánost.
27És ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Akkor ő így szólt: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
28De mit szóltok ehhez a példázathoz? Egy embernek volt két fia. Azt mondja az elsőnek: Eredj fiam, munkálkodjál ma a szőlőmben.
29Az pedig így felelt: Megyek uram, de nem ment el.
30Odament a másikhoz is ugyanilyen szóval. Az pedig így felelt: Nem megyek. De azután megbánta és elment.
31E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? így feleltek neki: A második. Jézus azt mondta: Bizony mondom néktek, a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
32Mert eljött hozzátok János és mutatta az igazság útját, de ti nem hittetek neki. A vámszedő és parázna nők pedig hittek. Ti, bár láttátok ezt, később sem szálltatok magatokba, hogy hittetek volna neki.
33Hallgassatok meg egy más példázatot. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Kerítést húzott köréje, borsajtót ásott benne és őrtornyot is épített. Azután bérbe adta a munkásoknak és maga elutazott.
34Amikor pedig a szüret ideje elérkezett, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő termését.
35De a munkások rátámadtak a szolgákra, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
36Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de azokkal is így bántak.
37Utoljára pedig az édes fiát küldte el hozzájuk és ezt mondotta: A fiamat meg fogják becsülni.
38Amikor azonban a munkások meglátták a fiút, összebeszéltek: Ez az örökös! Jertek öljük meg, hogy mienk legyen az ő öröksége.
39És megragadták, kivetették a szőlőből és megölték.
40Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit cselekszik azokkal a munkásokkal?
41Erre így válaszoltak: Azokat a gonoszokat gonoszul elveszti, a szőlőt pedig más munkásoknak adja bérbe, akik majd beszolgáltatják a termést a maga idejében.
42Sohasem olvastátok az írásokban - folytatta Jézus - a kő, amelyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemünk előtt.
43Azért azt mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.
44És aki e kőre esik, szétzúzódik; akire pedig ez a kő esik rá, pozdorjává törik.
45És mikor a papi fejedelmek és farizeusok hallották az ő példázatait, megértették, hogy róluk beszél.
46És bár szerették volna őt elfogni, féltek a néptől, mert az prófétának tartotta őt.